Még létezem :))

Ismét kicsit elhanyagoltam ezt a blogot, ami szégyen és gyalázat, de hát igazából nem történt semmi igazán említésre méltó. A fogyással jól állok, a mérleggel mostanság nem találkoztam, de a haladást mutatja, hogy ismét egy számmal kisebb nadrágot vehettem (bele is férek :D), most már 40-est és beleférek a régi kedvenc miniszoknyámba is, ami legutoljára a barátnőm, Nóra esküvőjén volt rajtam, mikor éjfél után átöltöztem a koszorúslány ruhából. Mindez 2008. júliusában (már Krisszel a pocakban, bár akkor még nem tudtam róla :))). Szóval ezeknek mind-mind nagyon örülök.

A mozgással kicsit hadilábon állok mostanság, de azért igyekszem. Táncolni nem nagyon jutottunk el az utóbbi időben, de reggelente gyalog megyek fel a 8-dikra a munkahelyemen.

Egyébként március elején Krisz volt beteg, aztán mi lettünk Atival betegek, meg szülinapoztunk, meg ilyenek.

Jövő héten érkezik az új főnököm. Remélem, jól kijövünk majd egymással. Ha mégsem, akkor legfeljebb lesz egy újabb jó érv a tesóprojekt mellett. :D

Zumbaaaaaa

Ez nem valami harci kiáltás akar lenni. :D Csak örülök, hogy itthon ugyan, de jó 3/4 órát tornáztam. Jobban mondva zumbáztam. Nagyon buli, ez a nekem való mozgásforma, erre már korábban is rájöttem, csak hát be kell valljam időnként lusta vagyok. De nagyon jól esett.
Azért nagyon jó, mert nem unalmas gyakorlatokból áll, hanem főleg tánc, (latin!) zene. Isteni!!!

Irtó büszke vagyok egyébként magamra, mert tegnap végre sikerült eljutnom a bőrgyógyászatra is megmutatni az anyajegyeimet, úgyhogy mission completed. Minden évben szoktam menni anyajegyszűrésre, de tavaly valahogy elmaradt. Nagyon örülök, hogy az általam nagyon csúnyának titulált anyajegyemre is azt mondott a dokinő, hogy jóindulatú, nem kell vele foglalkozni. Huhh, örülünk.

Annak viszont nem, hogy kiújult a refluxom (óóóó, igen, köszönöm, kedves munkahelyem, már úgy hiányzott :D). Valószínűsíthetően a januári nagy pörgéssel járó stressznek köszönhető. Úgyhogy most csínján kell bánni a szénsavassal (pedig imádom az enyhén szénsavas Vösslauer vizeket :((( ), a savanyúval, fűszeressel, a tejjel, a csokival is. Hajrá életmódváltás!!!

Kristófomat ma úgy kaptam meg a bölcsiben, hogy tiszta karmolás, horzsolás volt a kis arca. Állítólag összekaptak valakivel (tippjeim vannak, hogy kivel) valami játékon, és a másik volt az erősebb (vagy a gyorsabb, rutinosabb, uram bocsá agresszívebb). Hát nem örültem neki, de úgy vagyok vele, hogy meg kell tanulnia, hogy megvédje magát. Na, mondjuk azért ez így kicsit csúnya lett, de mit tudok tenni. Azért ha többször is előfordul, akkor már nem hagyom szó nélkül.

Haladok

Jaaaajjj, szégyen és gyalázat. Nem vittem túlzásba az írogatást mostanság. Az igazság az, hogy az év eleje elég mozgalmas volt munka szempontjából, így időm túl sok nem volt semmire. Fogyózni se. Meg esélyem se volt. Kinek van, ha mindenféle disznóvágás és 3 napos csapatépítés a program. Persze a súlyom is feljebb csúszott, újra 73 kg-t mutatott ős ellenségem. Aztán 3 hete elkezdtem újra rendelni az Update menüt és lássatok csodát, tegnap reggel, mikor sok idő után újra ráálltam a mérlegre 71 kg-t mutatott. Ez az a súly, amivel a kórházból hazajöttem Krisszel.

Február eleje óta újra táncolok, de most már úgy rendesen. A barátnőm (Nóra) férjével (Ati legjobb barátjával), Zolival. Ők is versenyeztek régen Nórával. Valaha egy klubban kezdtük a táncot, csak ő kicsit hamarabb, mint én. Most pedig visszatértünk a gyökereinkhez, újra az UTSE-ben táncolunk, persze most már csak hobbiból. De nagyon élvezzük, tök jó. És nem utolsó sorban jó kis mozgás.

Emellett végre eljutottam Nórával 2 hete szerdán zumbázni is. Hihetetlen jó volt, pedig azt hittem kiköpöm a tüdőmet. Nagyon jó volt a hangulat. Persze múlt hét szerda reggel sikeresen eltaknyoltam a csúszós kövön Újpest-Központban az aluljáróban, ráestem a bokámra, szerencsére nagy baj nem lett, de hát fájt, így ugrálni nem nagyon tudtam volna rajta. Esti zumba storno. Nem baj, majd a héten.

Már többen megjegyezték megint, hogy fogytam, és ez nagyon jól esik.

A tesó kérdés továbbra is jegelve van. Per pillanat kicsit feszülten várjuk, milyen új rendelkezéseket hoznak. Tervbe vette ugyanis pártunk és kormányunk például, hogy a 6 éven aluli gyerekek nem utazhatnak majd ingyen, hanem 50%-os jegyet kell neki venni. Hmm, ha ezt behozzák, akkor a jelenlegi bérlet árakkal számolva kb. 5000 Ft lenne havonta Kristóf bérlete, amit csak azért kéne megvennem, hogy bölcsibe vihessem. Köszi!!! Közben mindennek megy fel az ára az egekbe (pl. távhő, benzin). Szóval ilyen körülmények között az ember 100x is meggondolja a második gyereket (sokan az elsőt is). Nem élünk rosszul, de annyira csoda jól sem, és hát szeretnénk a gyerekünket(gyerekeinket) biztos háttérrel felnevelni.

Bár hónap elején kicsit azt hittük, hogy jön a tesó, kicsit megviccelt ugyanis a természet. Ha jönni akart volna, akkor maradt volna az biztos, de azért mégis csak jobb így.

Eddigi eredmények

Huhh, hát kicsit rég írtam ide. A lényeg, hogy jelentem 44-esről 42-esre cseréltem a nadrágomat, és ami még jobb hír, hogy karácsony után is beleférek a 42-esbe. Bár az ünnepek alatt nem nagyon figyeltem oda, hogy mit eszek. Viszont előtte meg a fogyásra kicsit rásegített egy jó kis gyomorrontás, aminek következtében hánytam és napokig nem tudtam enni.

Az biztos, hogy az új évben folytatni fogom, amit elkezdtem. Cél először is az a súly, amivel anno a terhességet kezdtem, azaz a 65 kiló. Most 72 vagyok. Az 7 kilót jelent így hirtelen. Persze az igazi cél az 59-60 kiló. Arról már nem is álmodom, hogy a versenysúlyomat jelentő 55-56 kilót elérjem.

A tesó kérdést kicsit jegeltük, majd meglátjuk, mit hoz 2011. Az sajnos már most biztos, hogy áprilistól nem jár nekem Krisz után a GYES, mert voltam olyan pofátlan, hogy visszamentem dolgozni (nem tudom ki hiszi azt, hogy manapság 1 fizetésből és anyuci GYED/GYES-éből meg lehet élni egy lakáshitellel a nyakunkon, mindenesetre: köszönjük 2/3-ad! - na befejeztem a politizálást). Szóval ez most úgy nem dob fel minket.

2. lépés: súlyos kérdések

Kilókban mérve súlyosak. Illetve én vagyok súlyos, akarom mondani túlsúlyos. Hol van már az az 56 kilós versenytáncos... Van helyette egy 74 kilós anyuka, aki marhára nem tetszik nekem. Az anyukáig OK, a 74 kilóval van problémám.

2005-ben abbahagytam a versenyzést és az ezzel járó heti minimum 3x2-2,5 óra edzést (bajnokságok előtt 4-5x-i akár, meg mellette kondizás), csak ritkán jártunk le táncolni és így szép csendesen 2008-ig felcsúszott 9-10 kiló, így 66 kilóval kezdtem a terhességemet. Az elején jó volt, mert még másfél kilót fogytam is. Nem is volt probléma a 26-dik hétig, amikor is veszélyeztetett lettem és feküdnöm kellett. Onnantól ágyő Rubint Réka kismama torna meg bárminemű mozgás. Nem ettem többet, mint addig, de mivel nem mozogtam így szépen csúsztak fel a kilók. Főleg az utolsó 2-3 hétben. Bár így is csak 10 kilót híztam az egész terhesség alatt, 76 kilóval mentem a szülőszobára, 71-el jöttem haza. Csakhogy a szoptatási kínszenvedés alatt rengeteget ettem, mert alig volt tejem és mindenhol azt hallottam, hogy enni-enni kell, mert segíti a tej termelődését. Nesze neked. 3 kiló szépen fel is szaladt és azóta ott is ragadtam a 74 kilón.

Próbáltam a 90 napos diétát, le is ment néhány kiló, aztán Kristóf sokat betegeskedett, én meg ideges lettem és ezt evéssel kompenzáltam. Úgyhogy ott voltam, ahonnan elindultam.

Ez viszont nem mehet így tovább. Először is mert utálom így magam. Másodszor pedig így nem lehet belevágni egy újabb terhességbe, mert annak a végére egy jólszituált mamut lenne a végeredmény. Kösz, de kösz nem! És harmadszor is, mert ott van előttem példaként Anita barátnőm (http://madzagosbikini.blog.nlcafe.hu/ ), akinek sikerült. Bebizonyította, hogy csak akarat kérdése. Innen is még egyszer gratulálok Anitám!
Meg ott van Réka barátnőm, hát ő is fantörpikusan néz ki!

Úgyhogy döntöttem! Éljen Réka, Norbi és az Update! Belevágok! Egyszer már működött még a versenyzői korszakomban, akkor most is fog.

1. lépés: elképzelés

Mégis milyen lenne két gyerekkel? Hogy bírnánk anyagilag, fizikailag? Krisz mi szólna hozzá? Hogy oldanánk meg a mindennapokat (bölcsi, ovi, munkahely stb.)? Ezek és ehhez hasonló kérdések merülnek fel bennünk miközben azon morfondírozunk, hogy legyen-e tesó vagy sem. Én nagyon szeretnék, az eszem közben persze hozza kontra érveket is. Apa a kétkedőbb. Persze konkrétan nem a tesóval van problémája, hanem az anyagi jellegű dolgokkal. Szóval ő nézi két lábbal a földről a dolgokat, vagy talán egy picit pesszimistán. Én képviselem az optimistább oldalt. De jó ez így. Úgyis lesz belőle kompromisszum. Remélhetőleg. Főképp, ha pártunk és kormányunk is így akarja. Mert jelenleg olyan döntéseket hoznak sorra, amelyek valahogy nem erősítik a gyermekvállalási kedvet (bár ők úgy gondolják, hogy családbarát kormány lennének, jelezném, hogy tévednek). Na, de hagyjuk a politikát!

És ha már a döntés meg is lenne, akkor is jönnek még különböző kihívások az utunkba. Rögtön például az, hogy kinél és hol is fog a tesó megszületni. Merthogy az az orvos, akinél Krisz született januártól már nem vállal szüléseket. A feladat tehát: találni egy hozzá hasonló orvost, akiben vakon megbízom. Na, ez aztán a feladat! Lehetőség több is van.

1. Ragaszkodom a már jól ismert és kedvelt Péterfy Sándor Utcai Kórházhoz és ott választok orvost.
2. A tesóm orvosához megyek, akihez tiniként jártam, őt legalább ismerem, ellenben a kórház, ahol dolgozik ismeretlen számomra (mihez hogy állnak hozzá a szüléssel kapcsolatban, milyenek a csecsemősök stb.)
3. A területileg illetékes kórházban keresek orvost, azaz ismeretlen orvos, ismeretlen kórház.

Eddig az első verzió játszik, de időnk van bőven dönteni. A kérdésre visszatérünk, ha majd aktuális lesz.