Oldalak

2012. január 30., hétfő

Helyzetjelentés - 23+1

Nem, még nem vittek el a wuclik és a muclik (Malacka és Micimackó után szabadon), csak a blog írásig nem sikerült eljutnom az elmúlt időben.
Hol is hagytam abba? Valahol a 13. hét magasságában úgy rémlik, és ott, hogy veszélyeztetett terhes lettem. Ennek köszönhetően azóta itthonról dolgozom...még néhány napig...aztán szabadság, meg táppénz következik május elejéig. Onnan már igényelhetem a TGYÁS-t.
Aztán túl vagyunk a 16. heti AFP vizsgálaton, és vele együtt a integrált teszt második részén. Az eredmény 3 nap után a kezemben volt, illetve a mailboxomban. Ez volt az a pillanat, amikor nagyon-nagyon jó döntésnek éreztem, hogy nem hagyatkoztam csak a kötelező AFP vizsgálatra, hanem rászántuk azt a 29.000 konvertibilis magyar forintot az integrált tesztre. Ugyanis az AFP eredményem ugyan jó lett, de az alsó határhoz közel. Ha nem lett volna a jó integrált teszt eredmény, így lehetőségem lett volna az UH-ig rágni a körmömet, hogy minden rendben van-e. De a teszt eredménye megnyugatott (Down szindróma 1:5600; nyitott gerinc 1:7000, azaz negatív eredmény, ami azt tekintve, hogy a korom alapján 1:320-ról indultam, szerintem tök jó). Bogyót - 100% biztossággal - mocorogni december 12-én érzetem és szerencsére azóta is rendszeresen jelentkezik, főleg este van nagy buli odabent.
A 18. heti genetikai UH 1 nappal a szülinapom után, december 28-án volt esedékes. Mindent rendben találtak, hála az égnek, és sikerült bekukkantani Bogyó lába közé is, annak ellenére, hogy nem volt túl mozgékony, épp az igazak álmát aludta. Szóval az a helyzet, hogy nagyon úgy néz ki, hogy Bogyó idekint majd a Vivien keresztnévre fog hallgatni. Ez ugyebár azt jelenti, hogy Bogyó KISLÁNY!!!!!!!!! Kicsit furcsa, még meg kell szoknunk a gondolatot, hogy nem kukaca lesz, de örülünk neki. :)))
Azóta Bogyó, pardon Vivi, már bemutatkozott Apának és a nagy és okos bátyjának is egy-egy jól irányzott rúgással. :)))
Pocakfotók készültek, csak fel kéne őket tölteni. De ami késik, nem múlik. ;)))

2012. január 5., csütörtök

In memoriam Huszta László



Égnek a gyertyák az asztalon, és képtelen vagyok felfogni még ennyi idő után is, hogy érte gyújtottam most meg. A legtöbbször az a kép jelenik meg előttem róla, ahogy az első olyan Budapest Bajnokságon, ahol már a tanítványaiként indultunk benne voltunk abban a 6 párban, aki a selejtezőből redance nélkül jutott tovább az elődöntőbe, és ő rohant le hozzánk a lelátóról hangosan kiabálva, hogy "ez az fiataloooook!!" :))) Mindezt 2001-ben. Ha valaki azt mondja akkor, hogy 7 év múlva a sírjánál fogunk állni....biztos elküldöm a fenébe...
Ma 4 éve, hogy elment... Hiányzol Laci!
Ezt a verset egy táncosa írta hozzá:

"Annyi tánc van a világon
Mindegyik más és más.
De ha táncomat nézed,
engem kell hogy láss.
Imádom a táncot,
közben szabad vagyok.
És látok egy mosolyt,
mely még mindig rám ragyog.
Ha meghallok egy zenét,
egy ismerős dallamot.
Eszembe jutnak azok a szép napok.
A napok, melyek a tánctól voltak szépek.
A napok melyek örök emlékek.
Igyekszem, hogy sok ilyen emlékem legyen.
És hogy a táncot mindig komolyan vegyem.
Van valaki aki segít ebben nekem.
Valaki, aki mindig itt van velem..."