1. lépés: elképzelés

Mégis milyen lenne két gyerekkel? Hogy bírnánk anyagilag, fizikailag? Krisz mi szólna hozzá? Hogy oldanánk meg a mindennapokat (bölcsi, ovi, munkahely stb.)? Ezek és ehhez hasonló kérdések merülnek fel bennünk miközben azon morfondírozunk, hogy legyen-e tesó vagy sem. Én nagyon szeretnék, az eszem közben persze hozza kontra érveket is. Apa a kétkedőbb. Persze konkrétan nem a tesóval van problémája, hanem az anyagi jellegű dolgokkal. Szóval ő nézi két lábbal a földről a dolgokat, vagy talán egy picit pesszimistán. Én képviselem az optimistább oldalt. De jó ez így. Úgyis lesz belőle kompromisszum. Remélhetőleg. Főképp, ha pártunk és kormányunk is így akarja. Mert jelenleg olyan döntéseket hoznak sorra, amelyek valahogy nem erősítik a gyermekvállalási kedvet (bár ők úgy gondolják, hogy családbarát kormány lennének, jelezném, hogy tévednek). Na, de hagyjuk a politikát!

És ha már a döntés meg is lenne, akkor is jönnek még különböző kihívások az utunkba. Rögtön például az, hogy kinél és hol is fog a tesó megszületni. Merthogy az az orvos, akinél Krisz született januártól már nem vállal szüléseket. A feladat tehát: találni egy hozzá hasonló orvost, akiben vakon megbízom. Na, ez aztán a feladat! Lehetőség több is van.

1. Ragaszkodom a már jól ismert és kedvelt Péterfy Sándor Utcai Kórházhoz és ott választok orvost.
2. A tesóm orvosához megyek, akihez tiniként jártam, őt legalább ismerem, ellenben a kórház, ahol dolgozik ismeretlen számomra (mihez hogy állnak hozzá a szüléssel kapcsolatban, milyenek a csecsemősök stb.)
3. A területileg illetékes kórházban keresek orvost, azaz ismeretlen orvos, ismeretlen kórház.

Eddig az első verzió játszik, de időnk van bőven dönteni. A kérdésre visszatérünk, ha majd aktuális lesz.