Jó, rendben, írok végre egy normális bejegyzést is. Ígérem, nem puffogok...nagyon :)) Azért vicces volt az előző bejegyzés után, ahogy csomóan megdöbbenve kérdezték, hogy úristen mi történt. Ebből is látszik, hogy tőlem ez véletlenül sem megszokott. Pontosan ezért is készült ama iromány. Időnként nekem is muszáj kiengednem a fáradt gőzt.
De evezzünk más vizekre. Vivikém már 4,5 hónapos. A hófordulón 6350 gr-ot mutatott a mérleg és 63 cm hosszúnak mértük. Hivatalos mérésre holnap kerül majd sor. És ha minden jól megy szerdán megkapja a 4 hónapos oltást is, ami némi nátha következtében húzódott el ennyire. Nem voltam túl boldog, mit ne mondjak, hogy náthás lett. Bár néhányan úgy gondolják, hogy mit vagyok úgy fennakadva, ez csak nátha, de az ő kedvükért elárulom a titkot: ez a "csak nátha" egy pár hónapos babánál azért gáz, mert a csecsemők CSAK az orrukon tudnak levegőt venni. Hoppácska! Köszönhetünk eme ténynek jópár nagyon nyűgös éjszakát és nappalt, valamint tekergős-mekergős-nyögvenyelős evést. Na, mind1, talán most már kimászunk a sok trutymóból. Vicces, hogy nem a kicsi kapta el a nagytól, ahogy az normális lenne, hanem a nagy a kicsitől.
Vivcsikém amúgy 3 hónaposan párszor bemutatta, hogy ő bizony tud hasról hátra forogni, aztán slussz. Rajtam kívül senki sem látta az esetet. Ja, de bocsánat, 3 fordulatnak Margit, a gyógytornászunk is szemtanúja volt, mikor nála voltunk, hogy ő is nézze meg Vivi csípőjét. Ő sajnos semmit nem tud tenni, az egyedüli megoldás a terpeszpelenka rendületlen hordása, mert az izületnek kell megfelelően rögzülni. Egyébként a kicsicsaj elsőosztályú. Viszont a terpeszpelusnak köszönhetően forgás nuku egyelőre. De a lényeg, hogy rendben lesz a csípője. Novemberben kell mennünk újra ortopédiai kontrollra, reméljük akkor már megszabadulunk a kínzóeszköztől.
Két gyerkőcöm egyébként imádja egymást, Kristóf folyton babusgatja, szeretgeti Vivit. Mesél, beszél, magyaráz neki, játszik vele. A nyanyóca pedig istenként néz a bátyjára. Ma a következő jelenet zajlott le:
Kristófom játszik a nappaliban, Vivi mellette a járókában sírni kezd. Krisz odamegy hozzá és mondj: "Miért sírsz Vivike? Mert nem játszom veled? Hát tudod, nekem most építkezni kell, de ha hívsz, azonnal jövök. Na, szia!"
Egyszerűen imádnivaló a fiam.
Tejem már nincs. De hogy őszinte legyek, már nem is bánom. Boldog vagyok, mert 4 hónapig tudtam a lányomnak anyatejet adni, még ha keveset is. Számomra ez már nagy szó. Őszinte leszek, most már örülök, hogy vége. Én mindent megtettem, de mostanra már nagyon felőrölt az örökös küzdelem, fejés, kínlódás, teák, kapszulák, sör, szénhidrát. Egyedül a két utolsónak lett igazán eredménye.... +5 kiló, hogy a franc essen bele. Ami nem jött fel a terhesség alatt, az most igen. De tulajdonképpen bánja a fene. Ez a 4 hónap megérte. Aztán most majd neki lehet esni, hogy leadjam .... újra. :) Az, hogy tápszert kell adnom Vivinek sosem zavart, a bunkó emberek annál inkább, de erről már írtam.
Tej tehát nincs, van viszont gyümölcs. Alma, barack, banán, némi krumpli. A sütőtök nem jött be. A többit meg meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése