Nemrég belefutottam az egyik közösségi portálon az alábbi postba:
Egy asszony elmegy a nőgyógyászhoz, és így szól: - Doktor úr, óriási
bajban vagyok és nagyon nagy szükségem lenne a segítségére. A
gyermekem még nincs egy éves, és megint terhes lettem. Nem akarok
ilyen közeli korú gyerekeket. - Rendben, mit szeretne tőlem? - Azt
szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet, nagyon számítok Önre. Az
orvos gondolkodóba esik, majd így szól: - Azt hiszem, van egy jobb
megoldás, ami az Ön számára is kevésbé veszélyes. A nő elmosolyodott,
gondolván a doki megértette, mit szeretne. Az orvos folytatta: -
Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg
azt, amelyik az ölében van most. Így tudna egy kicsit pihenni, mielőtt
a másik megszületik. Ha meg akarjuk ölni az egyiket, mindegy melyik
az. Az Ön testére semmi veszélyt nem jelentene, ha az ölében lévő
babát választaná. A hölgy elszörnyedt. - Na de, doktor úr! Milyen
szörnyű! Megölni egy gyereket, az bűn! - Szerintem is, - mondta az
orvos - de nekem úgy tűnt, ez Önnek nem probléma, és azt gondoltam,
akkor ez a legjobb megoldás. Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető
volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs
különbség aközött, hogy egy már megszületett gyereket ölnek meg, vagy
azt, aki még az anyaméhben van. A bűn ugyanaz!
Ha ezzel egyetértesz, kérlek, oszd meg. Közösen életeket menthetünk
meg. A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb
legyen. Az abortusz azt mondja: Feláldozom a másikat, hogy nekem jobb
legyen.
Megmondom őszintén, hogy kicsit felbosszantott, olyannyira, hogy nem tudom szó nélkül hagyni. Tény, hogy nem szabad, hogy az abortusz egy legyen a fogamzásgátlási módok közül, mert ez csak egy végszükség esetén alkalmazandó megoldás szabad, hogy legyen. Tény, hogy lelki beteg lennék, ha nekem át kéne esnem rajta. De tény, hogy a fenti szöveg nem kicsit sarkítás. Sőt!!!
Az abortusz vad ellenzői mondanák, hogy van más megoldás is, szüld meg és add örökbe. Mert ám, az olyan egyszerű. Aki kitalálta az vagy pasi volt, vagy a büdös életben nem volt még terhes. Aki ezt a bölcsességet kitalálta az tudja, hogy mit jelentenek a hormonváltozások, mennyire leterheli az anya szervezetét a terhesség? Vagy gondolt arra, hogy a nő ezzel a munkáját veszélyezteti, mert esetleg olyan foglalkozása van, amit terhesen nem végezhet vagy esetleg veszélyeztetett terhes lesz? Eszébe jutott a sok okosnak, hogy mivel jár egy szülés? Ráadásul szerintem lelkileg sokkal nagyobb teher az anya számára, ha kihordja, megszüli a babát, majd örökbe adja. És mit mond mondjuk egy nagyobb testvérnek? "Kicsim most megszületik a testvéred, de őt örökbe adjuk"? Vagy mit? Mert egy várandósságot nem lehet eltitkolni. Míg mondjuk egy koraterhességet az ember nem köt a nagyobbik gyermeke orrára.
Igen, tudom, akkor szülje meg és nevelje fel. Mert ám egy olyan babának, akit ilyen vagy olyan (lelki, fizikai vagy pénzügyi) okok miatt nem akarnak, ez a megoldás sokkal jobb. Sokkal jobb, hogy olyan szülei vannak, akik nem tudják igazán szeretni, mert ott van bennük, hogy nem is igazán szerették volna őt, és ezt akarva-akaratlan éreztetik is vele. Sokkal jobb, nélkülöznie kell, hogy a szüleinek küzdenie kell, hogy enni tudjanak neki adni. Mennyivel jobb ez, nem? Sokkal jobb, ha egy tinédzser apa és anya gyereke lesz, akik még maguk is gyerekek, akiknek így semmi esélyük nem lesz, hogy normális életet biztosíthassanak a babának, sőt a saját életüket is tönkreteszik, hiszen tanulni már nem tudnak, munkát megfelelő képzettség nélkül nem nagyon találnak. És mindezt azért, mert hibáztak? Persze, a tiniknél nagy a felelőssége a szülőknek, nagyon nagy hangsúlyt kell helyezni a védekezésre, de ha már megtörtént a baj, ne büntessük őket egy életre. Elég nagy büntetés a lánynak, hogy végig kell élnie a műtétet, valószínűleg egy egész életében hordozni fogja az emlékét.
Nem, valóban nem hiba nélküli megoldás az abortusz, de néha sajnos szükség van rá. Mert igen, védekezni kell, de egyik védekezési mód sem 100%-os még így napjainkban sem, szóval előfordulhatnak balesetek. Láttam én már olyan nőt, aki rendesen szedett fogamzásgátló mellett esett teherbe. És azt is vegyük figyelembe, hogy egy terhesség nem csak a babáról szól, hanem a mamáról is. Az ő testéről, az ő életéről. Sőt egy egész család életéről. Akik pedig foggal-körömmel az abortusz ellen vannak, azok a nőt kifelejtik a számításból. Emberségről beszélnek, és közben ők is embertelenek. Főleg a hívő emberek hangoztatják azt, hogy az abortusz gyilkosság, és közben nem veszik észre, hogy a saját hitükkel mennek szembe. Elfelejtik, hogy "ne ítélj, hogy ne ítéltess", elfelejtik, hogy a vallás a megbocsájtást hirdeti, elfelejtik, hogy hitük szerint segíteni és nem büntetni kéne embertársaikat, azoknak a nőknek, akik elvetetik a magzatjukat, mégis a vérét kívánnák, mégis büntetnének egy életre fiatal lányokat, nőket, családokat. Hol van ilyenkor az a fene nagy hit?
Gondolkozzunk!! Persze, cél, hogy csökkenjen az abortuszok száma, főleg a fiatal lányoknál, nálunk nagy hangsúlyt kell helyezni a felvilágosításra. De ne ítéljük már el ismeretlenül rögtön azt, aki ehhez az eszközhöz kényszerül nyúlni. Soha nem tudhatjuk, mi az ő története. Soha nem tudhatjuk, esetleg nem kerülünk-e véletlenül egyszer mi is ilyen helyzetbe.
