Küzdünk

Vivi 8 hónapos lett, 73 cm és 8640 gr, és folytonos küzdelem az élete, az életünk. Küzdött a kúszással, az valamivel a hóforduló előtt sikerült, igaz a technikája elég egyedi, úgy kúszik, mintha az egyik karját ellőtték volna a háborúban, gyakran maga alatt felejti. Mindegy, már megszoktuk, a bátyjának a bal lábát lőtték el egykoron. :D

Mivel a kúszás abszolválva, most küzd a négykézláb állással, ami alakul, pár napja szépen megtartja időnként magát, bár ismét elég egyedi technikával nem a tenyerére, hanem az alkarjára támaszkodva. Küzd az üléssel, folyton ülne, de még nem tudja megtartani magát, a zord anyja meg sokáig nem hagyja, hogy üldögéljen az ölében. És újabban küzd az állással. Pár napja nagyon tetszik neki, hogy az ölünkben áll és rugózik. Ma szerettem volna letenni a járókába, de ő megfeszítette a lábait, semmilyen módon nem bírtam rávenni, hogy lefeküdjön, így fogtam magam és állva tettem a járókába, segítettem neki belekapaszkodni a rácsokba, ő meg vigyorogva álldogált, baromira tetszett neki a dolog. Persze én - az a gonosz anyja - már megint nem hagytam túlzottan beleélni magát ebbe.

Küzdünk a napirenddel, ami kb. 1 hete kissé megborult újfent, ugyanis drága lányom képes este 10-ig is sikongatni, kiabálni, rötyögni, ha úgy hozza kedve, ami főként azért probléma, mert nemrég egy szobába kerültek a bátyjával. Rájöttem, hogy csak úgy szabad bevinni Vivit a szobába, hogy Krisz már majdnem alszik, mert akkor nem veszi észre a hugica, hogy ott van a bátyus, és nyugisan elalszik. Egyébként ha észreveszi, vége a világnak. Kiabál neki, meg visít.

Küzdünk a kajával, mert nem mindig hajlandó a vacsora gyanánt feltálalt tápszert megenni. Gyanús, hogy valószínűleg az a baj, hogy nem a megszokott éjszakai tápszert kapja, és lehet, hogy ez az új márka nem tetszik neki, de gabonapéppel kanalazva hajlandó megenni, így megvárjuk míg elfogy, aztán lecseréljük a régi jól beváltra.

Küzd Vivi a fogakkal. Az elmúlt két napban (2013.01.31. és 02.01.) újabb két foggal lett gazdagabb (bal és jobb fent 2). Ennek köszönhetően naponta 4-5x produkált teli pelust, a popsija pedig olyan színű, mint egy páviánnak, úgyhogy abban a pillanatban, hogy valami a pelenkába kerül, Vivi nyávogni kezd. Bár igazából már akkor is nyávog, ha egy másodpercre kikerülök a látóteréből, ami egyrészt édes, másrészt rém idegesítő (lőjjetek le, de időnként sírni tudnék a magas C-jétől), harmadrészt rém furcsa, mivel Krisz nem volt ilyen anyás. Tehát én meg küzdök Vivi szeparációs szorongásával.

Az egyetlen dolog, amivel nem küzdünk, az a hozzátáplálás. Vivi minden szívesen és jóízűen eszik kanállal, csak ne legyen benne sütőtök. Már kap tésztát, kapott sertéshúst és bébiétel formájában marhahúst is, valamint kóstolgatja a joghurtot.

Egyre többet játszanak Kristóffal, imádják egymást, bár most Krisz szokta mondani, hogy Vivi csúnya, mert nem tud tőle aludni. :) Van, hogy Krisz teljesen magától közli, hogy "anya én most inkább játszom a Vivivel". Hugicája pedig iszonyatosan élvezi, hatalmasakat rötyög rajta. Azért akadnak már "viták" is, mert a kicsilány számára a legnagyobb ösztönzők a különböző mozgásformákra a tesó játékai. És persze nyávogás van, ha Vivi szétszedi a gonddal felépített Duplo várat, vagy épp a nagy mozdonnyal játszik  stb. Kristóf nagyon cuki, ha a tesója PONT olyan játékért van oda, amivel ő is játszana (gyakran van ilyen), akkor kiszámolja, hogy melyiküké legyen. Persze mindig neki jut a játék, de nagylelkűen juttat a testvérének valami mást.