Jobban járok, ha az elmúlt majdnem 1,5 évet megpróbálom röviden összefoglalni, mert esélytelen vagyok, hogy minden eseménynek külön posztot írjak.
Eltelt tehát egy mozgalmas nyár, Vivus és Kristóf otthon voltak és nagyon sokfelé jártunk. Én már időnként otthonról régóta besegítettem a munkahelyemre, és lassan esedékessé vált a visszatérésem. Vivit pedig szeptembertől felvették a Pozsonyi bölcsibe. Bár igazából a Maci csoportnak örültünk volna, de ő végül a Napsugárba került, mert oda kerültek vele egykorú gyerekek. Kristófhoz hasonlóan ő is egy teljesen új kis közösségbe került. A beszoktatás is Kristóféhoz hasonlóan sikerült, tehát gyorsan túl voltunk rajta, majd kb. 1 hónappal később időnként a reggeleket sírással tarkítottuk, de végül beállt a rend. Gondozónénije Zsóka néni és Zsófi lettek (a csoport harmadik gondozónője Ági (Vivus szerint Áni) néni), majd aztán később Zsókától búcsút kellett vennünk. Azóta nagyon szereti Zsófit és Áninénit (meg persze Mariann és Ildikó nénit is - akik a másik szobában vannak a csoport másik felével).
Sajnos a Napsugár csoportban azért nem olyan szép az élet, én személy szerint visszasírom a Maci csoportot, mert azért itt bizony nem mindig megy úgy minden, ahogy én azt elvárnám. Szóval jó-jó Áni néni és Zsófi, de nem tudják überelni Judit és Rózsa nénit, Viccesjutkát és Anitát. Sokat emlegetjük őket. Ők az etalon.
Vivi nagyon gyorsan fejlődött/fejlődik beszéd ügyileg, bár eleinte rengeteget halandzsázott, viszonylag hamar áttért a szavakra és a pár szavas mondatokra. Szeret énekelni és mondókázni. Nagyon gyorsan tanul.
Az első bölcsis év természetesen sűrű betegeskedéssel telt el, így szerencse volt, hogy továbbra is itthon dolgoztam.
Vivu a második szülinapjára már 12 kg és 88 cm volt és 20 foggal büszkélkedhetett valamint hihetetlen szuper szókinccsel és énektudással. Mivel általában én viszem kocsival bölcsibe így rengeteget hallgat velem zenét, természetesen azt, amit én szeretek. Így elmondhatom, hogy a lányom kitűnő boyband-es nevelést kap. Az alapműveket már ismeri. :D Hihetetlenül cuki, mikor a hátam mögött ülve torka szakadtából énelki, hogy "can't stop the whisper" vagy, hogy "I like the remix baby". :D :D Priceless! Anya szívemet melengeti és büszkeséggel tölt el. :D Hiába, az én lányom! BH next generation! :D
Na, jó mindenki nyugodjon meg, az Alma együttes slágereit és az egyéb gyerekdalokat is kitűnően tudja. ;)
A nyár kihívásokat hozott, hogy az 5 hét zárást, hogyan oldjuk meg, mert márciustól már 6 órában a munkahelyemen kezdtem dolgozni, és bár rengeteg szabim volt, azért ezt 100%-osan önerőből nem tudtuk volna abszolválni. Szerencsére a nagyik csatasorba álltak és felváltva őrizték a két gyerkőcöt, akikkel most mázlink volt, mert 1 hét különbség volt csak a két intézmény zárása között, tehát többé-kevésbé egyszerre tudták le a dolgot.
Májusban volt a bölcsiben egy pici anyják napi ünnepség, persze Vivikém úgy megilletődött a sok néni láttán, hogy gyorsan odarohant hozzám és szepegve bújt oda, énekelni csak a végén kezdett.
Valamint májusban én is kaptam egy rövid kis kimenőt. Egészen Bécsig "menekültem", hogy 25 év várakozás gyümölcsét learatva egy hatalmasat tomboljak a barátnőimmel, "mert megérdemlem" alapon. Fantasztikus volt, egy örök élmény. Régi és új barátokkal, olyanokkal akikkel félszavakból is megértjük egymást. Elmondhatatlan, elmagyarázhatatlan, felejthetetlen.
A nyaralás mindkét gyerek számára nagy élmény volt. Elmondhatjuk, hogy Vivi is abszolválta a 26 hónapos kötelező görög utat. :D Csak most Sartin voltunk és nem Nei Poriban. Az utazás fárasztó volt, de aztán a többi kárpótolt mindenért. A gyerekek imádták a tengert, a szabadságot, mindent. Nagyon édesek voltak.
Aztán visszatértek a dolgos hétköznapok. Szerencsések vagyunk, mert eddig megúsztuk egy betegséggel, mondjuk az egyszerre döntötte le az egész családot, de fejenként csak 1 napig tartott viszont annál intenzívebb volt. Így indítottuk az őszi szünetet. :D Igen, hasmenős-hányós vírust nyertünk meg magunknak. Juppijéééééé!
A kiscsaj haja már hihetetlen hosszú, és a kék szeme is inkább zöldes. Haj ügyben sok a vitám a lányózval, mert nem mindig engedi megcsinálni. De mivel My little pony mánia van nála, így pónis csattal és hajgumival bármire rá lehet venni.
Imád mesélni, tündéri, ahogy leül egy mesekönyvvel az ölében, lapozgatja és közben mondja a mesét a saját kis szavaival. Ezt a társainak is megcsinálja a bölcsiben. Ők meg hallgatják. Egy nagydumás imádnivaló kis boszorkány lett a picibabámból. Jön-megy, rendezkedik intézkedik. Vannak barátai a bölcsiben (Dia, Dávid, Nimród, Botond, Benji), szépen eszik-iszik egyedül és nem válogatós (örülnék, ha így maradna). Csak a szobatisztasággal nem jutunk egyről a kettőre.
Most már odáig eljutottunk, hogy ráül a bilire/WCre, 3x pisilt is már bele, de megijed attól, ami kijön belőle. Sokszor ha bugyi van csak rajta, vagy a WC-n, bilin ül, inkább visszatartja. Ha kell, 3-4 órát is. Ami meg nem jó. Pedig rájöttünk, hogy érzi már nem csak azt, ha bent van a gatyóban, hanem azt is ha kell. Nehéz eset.
Hát itt tartunk most. November közepe van, várjuk a Mikulást, tanuljuk a dalokat, amiket énekelhet majd a bölcsiben a piros ruhásnak és reménykedünk, hogy hamarosan búcsút intünk a pelenkának.
Sajnos a Napsugár csoportban azért nem olyan szép az élet, én személy szerint visszasírom a Maci csoportot, mert azért itt bizony nem mindig megy úgy minden, ahogy én azt elvárnám. Szóval jó-jó Áni néni és Zsófi, de nem tudják überelni Judit és Rózsa nénit, Viccesjutkát és Anitát. Sokat emlegetjük őket. Ők az etalon.
Vivi nagyon gyorsan fejlődött/fejlődik beszéd ügyileg, bár eleinte rengeteget halandzsázott, viszonylag hamar áttért a szavakra és a pár szavas mondatokra. Szeret énekelni és mondókázni. Nagyon gyorsan tanul.
Az első bölcsis év természetesen sűrű betegeskedéssel telt el, így szerencse volt, hogy továbbra is itthon dolgoztam.
