Tisztaság szobailag

A lányom folyamatosan képes újdonságokkal szolgálni nekem gyereknevelés terén. Sokan gondolják úgy, hogy ha láttak 1 gyereket már közelről, akkor mindent tudnak róluk. Na az én Nyirivivijijjám (ahogy magát hívja) ezt cáfolja hihetetlen profi módon. :D

Kristófnál nem volt jelentős a szeparációs szorongás. És akkor Vivus megmutatta, hogy milyen is az. Krisfót nem volt egy hisztis típus, szóval nála a dackorszak kb. 4-5 közepes hisztiben kimerült. És akkor jött Vivus... és megdöbbenve tapasztaltam, milyen a dackorszak a véres valóságban (mikor a gyerek rongybabaként dobja magát a földre és kénytelen vagy fél Sartin végighúzni...priceless!). Most pedig itt van a szobatisztaság. Gondoltuk, hát Krisz anno a bölcsis zárás öt hetében, nyáron szobatiszta lett, no majd Vivi is. Ja, persze.... Nyáron ráébredtünk, tök fölösleges próbálkoznunk, a gyerek erre még baromira magasról tesz. Jó, hát Krisz márciusi, Vivi májusi, tehát Vivi 2 hónappal fiatalabb, mint anno ilyenkor Krisz volt, az sokat számít, na majd szeptemberben. Na, azt is elfelejthettük. Az istennek sem akart ráülni semmilyen erre a célra kitalált alkalmatosságra. Ha végre rá is ült, rajta volt fél percig majd már futott is, mint a nyúl.

Azt már nyáron is észrevettük, hogy mintha félne attól, ami kijön belőle. Inkább visszatartotta a pisit egy fél napig, mint hogy belepisilt volna a bilibe, vagy legalább bepisilt volna. Na, ezt azért nem akartuk! Nem túl egészséges.

2 hete úgy döntöttem, próbáljuk újra. Szombaton pelus le, bugyi fel, bili nagyszobába betelepít, a "Vivuska, szóljál, ha pisilni/kakilni kell és ülünk a bilire/WCbe, tudod a nagylányok már oda pisilnek/kakilnak" szöveg milliószor elmantrázva. Eredmény: Vivus egy délelőttön át tartotta vissza a pisit, szenyanya nyomta bele a folyadékot, majd mikor a gyerek táncolni kezdett, hogy "jajajaj, elég volt anya, elég volt a bugyiból", akkor gyereket ráülteti a bilire. Gyerek feszeng, szenved, végül csak jön a pisi. Gyerek ettől megijed, feláll és rommá pisili anyát és a fél nappalit. Anya takarít, gyereket nyugtat és mos, valamint öltöztet és öltözik. Ezalatt a komédia alatt a baszk sültrizs odasül a konyhában. (na jó még meg lehetett menteni). Még egy hasonló kört eljátszottunk a nap folyamán, de akkor már több ment a bilibe, mint a anyára. Juhéjj!

Tragikomédia második felvonás vasárnap délután: apa, anya és Kristóf egy emberként drukkol a másfél órája a bilin könyvet nézegető, újfent túltöltött Vivinek, hogy végre pisiljen. A gyereket már veri a víz a pisi visszatartásától, mondjuk neki, hogy álljon fel, hozunk pelust (mert így ugye semmi értelme), de nem akar. Apa már vizet öntöget egyik pohárból a másikba, én simogatom, mire végre elengedi a pisit és bár megijed, de nem áll fel, és minden produktum az edényben végzi. Subidubiduúúúú! Öröm, tapsvihar, éljenzés, puszik a kissé megszeppent gyereknek, de úgy tűnik végre megérti, nem kell félni attól, amit produkál. Telefonhívás a fél családnak: végre sikerült!

Hétköznap aztán szünetet tartunk, csak időnként ül rá a WCre a kisasszony, azt viszont magától. Haladunk vazzeeee!

És jött a hétvége. A szombati nap eredménye: fél nap pisi visszatartás, majd 1 kis- és 1 nagydolog a bugyiba. Vasárnap végre megtörik a jég. Délelőtt 11 körül Vivus magától közli, hogy menjünk a bilire, ül rajta, látszik, hogy feszeng és meg van ijedve, majd egyszer csak hallom a csurgást és ő is megszólal kis ijedt hangon, hogy "anya jött a pisi". Üdvrivalgás, éljenzés, fanfárok, mifene...! Most már ő is örül magának. Még üldögél egy kicsit a bilin majd együtt öntjük ki, ő húzza le a WC-t. Délután 2 bugyimosás és 1 sikerélmény a WC-be, most is ő szólt és most már hihetetlenül boldogan kiabálta, hogy "anya jön a pisiiiiii".

Küzdelmes, de úgy látszik, végre megtört a jég. Persze a pelus még mindig sokkal kényelmesebb és nagyon boldog, ha visszakapja, de legalább én látom a fényt az alagút végén. Remélhetőleg mégsem lesz pelusos ovis.

Ui: és a fürdés hisztik is megszűntek két napja, mióta rájött, hogy ő mossa magát és ez mekkora buli.