11 hónap

A tavasz azért csak megérkezett, mi pedig élvezzük. Nagyon. Mindig van valami program, sokat vagyunk a levegőn. Vivi is megismerkedett már a játszótéri hintával, a homokkal, a fűvel, a csúszdával, a fagyis tölcsérrel. Végre előkerültek az igazi szupi csajos ruhák is. És még a folytonos köhögésnek is búcsút intettünk, hála a IV. kerületi gyermek szakrendelő egyik fül-orr-gégész főorvosnőjének, aki homeopátiás szerekkel segített kilábalni a folyamatos göthösségből, valamint rámutatott arra is, hogy jól gondolom, abból amit elmondtam, azt szűri le, hogy Vivi még nem nőtt ki a csecsemőkori refluxból, így nem ártana neki egy antireflux tápszer esetleg. És láss csodát, hát nem igaza lett. Így most már csak reggelire van cumisüveg, akkor is ez a spéci tápszer (fincsi banános), estére pedig tápszerrel kikevert gabonapépet eszik a kicsilány, hogy sűrűbb étel kerüljön a pocijába, ne jöjjön vissza olyan könnyen. Ennek köszönhetően csuklás is jóval ritkábban van és bukás, visszanyelés is. Köhögés meg nincs.

Illetve az most van, mivel azért egy kis náthás sikerült a lányommal karöltve benyelni, de hála a fent említett orvosnőnek, akitől újat tanultam a megfázásra használatos homeós szerek alkalmazásáról, úgy mint Ferrum phosphoricum D12 és Kalium Chloratum D6 (mit, hogyan, mikor, mennyit), valamint a jó kis napsütésnek, szépen javulunk. Meg még sokat segít az Aloe Vera First is, amit most jelenleg orrcseppként használok. Hihetetlen jó. Sosem gondoltam volna, de tényleg nagyon hatékony orrba csöppentve náthára, orrfolyásra, orrdugulásra, torokba fújva pedig torokfájásra.

Közben Vivi 11 hónapos lett, de a betegségnek köszönhetően a védőnőhöz nem jutottunk el méricskélésre. Így magasságra vonatkozó adatom nincs, majd megmérjük egy adandó alkalommal, vagy legkésőbb az 1 éves státuszon Ági védőnéni. A súlyát viszont sikerült becserkészni, 10 kg pontosan. Fogak száma változatlanul 6 db. Nyála ömlik, kezét rágja, újabb fog sehol. Valószínűleg mondjuk nem lesz 6 fogú örökké. :)

Jelentem mászás kérdés is kipipálva. 11 hónapos koráig adtam Nyunyinak haladékot, hogy ha addig nem kezd el mászni, akkor azért felhívom Margitot, hogy most ezzel foglalkozzunk-e vagy sem. Mert hát annyi mindent hall az ember. Bár rémképeim szerint Margitunk azt mondta anno, hogy mindegy, hogy kúszik-e vagy mászik, a lényeg, hogy az egyiket csinálja, de ez már rég volt, és az emlékei az embernek megkopnak. Aztán mások jönnek azzal, hogy ha valamelyik kimarad, akkor tanulási nehézségek lehetnek, diszlexiás lehet a gyerek. Amikben annyira azért nem hiszek, de hát ugye a kisördög ott motoszkál az ember fejében azért, hogy nehogy mégis..... Na, de hát most már teljesen mindegy, mert a lányom tökéletesen betartotta a határidőt és szépen mászni kezdett. Most már leginkább így közlekedik, meg bútorokba kapaszkodva lépeget. Valahogy az egész család úgy érzi, hogy szerencse, hogy a júliusi nyaralásra jó sokan megyünk, hogy mindig legyen egy friss ember, aki fut utána ;)

Megtanultam egyedül is a hátamra kötni Nyunyikát, először a csatossal, majd rájöttem, hogy hasonló technikával a mei tai-al is menni fog (csípőről hátra forgat) és lőn. És most már az idő is jó, a hacuka is kevesebb, szóval minden ideális a hordozáshoz újra. Na, nem mintha eddig azért ne használtuk volna a babaerszényt. Bevásárláshoz rengetegszer, mert szuperjó.