Vivu a második szülinapjára már 12 kg és 88 cm volt és 20 foggal büszkélkedhetett valamint hihetetlen szuper szókinccsel és énektudással. Mivel általában én viszem kocsival bölcsibe így rengeteget hallgat velem zenét, természetesen azt, amit én szeretek. Így elmondhatom, hogy a lányom kitűnő boyband-es nevelést kap. Az alapműveket már ismeri. :D Hihetetlenül cuki, mikor a hátam mögött ülve torka szakadtából énelki, hogy "can't stop the whisper" vagy, hogy "I like the remix baby". :D :D Priceless! Anya szívemet melengeti és büszkeséggel tölt el. :D Hiába, az én lányom! BH next generation! :D
Na, jó mindenki nyugodjon meg, az Alma együttes slágereit és az egyéb gyerekdalokat is kitűnően tudja. ;)
A nyár kihívásokat hozott, hogy az 5 hét zárást, hogyan oldjuk meg, mert márciustól már 6 órában a munkahelyemen kezdtem dolgozni, és bár rengeteg szabim volt, azért ezt 100%-osan önerőből nem tudtuk volna abszolválni. Szerencsére a nagyik csatasorba álltak és felváltva őrizték a két gyerkőcöt, akikkel most mázlink volt, mert 1 hét különbség volt csak a két intézmény zárása között, tehát többé-kevésbé egyszerre tudták le a dolgot.
Májusban volt a bölcsiben egy pici anyják napi ünnepség, persze Vivikém úgy megilletődött a sok néni láttán, hogy gyorsan odarohant hozzám és szepegve bújt oda, énekelni csak a végén kezdett.
Valamint májusban én is kaptam egy rövid kis kimenőt. Egészen Bécsig "menekültem", hogy 25 év várakozás gyümölcsét learatva egy hatalmasat tomboljak a barátnőimmel, "mert megérdemlem" alapon. Fantasztikus volt, egy örök élmény. Régi és új barátokkal, olyanokkal akikkel félszavakból is megértjük egymást. Elmondhatatlan, elmagyarázhatatlan, felejthetetlen.
A nyaralás mindkét gyerek számára nagy élmény volt. Elmondhatjuk, hogy Vivi is abszolválta a 26 hónapos kötelező görög utat. :D Csak most Sartin voltunk és nem Nei Poriban. Az utazás fárasztó volt, de aztán a többi kárpótolt mindenért. A gyerekek imádták a tengert, a szabadságot, mindent. Nagyon édesek voltak.
Aztán visszatértek a dolgos hétköznapok. Szerencsések vagyunk, mert eddig megúsztuk egy betegséggel, mondjuk az egyszerre döntötte le az egész családot, de fejenként csak 1 napig tartott viszont annál intenzívebb volt. Így indítottuk az őszi szünetet. :D Igen, hasmenős-hányós vírust nyertünk meg magunknak. Juppijéééééé!
A kiscsaj haja már hihetetlen hosszú, és a kék szeme is inkább zöldes. Haj ügyben sok a vitám a lányózval, mert nem mindig engedi megcsinálni. De mivel My little pony mánia van nála, így pónis csattal és hajgumival bármire rá lehet venni.
Imád mesélni, tündéri, ahogy leül egy mesekönyvvel az ölében, lapozgatja és közben mondja a mesét a saját kis szavaival. Ezt a társainak is megcsinálja a bölcsiben. Ők meg hallgatják. Egy nagydumás imádnivaló kis boszorkány lett a picibabámból. Jön-megy, rendezkedik intézkedik. Vannak barátai a bölcsiben (Dia, Dávid, Nimród, Botond, Benji), szépen eszik-iszik egyedül és nem válogatós (örülnék, ha így maradna). Csak a szobatisztasággal nem jutunk egyről a kettőre.
Most már odáig eljutottunk, hogy ráül a bilire/WCre, 3x pisilt is már bele, de megijed attól, ami kijön belőle. Sokszor ha bugyi van csak rajta, vagy a WC-n, bilin ül, inkább visszatartja. Ha kell, 3-4 órát is. Ami meg nem jó. Pedig rájöttünk, hogy érzi már nem csak azt, ha bent van a gatyóban, hanem azt is ha kell. Nehéz eset.
Hát itt tartunk most. November közepe van, várjuk a Mikulást, tanuljuk a dalokat, amiket énekelhet majd a bölcsiben a piros ruhásnak és reménykedünk, hogy hamarosan búcsút intünk a pelenkának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése