Az elmúlt majdnem 1 hónapban szépen növekedett Vivi és ezzel egyenesen arányosan én is. Március 28-án voltam a 30-32. heti kötelező UH-n. Mindent rendben találtak, Vivi szép nagy baba, akkor kb. 1845 gr volt a becsült súlya (azóta már kb. 2300 gr-nál tarthat). Vivi súlyával együtt persze az enyém is nő. A 34. hét betöltésekor már +4,5-5 kg-nál tarottam. Tudom, ez nem is sok, Ati is közölte, hogy fejezzem be a parázást, egyáltalán nem híztam. Hát oké, legyen így, de én akkor is bálnának érzem magam.
Mozogni már elég nehézkesen tudok, földről felvenni bármit is, hát az a sci-fi kategóriába tartozik. Vivi babasarka már készen van, csak az ágyneműknek kell megszáradniuk. Babaruhák kimosva, szopifotel a helyén tisztán és csillivillin, apasági nyilatkozat megvan. A kórházi csomaghoz már csak olyanok hiányoznak, mint ásványvíz és szőlőcukor, szóval majdnem kész, már csak be kéne pakolni a táskába. Szóval szépen alakulnak a dolgok, de ennek ellenére még sok elintéznivaló van Vivi érkezéséig. Például Kriszt be kell iratni oviba május második hetében (az nálam a 38. hét). Így arra próbálom rávenni lánykámat, hogy csak a betöltött 38. hét után érkezzen. Remélem, hallgat rám.
Be kell valljam, azért kicsit félek. Egyrészt attól, hogy milyen lesz két gyerekkel, hogy fogom tudni szeretni mind a kettőt. Jó, tudom a szeretet nem osztódik, hanem megsokszorozódik, de akkor is olyan furcsa egyenlőre. Annyira imádom Kristófot, és kicsit sajnálom, hogy majd kevesebbet kap belőlem, de bízom benne, hogy meg tudom oldani valahogy.
Másrészt van némi para bennem a szüléssel kapcsolatban. Leginkább attól, hogy megint műtét lesz és katétert kell kapnom. Az volt a legrosszabb élmény, ami megmaradt bennem az előző szülésből. Brrrr!!! Rémes! Na, de fő a pozitív gondolkodás. :D
Készültek fotók a babasarokról, meg ilyesmikről, és persze rólam illetve a pocakomról, csak fel kéne őket tölteni. Talán holnap ezt is sikerül megvalósítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése