Hordozok

Mikor Kristófot vártam, eszembe nem jutott volna, hogy egyszer ezt kimondom. Sőt még akkor sem, mikor Vivit vártam. De az ember változik, és megismer, tanul új dolgokat. Úgyhogy elmondhatom: hordozom Vivit. És csuda jó dolog. Na, ezt is, mint minden mást, ésszel és mértékkel érdemes csinálni. Szóval nálam a babakocsi is opció a közlekedésre. Attól függ, hová és mivel megyünk. BKV-zásra pl. csak a mei tait használom, babakocsit majd csak akkor ha már elég lesz a kis esernyőkocsink is, de az még kb. 1 év.

És hogy hogy jutottam el idáig? Kellett hozzá egy nyűgös, sírós kicsilány. Aki sírt reggel, délben, de legfőképp este. Valamint kellett hozzá egy kenguru, és az a gondolat, hogy lehet, hogy meg kéne mégis csak újra próbálni azt a korábban Kristófnál csúfosan leszerepelt kengurut, hiszen két gyerek mellé kell a két üres kéz időnként. Ebből az lett, hogy Vivi 5-6 hetes korában kipróbáltuk és láss csodát, a lányom nyugodtan szunyókált benne. Ám a kenguru nekem kényelmetlen volt, nehéz volt és merev. És úgy láttam Vivi sem a legideálisabb helyzetben van benne. 

Már korábban hallottam, hogy a kenguru nem tesz jót a babák csípőjének és gerincének, de akkor azt gondoltam, ugyan már, hülyeség, miért lenne jobb bármilyen más hordozó. Aztán Vivi terpeszpelust kapott. Én meg a következő kenguruzós alkalommal belenéztem a tükörbe és megdöbbenve láttam, hogy tényleg nincs olyan terpeszben benne a lányom lába, mint ahogy kéne (minimum úgy, ahogy a terpeszpelus is igazítja), sőt szinte lóg benne. Megkérdeztem barátomat a Google-t is, ő is egyetértett a tézissel, miszerint, kengurut nem igazán kéne. Akkor kezdtem visszakeresni fórumtársnőm ilyen témájú hozzászólásait, majd beálltam a sorba sok más fórumtársunk közé, és rendeltem egy mei tai-t (MT). És szerelem lett első látásra. Kényelmes volt, nekem is, Vivinek is. Könnyű és rugalmas, a megkötése gyorsan megtanulható. Az újszülöttet is bele lehet kötni egy speciális kötési móddal, úgy hogy számára az megfelelő legyen.

Sokszor tett már jó szolgálatot. Egész piciként volt, hogy itthon is rám volt kötve, így ő megnyugodott, én pedig tettem a dolgomat, amennyire lehetett. Főzni nem mertem így, féltem a forró gőztől, víztől, hogy őt meg ne égessem, de a kaját előkészíteni kitűnően lehet még úgy is, hogy közben egy 3,5 éves kuktáskodik. Teregetni és mosógépet bepakolni is lehet. Iszonyat jó combizom erősítés így guggolgatni (hiszen lehajolni nem lehet :)). De sétálni vagy vásárolni is jó így, mert van szabad kezed és ráadásul az aerob edzés is megvan, sőt nehezített pályán, hiszen plusz súly is van rajtad. :)

Mondták, hogy majd jól hozzászokik és sírós marad, meg folyton igényelni fogja, hogy rajtam legyen. Jelentem, nem lett igazuk. Vivi ahogy egy varázsütésre nyugis lett, úgy csökkent le szinte nullára az otthon magamra kötések számra is. Ő, köszöni szépen, nagyon jól el van a járókában is, és felfedezi a világot. Csak ha valami "égszakadás-földindulás" van, akkor használjuk itthon a MT-t. És mielőtt valaki megjegyezné: nem, kézben sincs sokat. :D

Közben megismerkedtem több hordozó eszközzel is. A kendő továbbra sem az én világom. Illetve a rugalmas kendő tetszene, de arról már Vivi súlya miatt lecsúsztunk. A MT-t imádom, ezért rendeltem egy csatos hordozót (SSC) is (ez hasonlít a MT-hoz, de csatokkal rögzíthető), már alig várom, hogy megérkezzen. És most épp kacérkodok egy babaerszénnyel is, ami egy-egy gyors bevásárlásra, kocsiból való kiszállásra nagyon jó eszköz.

Jó dolog ez na! :))

Közben Vivi már 5 hónapos lett. Le is mértük őt gyorsan, a súlya 6950 gr. A hosszát nem tudom :) De biztos nőtt. :) Most már a tízórai csak gyümölcs, azokat szereti. Kóstolgat főzelékeket is, a sütőtök továbbra is a "nemszeretem", a krumpli csúszik, a répa még mindig tabu, de lassan újra megpróbálom.

És a végére némi atrakció, avagy, mire képes, ha nincs rajta terpeszpelus ;)

http://www.youtube.com/watch?v=1Un8-5IHeRE&list=UUC_3SS83SsdbKsrnnUYP8mg&index=1&feature=plcp

Egy nem puffogós bejegyzés

Jó, rendben, írok végre egy normális bejegyzést is. Ígérem, nem puffogok...nagyon :)) Azért vicces volt az előző bejegyzés után, ahogy csomóan megdöbbenve kérdezték, hogy úristen mi történt. Ebből is látszik, hogy tőlem ez véletlenül sem megszokott. Pontosan ezért is készült ama iromány. Időnként nekem is muszáj kiengednem a fáradt gőzt.

De evezzünk más vizekre. Vivikém már 4,5 hónapos. A hófordulón 6350 gr-ot mutatott a mérleg és 63 cm hosszúnak mértük. Hivatalos mérésre holnap kerül majd sor. És ha minden jól megy szerdán megkapja a 4 hónapos oltást is, ami némi nátha következtében húzódott el ennyire. Nem voltam túl boldog, mit ne mondjak, hogy náthás lett. Bár néhányan úgy gondolják, hogy mit vagyok úgy fennakadva, ez csak nátha, de az ő kedvükért elárulom a titkot: ez a "csak nátha" egy pár hónapos babánál azért gáz, mert a csecsemők CSAK az orrukon tudnak levegőt venni. Hoppácska! Köszönhetünk eme ténynek jópár nagyon nyűgös éjszakát és nappalt, valamint tekergős-mekergős-nyögvenyelős evést. Na, mind1, talán most már kimászunk a sok trutymóból. Vicces, hogy nem a kicsi kapta el a nagytól, ahogy az normális lenne, hanem a nagy a kicsitől. 

Vivcsikém amúgy 3 hónaposan párszor bemutatta, hogy ő bizony tud hasról hátra forogni, aztán slussz. Rajtam kívül senki sem látta az esetet. Ja, de bocsánat, 3 fordulatnak Margit, a gyógytornászunk is szemtanúja volt, mikor nála voltunk, hogy ő is nézze meg Vivi csípőjét. Ő sajnos semmit nem tud tenni, az egyedüli megoldás a terpeszpelenka rendületlen hordása, mert az izületnek kell megfelelően rögzülni. Egyébként a kicsicsaj elsőosztályú. Viszont a terpeszpelusnak köszönhetően forgás nuku egyelőre. De a lényeg, hogy rendben lesz a csípője. Novemberben kell mennünk újra ortopédiai kontrollra, reméljük akkor már megszabadulunk a kínzóeszköztől.

Két gyerkőcöm egyébként imádja egymást, Kristóf folyton babusgatja, szeretgeti Vivit. Mesél, beszél, magyaráz neki, játszik vele. A nyanyóca pedig istenként néz a bátyjára. Ma a következő jelenet zajlott le:

Kristófom játszik a nappaliban, Vivi mellette a járókában sírni kezd. Krisz odamegy hozzá és mondj: "Miért sírsz Vivike? Mert nem játszom veled? Hát tudod, nekem most építkezni kell, de ha hívsz, azonnal jövök. Na, szia!" 

Egyszerűen imádnivaló a fiam.

Tejem már nincs. De hogy őszinte legyek, már nem is bánom. Boldog vagyok, mert 4 hónapig tudtam a lányomnak anyatejet adni, még ha keveset is. Számomra ez már nagy szó. Őszinte leszek, most már örülök, hogy vége. Én mindent megtettem, de mostanra már nagyon felőrölt az örökös küzdelem, fejés, kínlódás, teák, kapszulák, sör, szénhidrát. Egyedül a két utolsónak lett igazán eredménye.... +5 kiló, hogy a franc essen bele. Ami nem jött fel a terhesség alatt, az most igen. De tulajdonképpen bánja a fene. Ez a 4 hónap megérte. Aztán most majd neki lehet esni, hogy leadjam .... újra. :) Az, hogy tápszert kell adnom Vivinek sosem zavart, a bunkó emberek annál inkább, de erről már írtam. 

Tej tehát nincs, van viszont gyümölcs. Alma, barack, banán, némi krumpli. A sütőtök nem jött be. A többit meg meglátjuk.