Ismét kicsit elhanyagoltam ezt a blogot, ami szégyen és gyalázat, de hát igazából nem történt semmi igazán említésre méltó. A fogyással jól állok, a mérleggel mostanság nem találkoztam, de a haladást mutatja, hogy ismét egy számmal kisebb nadrágot vehettem (bele is férek :D), most már 40-est és beleférek a régi kedvenc miniszoknyámba is, ami legutoljára a barátnőm, Nóra esküvőjén volt rajtam, mikor éjfél után átöltöztem a koszorúslány ruhából. Mindez 2008. júliusában (már Krisszel a pocakban, bár akkor még nem tudtam róla :))). Szóval ezeknek mind-mind nagyon örülök.
A mozgással kicsit hadilábon állok mostanság, de azért igyekszem. Táncolni nem nagyon jutottunk el az utóbbi időben, de reggelente gyalog megyek fel a 8-dikra a munkahelyemen.
Egyébként március elején Krisz volt beteg, aztán mi lettünk Atival betegek, meg szülinapoztunk, meg ilyenek.
Jövő héten érkezik az új főnököm. Remélem, jól kijövünk majd egymással. Ha mégsem, akkor legfeljebb lesz egy újabb jó érv a tesóprojekt mellett. :D
A mozgással kicsit hadilábon állok mostanság, de azért igyekszem. Táncolni nem nagyon jutottunk el az utóbbi időben, de reggelente gyalog megyek fel a 8-dikra a munkahelyemen.
Egyébként március elején Krisz volt beteg, aztán mi lettünk Atival betegek, meg szülinapoztunk, meg ilyenek.
Jövő héten érkezik az új főnököm. Remélem, jól kijövünk majd egymással. Ha mégsem, akkor legfeljebb lesz egy újabb jó érv a tesóprojekt mellett. :D
