Abból a megfontolásból, hogy most már nem lehet majd csak úgy letenni Vivinek a játszószőnyeget a földre, mint anno Krisznek, hiszen most már itt van a nagy és okos bátyja, aki rohangászik a lakásban, elkezdtünk járókákat nézegetni. Újonnan olyan 20-25 ezer forintnál kezdődnek a fa járókák, amiket már stabilnak is ítéltünk. Hát, mit ne mondjak, nem ez volt az az összeg, amit erre mi szántunk. Elkezdtem bújni a Vaterát és hát egyszer nekünk is lehet szerencsénk (mondják hülyének van szerencséje, ilyen alapon én bevállalom, hogy hülye vagyok :))). Szinte elsőre belefutottam egy szuper fa járókába, aminek a fekvő felülete 3 szintre állítható, maga a járóka gurul, fékezhető kerekei vannak és összecsukható. Van hozzá matrac és nagyon szuper huzat és fejvédő. Mindezt 11.000 Ft-ért lehetett villámáron megvenni. Licitálhattam volna, akkor lehet, hogy 2.000-et, ha mázlim van spórolok, de az is lehet, hogy valaki meg elvitte volna az orrom elől, és közben megnéztem, hogy ez a járóka így tokkal-vonóval, újonnan olyan 35.000 Ft lenne minimum. Persze, hogy rögtön leütöttem, 2 nap múlva el is hoztuk.
Krisz teljesen be volt zsongva tőle, segített apának összerakni, ki is akarta próbálni, de aztán mikor apa betette és ott hagyta a járókban keserves sírásra fakadt, azt hitte ő onnan már nem jöhet ki. Édes szívem, annyira cuki volt. :) Mondogatta, hogy a kisbaba ágyát be kell tenni abba a szobába, ahol az ő ágya van, így aztán végül muszáj volt vele leülni és megbeszélni, hogy Vivi először anyáék szobájában fog aludni, mert sokat fog sírni éjszaka, és nem akarjuk, hogy őt felébressze. Erre az én drágám bólintott, majd közölte, hogy ha sír, majd ő jön és kiveszi az ágyból, és segít nekem. Remélem, hogy ez a nagy lelkesedés megmarad akkor is, ha már Vivi itt lesz velünk.
