Most hogy így hajnali 3/4 2-kor néhány elmebajos idióta azzal, hogy a parklóban felgyújtott egy kocsit (mostanában Káposztásmegyerre rájár a rúd, a tűzoltók szerintem már szitkozódásnak tartják a kerület eme részének emlegetését), kiverte a szememből az álmot, gondoltam gyorsan összefoglalom a hetünket és feldobok néhány képet.
A hétfő tulajdonképpen eseménytelen volt. Kedd volt az igazi kihívás, ami igényelt némi logisztikai szervezkedést. Reggel Apa és Kristóf elvittek engem a Péterfybe, onnan visszajöttek Újpestre a gyerek szakrendelőbe és Apa Kriszt Öcsipapáék kezébe nyomta, hogy vigyék be az ortopédiára kontrollra, Ő pedig az Uzsokiba távozott szintén kontrollra.
Öcsipapáék bizonyultak a leghatékonyabbnak, gyorsan végeztek az ortopédián és mire olyan fél 12 magasságára én is hazaértem, ők már az egyik ovi beiratkozáson is túl voltak, sőt kínai kajával felpakolva érkeztek, majd Kristóf és a papa elmentek kicsit játszóterezni.
Én fél 9-től intéztem a dolgaimat (NST, vérvétel, találkozás az új dokival) a kórházban. Elég sikeresnek mondhatom magam. A doki nagyon szimpatikus, tetszik, ahogy a dolgokhoz áll, és ez megnyugtató. A szülésznőmmel (Beával) való találkozás is leszervezve szombatra, következő hétfőn pedig újra NST meg doki.
Apa szívott a legnagyobbat, majdnem 6 órát töltött az Uzsoki baleseti sebészetén a kontrollra várva. Éljen a magyar egészségügy!!!!
Délután Kristóf a másik két oviba is beíratásra került, úgyhogy az aznapra tervezett összes feladatot kipipálhattam a noteszomban.
Szerdán Krisz a mamáéknál bulizott az unokatesókkal, mi pedig újra a Péterfyben voltunk, most ultrahangon. Vivi továbbra is tartja a +1 hetet méretben a számított átlaghoz viszonyítva. A súlyát 3220g-ra saccolták. És köszöni, jól van, szerencsére.
Délután pedig végre eljutottunk az ügyvédhez is, aki segít kiigazodni a kártérítés igénylésének és a biztosítóval való egyezkedésnek útvesztőjében.
Csütörtökön Krisz újra bölcsibe ment, bár ő inkább már az ovit választotta volna, mondván, ő már nagyfiú, de azért végül kiegyezett a bölcsivel és a megszokott haverokkal, gondozónénikkel. Mi pedig délután, hirtelen felindulásból vettünk egy autót nekem, mivel a másikat eladta Apa (kicsit sokat evett a drága masina). Így Krisz legnagyobb örömére én mentem érte (na ilyen is rég volt, és nem is most lesz megint, mert a kormány és a pocakom között kb. 2 centi volt, úgyhogy be voltam tojva rendesen) az "új" (mármint nekünk új, egyébként 14 éves) autóval.
A péntek újra eseménytelen volt. Ma pedig újfent rohangásztunk ide-oda. Kihasználtuk a jó időt, kint voltunk Piliscsabán délelőtt, hogy Krisz kipróbálhassa az új csúszdát, délután meg ment Magdi mamához, mi pedig este újra a Péterfybe Beához. A szülészeten épp nagyüzem volt, a front meghozott jónéhány babát, úgyhogy Bea is pörgött ezerrel, de azért gyorsan csinált egy NST-t, meg megbeszéltük a következő "randit", ha addig nem akar érkezni Vivi. Jövő szombatban maradtunk (addig Vivi teljes nyugalommal bent maradhat, ráér). Tökre örültem, mert emlékezett rám Bea, és újra rácsodálkoztam, hogy micsoda tüneményes egy nő. Ő az a típus, akinek érdemes ilyen szakmát tanulnia. A legnagyobb őrültekháza közepette is türelmes, nyugodt, mosolygós, segítőkész... hihetetlen. Ahogy sejtettem Vivi egészen addig mocorgott, míg le nem ültem az NST-hez a fotelba. Onnantól bealudt. Aztán meg beindult, de úgy, hogy folyton elmocorgott a vizsgáló fej alól, így nem érzékelte a szívverését a gép, a végén már olyan ungi-bungit levágott, hogy Bea ott ült mellettem és igyekezett visszatenni a helyére az érzékelőt. Szerintem szegény gyerek azt gondolhatta magában, hogy mi a büdös fenéért nem tudnak már békén hagyni. :D
Hát ennyi lett volna nagy vonalakban. Most meg itt ülök és várom, hogy újra elálmosodjak. Köszönet és hála ezeknek a vadbarmoknak. :S De legalább már a füstszagot kiszellőztettem a lakásból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése