Oldalak

2012. október 23., kedd

Hordozok

Mikor Kristófot vártam, eszembe nem jutott volna, hogy egyszer ezt kimondom. Sőt még akkor sem, mikor Vivit vártam. De az ember változik, és megismer, tanul új dolgokat. Úgyhogy elmondhatom: hordozom Vivit. És csuda jó dolog. Na, ezt is, mint minden mást, ésszel és mértékkel érdemes csinálni. Szóval nálam a babakocsi is opció a közlekedésre. Attól függ, hová és mivel megyünk. BKV-zásra pl. csak a mei tait használom, babakocsit majd csak akkor ha már elég lesz a kis esernyőkocsink is, de az még kb. 1 év.

És hogy hogy jutottam el idáig? Kellett hozzá egy nyűgös, sírós kicsilány. Aki sírt reggel, délben, de legfőképp este. Valamint kellett hozzá egy kenguru, és az a gondolat, hogy lehet, hogy meg kéne mégis csak újra próbálni azt a korábban Kristófnál csúfosan leszerepelt kengurut, hiszen két gyerek mellé kell a két üres kéz időnként. Ebből az lett, hogy Vivi 5-6 hetes korában kipróbáltuk és láss csodát, a lányom nyugodtan szunyókált benne. Ám a kenguru nekem kényelmetlen volt, nehéz volt és merev. És úgy láttam Vivi sem a legideálisabb helyzetben van benne. 

Már korábban hallottam, hogy a kenguru nem tesz jót a babák csípőjének és gerincének, de akkor azt gondoltam, ugyan már, hülyeség, miért lenne jobb bármilyen más hordozó. Aztán Vivi terpeszpelust kapott. Én meg a következő kenguruzós alkalommal belenéztem a tükörbe és megdöbbenve láttam, hogy tényleg nincs olyan terpeszben benne a lányom lába, mint ahogy kéne (minimum úgy, ahogy a terpeszpelus is igazítja), sőt szinte lóg benne. Megkérdeztem barátomat a Google-t is, ő is egyetértett a tézissel, miszerint, kengurut nem igazán kéne. Akkor kezdtem visszakeresni fórumtársnőm ilyen témájú hozzászólásait, majd beálltam a sorba sok más fórumtársunk közé, és rendeltem egy mei tai-t (MT). És szerelem lett első látásra. Kényelmes volt, nekem is, Vivinek is. Könnyű és rugalmas, a megkötése gyorsan megtanulható. Az újszülöttet is bele lehet kötni egy speciális kötési móddal, úgy hogy számára az megfelelő legyen.

Sokszor tett már jó szolgálatot. Egész piciként volt, hogy itthon is rám volt kötve, így ő megnyugodott, én pedig tettem a dolgomat, amennyire lehetett. Főzni nem mertem így, féltem a forró gőztől, víztől, hogy őt meg ne égessem, de a kaját előkészíteni kitűnően lehet még úgy is, hogy közben egy 3,5 éves kuktáskodik. Teregetni és mosógépet bepakolni is lehet. Iszonyat jó combizom erősítés így guggolgatni (hiszen lehajolni nem lehet :)). De sétálni vagy vásárolni is jó így, mert van szabad kezed és ráadásul az aerob edzés is megvan, sőt nehezített pályán, hiszen plusz súly is van rajtad. :)

Mondták, hogy majd jól hozzászokik és sírós marad, meg folyton igényelni fogja, hogy rajtam legyen. Jelentem, nem lett igazuk. Vivi ahogy egy varázsütésre nyugis lett, úgy csökkent le szinte nullára az otthon magamra kötések számra is. Ő, köszöni szépen, nagyon jól el van a járókában is, és felfedezi a világot. Csak ha valami "égszakadás-földindulás" van, akkor használjuk itthon a MT-t. És mielőtt valaki megjegyezné: nem, kézben sincs sokat. :D

Közben megismerkedtem több hordozó eszközzel is. A kendő továbbra sem az én világom. Illetve a rugalmas kendő tetszene, de arról már Vivi súlya miatt lecsúsztunk. A MT-t imádom, ezért rendeltem egy csatos hordozót (SSC) is (ez hasonlít a MT-hoz, de csatokkal rögzíthető), már alig várom, hogy megérkezzen. És most épp kacérkodok egy babaerszénnyel is, ami egy-egy gyors bevásárlásra, kocsiból való kiszállásra nagyon jó eszköz.

Jó dolog ez na! :))





Közben Vivi már 5 hónapos lett. Le is mértük őt gyorsan, a súlya 6950 gr. A hosszát nem tudom :) De biztos nőtt. :) Most már a tízórai csak gyümölcs, azokat szereti. Kóstolgat főzelékeket is, a sütőtök továbbra is a "nemszeretem", a krumpli csúszik, a répa még mindig tabu, de lassan újra megpróbálom.
És a végére némi atrakció, avagy, mire képes, ha nincs rajta terpeszpelus ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése