Zumbaaaaaa

Ez nem valami harci kiáltás akar lenni. :D Csak örülök, hogy itthon ugyan, de jó 3/4 órát tornáztam. Jobban mondva zumbáztam. Nagyon buli, ez a nekem való mozgásforma, erre már korábban is rájöttem, csak hát be kell valljam időnként lusta vagyok. De nagyon jól esett.
Azért nagyon jó, mert nem unalmas gyakorlatokból áll, hanem főleg tánc, (latin!) zene. Isteni!!!

Irtó büszke vagyok egyébként magamra, mert tegnap végre sikerült eljutnom a bőrgyógyászatra is megmutatni az anyajegyeimet, úgyhogy mission completed. Minden évben szoktam menni anyajegyszűrésre, de tavaly valahogy elmaradt. Nagyon örülök, hogy az általam nagyon csúnyának titulált anyajegyemre is azt mondott a dokinő, hogy jóindulatú, nem kell vele foglalkozni. Huhh, örülünk.

Annak viszont nem, hogy kiújult a refluxom (óóóó, igen, köszönöm, kedves munkahelyem, már úgy hiányzott :D). Valószínűsíthetően a januári nagy pörgéssel járó stressznek köszönhető. Úgyhogy most csínján kell bánni a szénsavassal (pedig imádom az enyhén szénsavas Vösslauer vizeket :((( ), a savanyúval, fűszeressel, a tejjel, a csokival is. Hajrá életmódváltás!!!

Kristófomat ma úgy kaptam meg a bölcsiben, hogy tiszta karmolás, horzsolás volt a kis arca. Állítólag összekaptak valakivel (tippjeim vannak, hogy kivel) valami játékon, és a másik volt az erősebb (vagy a gyorsabb, rutinosabb, uram bocsá agresszívebb). Hát nem örültem neki, de úgy vagyok vele, hogy meg kell tanulnia, hogy megvédje magát. Na, mondjuk azért ez így kicsit csúnya lett, de mit tudok tenni. Azért ha többször is előfordul, akkor már nem hagyom szó nélkül.

Haladok

Jaaaajjj, szégyen és gyalázat. Nem vittem túlzásba az írogatást mostanság. Az igazság az, hogy az év eleje elég mozgalmas volt munka szempontjából, így időm túl sok nem volt semmire. Fogyózni se. Meg esélyem se volt. Kinek van, ha mindenféle disznóvágás és 3 napos csapatépítés a program. Persze a súlyom is feljebb csúszott, újra 73 kg-t mutatott ős ellenségem. Aztán 3 hete elkezdtem újra rendelni az Update menüt és lássatok csodát, tegnap reggel, mikor sok idő után újra ráálltam a mérlegre 71 kg-t mutatott. Ez az a súly, amivel a kórházból hazajöttem Krisszel.

Február eleje óta újra táncolok, de most már úgy rendesen. A barátnőm (Nóra) férjével (Ati legjobb barátjával), Zolival. Ők is versenyeztek régen Nórával. Valaha egy klubban kezdtük a táncot, csak ő kicsit hamarabb, mint én. Most pedig visszatértünk a gyökereinkhez, újra az UTSE-ben táncolunk, persze most már csak hobbiból. De nagyon élvezzük, tök jó. És nem utolsó sorban jó kis mozgás.

Emellett végre eljutottam Nórával 2 hete szerdán zumbázni is. Hihetetlen jó volt, pedig azt hittem kiköpöm a tüdőmet. Nagyon jó volt a hangulat. Persze múlt hét szerda reggel sikeresen eltaknyoltam a csúszós kövön Újpest-Központban az aluljáróban, ráestem a bokámra, szerencsére nagy baj nem lett, de hát fájt, így ugrálni nem nagyon tudtam volna rajta. Esti zumba storno. Nem baj, majd a héten.

Már többen megjegyezték megint, hogy fogytam, és ez nagyon jól esik.

A tesó kérdés továbbra is jegelve van. Per pillanat kicsit feszülten várjuk, milyen új rendelkezéseket hoznak. Tervbe vette ugyanis pártunk és kormányunk például, hogy a 6 éven aluli gyerekek nem utazhatnak majd ingyen, hanem 50%-os jegyet kell neki venni. Hmm, ha ezt behozzák, akkor a jelenlegi bérlet árakkal számolva kb. 5000 Ft lenne havonta Kristóf bérlete, amit csak azért kéne megvennem, hogy bölcsibe vihessem. Köszi!!! Közben mindennek megy fel az ára az egekbe (pl. távhő, benzin). Szóval ilyen körülmények között az ember 100x is meggondolja a második gyereket (sokan az elsőt is). Nem élünk rosszul, de annyira csoda jól sem, és hát szeretnénk a gyerekünket(gyerekeinket) biztos háttérrel felnevelni.

Bár hónap elején kicsit azt hittük, hogy jön a tesó, kicsit megviccelt ugyanis a természet. Ha jönni akart volna, akkor maradt volna az biztos, de azért mégis csak jobb így.