Abortusz

Nemrég belefutottam az egyik közösségi portálon az alábbi postba:

Egy asszony elmegy a nőgyógyászhoz, és így szól: - Doktor úr, óriási

bajban vagyok és nagyon nagy szükségem lenne a segítségére. A

gyermekem még nincs egy éves, és megint terhes lettem. Nem akarok

ilyen közeli korú gyerekeket. - Rendben, mit szeretne tőlem? - Azt

szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet, nagyon számítok Önre. Az

orvos gondolkodóba esik, majd így szól: - Azt hiszem, van egy jobb

megoldás, ami az Ön számára is kevésbé veszélyes. A nő elmosolyodott,

gondolván a doki megértette, mit szeretne. Az orvos folytatta: -

Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg

azt, amelyik az ölében van most. Így tudna egy kicsit pihenni, mielőtt

a másik megszületik. Ha meg akarjuk ölni az egyiket, mindegy melyik

az. Az Ön testére semmi veszélyt nem jelentene, ha az ölében lévő

babát választaná. A hölgy elszörnyedt. - Na de, doktor úr! Milyen

szörnyű! Megölni egy gyereket, az bűn! - Szerintem is, - mondta az

orvos - de nekem úgy tűnt, ez Önnek nem probléma, és azt gondoltam,

akkor ez a legjobb megoldás. Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető

volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs

különbség aközött, hogy egy már megszületett gyereket ölnek meg, vagy

azt, aki még az anyaméhben van. A bűn ugyanaz!

Ha ezzel egyetértesz, kérlek, oszd meg. Közösen életeket menthetünk

meg. A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb

legyen. Az abortusz azt mondja: Feláldozom a másikat, hogy nekem jobb

legyen.

Megmondom őszintén, hogy kicsit felbosszantott, olyannyira, hogy nem tudom szó nélkül hagyni. Tény, hogy nem szabad, hogy az abortusz egy legyen a fogamzásgátlási módok közül, mert ez csak egy végszükség esetén alkalmazandó megoldás szabad, hogy legyen. Tény, hogy lelki beteg lennék, ha nekem át kéne esnem rajta. De tény, hogy a fenti szöveg nem kicsit sarkítás. Sőt!!!

Az abortusz vad ellenzői mondanák, hogy van más megoldás is, szüld meg és add örökbe. Mert ám, az olyan egyszerű. Aki kitalálta az vagy pasi volt, vagy a büdös életben nem volt még terhes. Aki ezt a bölcsességet kitalálta az tudja, hogy mit jelentenek a hormonváltozások, mennyire leterheli az anya szervezetét a terhesség? Vagy gondolt arra, hogy a nő ezzel a munkáját veszélyezteti, mert esetleg olyan foglalkozása van, amit terhesen nem végezhet vagy esetleg veszélyeztetett terhes lesz? Eszébe jutott a sok okosnak, hogy mivel jár egy szülés? Ráadásul szerintem lelkileg sokkal nagyobb teher az anya számára, ha kihordja, megszüli a babát, majd örökbe adja. És mit mond mondjuk egy nagyobb testvérnek? "Kicsim most megszületik a testvéred, de őt örökbe adjuk"?  Vagy mit? Mert egy várandósságot nem lehet eltitkolni. Míg mondjuk egy koraterhességet az ember nem köt a nagyobbik gyermeke orrára.

Igen, tudom, akkor szülje meg és nevelje fel. Mert ám egy olyan babának, akit ilyen vagy olyan (lelki, fizikai vagy pénzügyi) okok miatt nem akarnak, ez a megoldás sokkal jobb. Sokkal jobb, hogy olyan szülei vannak, akik nem tudják igazán szeretni, mert ott van bennük, hogy nem is igazán szerették volna őt, és ezt akarva-akaratlan éreztetik is vele. Sokkal jobb, nélkülöznie kell, hogy a szüleinek küzdenie kell, hogy enni tudjanak neki adni. Mennyivel jobb ez, nem? Sokkal jobb, ha egy tinédzser apa és anya gyereke lesz, akik még maguk is gyerekek, akiknek így semmi esélyük nem lesz, hogy normális életet biztosíthassanak a babának, sőt a saját életüket is tönkreteszik, hiszen tanulni már nem tudnak, munkát megfelelő képzettség nélkül nem nagyon találnak. És mindezt azért, mert hibáztak? Persze, a tiniknél nagy a felelőssége a szülőknek, nagyon nagy hangsúlyt kell helyezni a védekezésre, de ha már megtörtént a baj, ne büntessük őket egy életre. Elég nagy büntetés a lánynak, hogy végig kell élnie a műtétet, valószínűleg egy egész életében hordozni fogja az emlékét. 

Nem, valóban nem hiba nélküli megoldás az abortusz, de néha sajnos szükség van rá. Mert igen, védekezni kell, de egyik védekezési mód sem 100%-os még így napjainkban sem, szóval előfordulhatnak balesetek. Láttam én már olyan nőt, aki rendesen szedett fogamzásgátló mellett esett teherbe. És azt is vegyük figyelembe, hogy egy terhesség nem csak a babáról szól, hanem a mamáról is. Az ő testéről, az ő életéről. Sőt egy egész család életéről. Akik pedig foggal-körömmel az abortusz ellen vannak, azok a nőt kifelejtik a számításból. Emberségről beszélnek, és közben ők is embertelenek. Főleg a hívő emberek hangoztatják azt, hogy az abortusz gyilkosság, és közben nem veszik észre, hogy a saját hitükkel mennek szembe. Elfelejtik, hogy "ne ítélj, hogy ne ítéltess", elfelejtik, hogy a vallás a megbocsájtást hirdeti, elfelejtik, hogy hitük szerint segíteni és nem büntetni kéne embertársaikat, azoknak a nőknek, akik elvetetik a magzatjukat, mégis a vérét kívánnák, mégis büntetnének egy életre fiatal lányokat, nőket, családokat. Hol van ilyenkor az a fene nagy hit?

Gondolkozzunk!! Persze, cél, hogy csökkenjen az abortuszok száma, főleg a fiatal lányoknál, nálunk nagy hangsúlyt kell helyezni a felvilágosításra. De ne ítéljük már el ismeretlenül rögtön azt, aki ehhez az eszközhöz kényszerül nyúlni. Soha nem tudhatjuk, mi az ő története. Soha nem tudhatjuk, esetleg nem kerülünk-e véletlenül egyszer mi is ilyen helyzetbe.

Küzdünk

Vivi 8 hónapos lett, 73 cm és 8640 gr, és folytonos küzdelem az élete, az életünk. Küzdött a kúszással, az valamivel a hóforduló előtt sikerült, igaz a technikája elég egyedi, úgy kúszik, mintha az egyik karját ellőtték volna a háborúban, gyakran maga alatt felejti. Mindegy, már megszoktuk, a bátyjának a bal lábát lőtték el egykoron. :D

Mivel a kúszás abszolválva, most küzd a négykézláb állással, ami alakul, pár napja szépen megtartja időnként magát, bár ismét elég egyedi technikával nem a tenyerére, hanem az alkarjára támaszkodva. Küzd az üléssel, folyton ülne, de még nem tudja megtartani magát, a zord anyja meg sokáig nem hagyja, hogy üldögéljen az ölében. És újabban küzd az állással. Pár napja nagyon tetszik neki, hogy az ölünkben áll és rugózik. Ma szerettem volna letenni a járókába, de ő megfeszítette a lábait, semmilyen módon nem bírtam rávenni, hogy lefeküdjön, így fogtam magam és állva tettem a járókába, segítettem neki belekapaszkodni a rácsokba, ő meg vigyorogva álldogált, baromira tetszett neki a dolog. Persze én - az a gonosz anyja - már megint nem hagytam túlzottan beleélni magát ebbe.

Küzdünk a napirenddel, ami kb. 1 hete kissé megborult újfent, ugyanis drága lányom képes este 10-ig is sikongatni, kiabálni, rötyögni, ha úgy hozza kedve, ami főként azért probléma, mert nemrég egy szobába kerültek a bátyjával. Rájöttem, hogy csak úgy szabad bevinni Vivit a szobába, hogy Krisz már majdnem alszik, mert akkor nem veszi észre a hugica, hogy ott van a bátyus, és nyugisan elalszik. Egyébként ha észreveszi, vége a világnak. Kiabál neki, meg visít.

Küzdünk a kajával, mert nem mindig hajlandó a vacsora gyanánt feltálalt tápszert megenni. Gyanús, hogy valószínűleg az a baj, hogy nem a megszokott éjszakai tápszert kapja, és lehet, hogy ez az új márka nem tetszik neki, de gabonapéppel kanalazva hajlandó megenni, így megvárjuk míg elfogy, aztán lecseréljük a régi jól beváltra.

Küzd Vivi a fogakkal. Az elmúlt két napban (2013.01.31. és 02.01.) újabb két foggal lett gazdagabb (bal és jobb fent 2). Ennek köszönhetően naponta 4-5x produkált teli pelust, a popsija pedig olyan színű, mint egy páviánnak, úgyhogy abban a pillanatban, hogy valami a pelenkába kerül, Vivi nyávogni kezd. Bár igazából már akkor is nyávog, ha egy másodpercre kikerülök a látóteréből, ami egyrészt édes, másrészt rém idegesítő (lőjjetek le, de időnként sírni tudnék a magas C-jétől), harmadrészt rém furcsa, mivel Krisz nem volt ilyen anyás. Tehát én meg küzdök Vivi szeparációs szorongásával.

Az egyetlen dolog, amivel nem küzdünk, az a hozzátáplálás. Vivi minden szívesen és jóízűen eszik kanállal, csak ne legyen benne sütőtök. Már kap tésztát, kapott sertéshúst és bébiétel formájában marhahúst is, valamint kóstolgatja a joghurtot.

Egyre többet játszanak Kristóffal, imádják egymást, bár most Krisz szokta mondani, hogy Vivi csúnya, mert nem tud tőle aludni. :) Van, hogy Krisz teljesen magától közli, hogy "anya én most inkább játszom a Vivivel". Hugicája pedig iszonyatosan élvezi, hatalmasakat rötyög rajta. Azért akadnak már "viták" is, mert a kicsilány számára a legnagyobb ösztönzők a különböző mozgásformákra a tesó játékai. És persze nyávogás van, ha Vivi szétszedi a gonddal felépített Duplo várat, vagy épp a nagy mozdonnyal játszik  stb. Kristóf nagyon cuki, ha a tesója PONT olyan játékért van oda, amivel ő is játszana (gyakran van ilyen), akkor kiszámolja, hogy melyiküké legyen. Persze mindig neki jut a játék, de nagylelkűen juttat a testvérének valami mást.