Ha az ember nagyon akar valamit ...

Az akkor valamilyen módon sikerülni is fog. Tényleg mindent lehet, csak akarni kell.

Tavaly nyáron két dolgot szerettem volna nagyon. Az egyik egy kistesó Krisznek. A másik pedig eljutni idén tavasszal egy koncertre. Igen ám, de józan paraszti ésszel rá lehet jönni, hogy a kettő együtt nem megy. Vagy az egyik, vagy a másik. Mondhatnám, kislány, nem lehet minden a tiéd. :D 

Jelentem, de lehet! ;)))) Hála a barátomnak, a Zinternetnek, meg Zita barátnőmnek, aki felhívta a figyelmemet a lehetőségre, ma este, még ha virtuálisan is, de Londonban voltam koncerten. Isten áldja azt, aki kitalálta a világhálót! :))) Igaz viszontagságos volt, mert természetesen a számítógép, majd a hálózat pont akkor hibbant meg, mikor a koncert kezdődött, de kb. 2 számról sikerült lemaradnom, így még azt mondom, egye manó, ennyi belefér. Kőkemény 1083 konvertibilis magyar forintomba (azaz 4,99 USD-be) került a történet, de megérte. Persze nem adom fel azt a 20 éves álmomat, hogy a srácokat egyszer élőben közelről lássam a színpadon, de azt hiszem a jelenlegi helyzetből kihoztam a maximumot.

Úgyhogy: NKOTBSB baby! :)) (leginkább NKOTB)

http://www.youtube.com/watch?v=BMvTQKVCaDU&feature=related

Lassan a célegyenesben

Szép lassan közeledik a vége a bulinak. Vagyis inkább a kezdete úgy igazán.

Tegnap voltam utoljára a dokimnál a rendelőben. Múlt héten a védőnőnél, oda sem kell már mennem többet. Május 8-án megyek be a Péterfybe, találkozom az új dokival, meg lesz vérvétel, miegymás, és ha bent van a szülésznőm (Bea), akkor az első NST-t is megejtjük.

Húú, az a hét igencsak sűrű lesz. Azon a héten lesz beiratkozás az oviba (ha mind a 3 helyet ki akarjuk használni, ahová lehet jelentkezni, akkor mind a 3 oviba külön el kell menni), természetesen 8-án kell Kristófot is vinni az ortopédiára kontrollra, meg természetesen azon a héten kell mennem a házi orvosomhoz is a táppénzes papírért, és persze május 9-re van időpontom UH-ra is. Kell majd némi szervezés, hogy mindent el tudjunk intézni. De valahogy megoldjuk, mert - hogy egykori magyar tanárnőmet idézzem -"úgy még nem soha, hogy nem lett volna sehogysem". :D

Így a vége felé közeledve meg kell állapítanom, hogy tényleg minden terhesség más. Eltekintve a kezdeti nehézségektől ezt valahogy jobban viselem, mint Kristóffal. Szerencsére most megúsztam a kórházi túrákat, a második trimeszter közepe-végétől elég jól bírok mozogni is, időnként pörgök, mint a búgócsiga. Persze most már itt fáj, ott szúr, és különben is adjon valaki levegőt, valamint oltsa el a tüzet a torkomban, mert átmegyek tűzokádó sárkányba, de ettől eltekintve tök jól vagyok. Jó, erre az időszakra már véletlenül sem lehet mondani, hogy áldott állapot, mert ez itt már kérem szépen terhesség a javából. :D Valamint itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy nyilvánosan is búcsút intsek a kiadós alvásnak. Az mégis micsoda? Nekem már jó ideje nem volt benne részem, és most majd nem is lesz egy ideig. Nem baj, edződöm. Bár bízom benne, hogy lánykám hasonlóan jó alvó lesz, mint a bátyja. Én kis naív, mi? ;)

Végezetül némi pocakfotó és hasonlók.

Alakulóban a babasarok

Pocakfotó kollázs

Kristóf birtokba vette a szopifotelt :)

Helyzetjelentés - 34+2

Az elmúlt majdnem 1 hónapban szépen növekedett Vivi és ezzel egyenesen arányosan én is. Március 28-án voltam a 30-32. heti kötelező UH-n. Mindent rendben találtak, Vivi szép nagy baba, akkor kb. 1845 gr volt a becsült súlya (azóta már kb. 2300 gr-nál tarthat). Vivi súlyával együtt persze az enyém is nő. A 34. hét betöltésekor már +4,5-5 kg-nál tarottam. Tudom, ez nem is sok, Ati is közölte, hogy fejezzem be a parázást, egyáltalán nem híztam. Hát oké, legyen így, de én akkor is bálnának érzem magam.

Mozogni már elég nehézkesen tudok, földről felvenni bármit is, hát az a sci-fi kategóriába tartozik. Vivi babasarka már készen van, csak az ágyneműknek kell megszáradniuk. Babaruhák kimosva, szopifotel a helyén tisztán és csillivillin, apasági nyilatkozat megvan. A kórházi csomaghoz már csak olyanok hiányoznak, mint ásványvíz és szőlőcukor, szóval majdnem kész, már csak be kéne pakolni a táskába. Szóval szépen alakulnak a dolgok, de ennek ellenére még sok elintéznivaló van Vivi érkezéséig. Például Kriszt be kell iratni oviba május második hetében (az nálam a 38. hét). Így arra próbálom rávenni lánykámat, hogy csak a betöltött 38. hét után érkezzen. Remélem, hallgat rám.

Be kell valljam, azért kicsit félek. Egyrészt attól, hogy milyen lesz két gyerekkel, hogy fogom tudni szeretni mind a kettőt. Jó, tudom a szeretet nem osztódik, hanem megsokszorozódik, de akkor is olyan furcsa egyenlőre. Annyira imádom Kristófot, és kicsit sajnálom, hogy majd kevesebbet kap belőlem, de bízom benne, hogy meg tudom oldani valahogy.

Másrészt van némi para bennem a szüléssel kapcsolatban. Leginkább attól, hogy megint műtét lesz és katétert kell kapnom. Az volt a legrosszabb élmény, ami megmaradt bennem az előző szülésből. Brrrr!!! Rémes! Na, de fő a pozitív gondolkodás. :D

Készültek fotók a babasarokról, meg ilyesmikről, és persze rólam illetve a pocakomról, csak fel kéne őket tölteni. Talán holnap ezt is sikerül megvalósítani.