Oldalak

2014. november 17., hétfő

Tisztaság szobailag

A lányom folyamatosan képes újdonságokkal szolgálni nekem gyereknevelés terén. Sokan gondolják úgy, hogy ha láttak 1 gyereket már közelről, akkor mindent tudnak róluk. Na az én Nyirivivijijjám (ahogy magát hívja) ezt cáfolja hihetetlen profi módon. :D

Kristófnál nem volt jelentős a szeparációs szorongás. És akkor Vivus megmutatta, hogy milyen is az. Krisfót nem volt egy hisztis típus, szóval nála a dackorszak kb. 4-5 közepes hisztiben kimerült. És akkor jött Vivus... és megdöbbenve tapasztaltam, milyen a dackorszak a véres valóságban (mikor a gyerek rongybabaként dobja magát a földre és kénytelen vagy fél Sartin végighúzni...priceless!). Most pedig itt van a szobatisztaság. Gondoltuk, hát Krisz anno a bölcsis zárás öt hetében, nyáron szobatiszta lett, no majd Vivi is. Ja, persze.... Nyáron ráébredtünk, tök fölösleges próbálkoznunk, a gyerek erre még baromira magasról tesz. Jó, hát Krisz márciusi, Vivi májusi, tehát Vivi 2 hónappal fiatalabb, mint anno ilyenkor Krisz volt, az sokat számít, na majd szeptemberben. Na, azt is elfelejthettük. Az istennek sem akart ráülni semmilyen erre a célra kitalált alkalmatosságra. Ha végre rá is ült, rajta volt fél percig majd már futott is, mint a nyúl.

Azt már nyáron is észrevettük, hogy mintha félne attól, ami kijön belőle. Inkább visszatartotta a pisit egy fél napig, mint hogy belepisilt volna a bilibe, vagy legalább bepisilt volna. Na, ezt azért nem akartuk! Nem túl egészséges.

2 hete úgy döntöttem, próbáljuk újra. Szombaton pelus le, bugyi fel, bili nagyszobába betelepít, a "Vivuska, szóljál, ha pisilni/kakilni kell és ülünk a bilire/WCbe, tudod a nagylányok már oda pisilnek/kakilnak" szöveg milliószor elmantrázva. Eredmény: Vivus egy délelőttön át tartotta vissza a pisit, szenyanya nyomta bele a folyadékot, majd mikor a gyerek táncolni kezdett, hogy "jajajaj, elég volt anya, elég volt a bugyiból", akkor gyereket ráülteti a bilire. Gyerek feszeng, szenved, végül csak jön a pisi. Gyerek ettől megijed, feláll és rommá pisili anyát és a fél nappalit. Anya takarít, gyereket nyugtat és mos, valamint öltöztet és öltözik. Ezalatt a komédia alatt a baszk sültrizs odasül a konyhában. (na jó még meg lehetett menteni). Még egy hasonló kört eljátszottunk a nap folyamán, de akkor már több ment a bilibe, mint a anyára. Juhéjj!
Tragikomédia második felvonás vasárnap délután: apa, anya és Kristóf egy emberként drukkol a másfél órája a bilin könyvet nézegető, újfent túltöltött Vivinek, hogy végre pisiljen. A gyereket már veri a víz a pisi visszatartásától, mondjuk neki, hogy álljon fel, hozunk pelust (mert így ugye semmi értelme), de nem akar. Apa már vizet öntöget egyik pohárból a másikba, én simogatom, mire végre elengedi a pisit és bár megijed, de nem áll fel, és minden produktum az edényben végzi. Subidubiduúúúú! Öröm, tapsvihar, éljenzés, puszik a kissé megszeppent gyereknek, de úgy tűnik végre megérti, nem kell félni attól, amit produkál. Telefonhívás a fél családnak: végre sikerült!

Hétköznap aztán szünetet tartunk, csak időnként ül rá a WCre a kisasszony, azt viszont magától. Haladunk vazzeeee!
És jött a hétvége. A szombati nap eredménye: fél nap pisi visszatartás, majd 1 kis- és 1 nagydolog a bugyiba. Vasárnap végre megtörik a jég. Délelőtt 11 körül Vivus magától közli, hogy menjünk a bilire, ül rajta, látszik, hogy feszeng és meg van ijedve, majd egyszer csak hallom a csurgást és ő is megszólal kis ijedt hangon, hogy "anya jött a pisi". Üdvrivalgás, éljenzés, fanfárok, mifene...! Most már ő is örül magának. Még üldögél egy kicsit a bilin majd együtt öntjük ki, ő húzza le a WC-t. Délután 2 bugyimosás és 1 sikerélmény a WC-be, most is ő szólt és most már hihetetlenül boldogan kiabálta, hogy "anya jön a pisiiiiii".

Küzdelmes, de úgy látszik, végre megtört a jég. Persze a pelus még mindig sokkal kényelmesebb és nagyon boldog, ha visszakapja, de legalább én látom a fényt az alagút végén. Remélhetőleg mégsem lesz pelusos ovis.

Ui: és a fürdés hisztik is megszűntek két napja, mióta rájött, hogy ő mossa magát és ez mekkora buli.

2014. november 14., péntek

Képek, képek, képek





























Pótolom a pótolni valót

Jobban járok, ha az elmúlt majdnem 1,5 évet megpróbálom röviden összefoglalni, mert esélytelen vagyok, hogy minden eseménynek külön posztot írjak. 

Eltelt tehát egy mozgalmas nyár, Vivus és Kristóf otthon voltak és nagyon sokfelé jártunk. Én már időnként otthonról régóta besegítettem a munkahelyemre, és lassan esedékessé vált a visszatérésem. Vivit pedig szeptembertől felvették a Pozsonyi bölcsibe. Bár igazából a Maci csoportnak örültünk volna, de ő végül a Napsugárba került, mert oda kerültek vele egykorú gyerekek. Kristófhoz hasonlóan ő is egy teljesen új kis közösségbe került. A beszoktatás is Kristóféhoz hasonlóan sikerült, tehát gyorsan túl voltunk rajta, majd kb. 1 hónappal később időnként a reggeleket sírással tarkítottuk, de végül beállt a rend. Gondozónénije Zsóka néni és Zsófi lettek (a csoport harmadik gondozónője Ági (Vivus szerint Áni) néni), majd aztán később Zsókától búcsút kellett vennünk. Azóta nagyon szereti Zsófit és Áninénit (meg persze Mariann és Ildikó nénit is - akik a másik szobában vannak a csoport másik felével).

Sajnos a Napsugár csoportban azért nem olyan szép az élet, én személy szerint visszasírom a Maci csoportot, mert azért itt bizony nem mindig megy úgy minden, ahogy én azt elvárnám. Szóval jó-jó Áni néni és Zsófi, de nem tudják überelni Judit és Rózsa nénit, Viccesjutkát és Anitát. Sokat emlegetjük őket. Ők az etalon.

Vivi nagyon gyorsan fejlődött/fejlődik beszéd ügyileg, bár eleinte rengeteget halandzsázott, viszonylag hamar áttért a szavakra és a pár szavas mondatokra. Szeret énekelni és mondókázni. Nagyon gyorsan tanul.

Az első bölcsis év természetesen sűrű betegeskedéssel telt el, így szerencse volt, hogy továbbra is itthon dolgoztam.

Vivu a második szülinapjára már 12 kg és 88 cm volt és 20 foggal büszkélkedhetett valamint hihetetlen szuper szókinccsel és énektudással. Mivel általában én viszem kocsival bölcsibe így rengeteget hallgat velem zenét, természetesen azt, amit én szeretek. Így elmondhatom, hogy a lányom kitűnő boyband-es nevelést kap. Az alapműveket már ismeri. :D Hihetetlenül cuki, mikor a hátam mögött ülve torka szakadtából énelki, hogy "can't stop the whisper" vagy, hogy "I like the remix baby". :D :D Priceless! Anya szívemet melengeti és büszkeséggel tölt el. :D Hiába, az én lányom! BH next generation! :D

Na, jó mindenki nyugodjon meg, az Alma együttes slágereit és az egyéb gyerekdalokat is kitűnően tudja. ;)

A nyár kihívásokat hozott, hogy az 5 hét zárást, hogyan oldjuk meg, mert márciustól már 6 órában a munkahelyemen kezdtem dolgozni, és bár rengeteg szabim volt, azért ezt 100%-osan önerőből nem tudtuk volna abszolválni. Szerencsére a nagyik csatasorba álltak és felváltva őrizték a két gyerkőcöt, akikkel most mázlink volt, mert 1 hét különbség volt csak a két intézmény zárása között, tehát többé-kevésbé egyszerre tudták le a dolgot.

Májusban volt a bölcsiben egy pici anyják napi ünnepség, persze Vivikém úgy megilletődött a sok néni láttán, hogy gyorsan odarohant hozzám és szepegve bújt oda, énekelni csak a végén kezdett.

Valamint májusban én is kaptam egy rövid kis kimenőt. Egészen Bécsig "menekültem", hogy  25 év várakozás gyümölcsét learatva egy hatalmasat tomboljak a barátnőimmel, "mert megérdemlem" alapon. Fantasztikus volt, egy örök élmény. Régi és új barátokkal, olyanokkal akikkel félszavakból is megértjük egymást. Elmondhatatlan, elmagyarázhatatlan, felejthetetlen.

