In memoriam Huszta László

Égnek a gyertyák az asztalon, és képtelen vagyok felfogni még ennyi idő után is, hogy érte gyújtottam most meg. A legtöbbször az a kép jelenik meg előttem róla, ahogy az első olyan Budapest Bajnokságon, ahol már a tanítványaiként indultunk benne voltunk abban a 6 párban, aki a selejtezőből redance nélkül jutott tovább az elődöntőbe, és ő rohant le hozzánk a lelátóról hangosan kiabálva, hogy "ez az fiataloooook!!" :))) Mindezt 2001-ben. Ha valaki azt mondja akkor, hogy 7 év múlva a sírjánál fogunk állni....biztos elküldöm a fenébe...
Ma 4 éve, hogy elment... Hiányzol Laci!
Ezt a verset egy táncosa írta hozzá:

"Annyi tánc van a világon
Mindegyik más és más.
De ha táncomat nézed,
engem kell hogy láss.
Imádom a táncot,
közben szabad vagyok.
És látok egy mosolyt,
mely még mindig rám ragyog.
Ha meghallok egy zenét,
egy ismerős dallamot.
Eszembe jutnak azok a szép napok.
A napok, melyek a tánctól voltak szépek.
A napok melyek örök emlékek.
Igyekszem, hogy sok ilyen emlékem legyen.
És hogy a táncot mindig komolyan vegyem.
Van valaki aki segít ebben nekem.
Valaki, aki mindig itt van velem..."