A nyaralás mindkét gyerek számára nagy élmény volt. Elmondhatjuk, hogy Vivi is abszolválta a 26 hónapos kötelező görög utat. :D Csak most Sartin voltunk és nem Nei Poriban. Az utazás fárasztó volt, de aztán a többi kárpótolt mindenért. A gyerekek imádták a tengert, a szabadságot, mindent. Nagyon édesek voltak.

Aztán visszatértek a dolgos hétköznapok. Szerencsések vagyunk, mert eddig megúsztuk egy betegséggel, mondjuk az egyszerre döntötte le az egész családot, de fejenként csak 1 napig tartott viszont annál intenzívebb volt. Így indítottuk az őszi szünetet. :D Igen, hasmenős-hányós vírust nyertünk meg magunknak. Juppijéééééé!

A kiscsaj haja már hihetetlen hosszú, és a kék szeme is inkább zöldes. Haj ügyben sok a vitám a lányózval, mert nem mindig engedi megcsinálni. De mivel My little pony mánia van nála, így pónis csattal és hajgumival bármire rá lehet venni.

Imád mesélni, tündéri, ahogy leül egy mesekönyvvel az ölében, lapozgatja és közben mondja a mesét a saját kis szavaival. Ezt a társainak is megcsinálja a bölcsiben. Ők meg hallgatják. Egy nagydumás imádnivaló kis boszorkány lett a picibabámból. Jön-megy, rendezkedik intézkedik. Vannak barátai a bölcsiben (Dia, Dávid, Nimród, Botond, Benji), szépen eszik-iszik egyedül és nem válogatós (örülnék, ha így maradna). Csak a szobatisztasággal nem jutunk egyről a kettőre.

Most már odáig eljutottunk, hogy ráül a bilire/WCre, 3x pisilt is már bele, de megijed attól, ami kijön belőle. Sokszor ha bugyi van csak rajta, vagy a WC-n, bilin ül, inkább visszatartja. Ha kell, 3-4 órát is. Ami meg nem jó. Pedig rájöttünk, hogy érzi már nem csak azt, ha bent van a gatyóban, hanem azt is ha kell. Nehéz eset.

Hát itt tartunk most. November közepe van, várjuk a Mikulást, tanuljuk a dalokat, amiket énekelhet majd a bölcsiben a piros ruhásnak és reménykedünk, hogy hamarosan búcsút intünk a pelenkának.


2014. január 8., szerda

Jár a baba, jár...

Ami biztos tény, hogy Nyiri Vivi 2 nappal 15 hónapos kora előtt, 2013. augusztus 19-én rádöbbent, hogy a kétlábon járás kitűnő közlekedési alternatíva, és azóta így közlekedik. Teszi ezt egyre tempósabban. Úgy jön-megy, mint egy anyakirálynő, akinek sürgős dolga akad. :D

Pótolok ... lassan, de biztosan

Itt is elmaradtam, de nem kicsit. Inkább nagyon.
Kezdetnek itten vannak ezek :
http://kristofbence.blogspot.hu/2013/08/hurra-nyaralunk-utinaplo-20121.html
http://kristofbence.blogspot.hu/2013/10/hurra-nyaralunk-utinaplo-20132.html
http://kristofbence.blogspot.hu/2014/01/babatali-kepekben.html
http://kristofbence.blogspot.hu/2014/01/hurra-nyaralunk-utinaplo-20133.html

Mert hát ugye ezek Vivivel is történtek, a babatali meg kifejezetten hozzá kötődik, hiszen az a fórum az "Ő fóruma", azok a babócák az "Ő fórumtársai" :)


2013. július 26., péntek

Kis lépés egy embernek...

Nagy lépés ez Vivinek! :D Álljon itt írásos emlékként, hogy Nyiri Vivien Lilla a mai napon egyedül felállt és leguggolt, majd később néhány lépést tett meg egyes egyedül. 
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már jóideje próbálkozik és megállt már pár másodpercekre, most pedig elérkezett a nagy áttörés így 14 hónaposan.

2013. július 10., szerda

Breaking news 2.1

A tétáju, az időnként sétáju vagy sétááá. Valamint különbség van a "taataaa" és a "tátá" között. Bár  lánykám által kimondva hangzásra azonosak, előbbi időként még mindig a "papa", utóbbi pedig a "pápá". :D Nem mindegy.
Újabb attrakció, hogy simán ráteszi a cumisüvegre a tetejét illetve egymásra rak két kockát.