Van úgy, hogy a legegyszerűbb dolgok nem akarnak sikerülni. Mint például a tej felforralása. Régen csak úgy feldobtam a tejes lábost a gáztűzhelyre, és a tej szépen felforrt. Legrosszabb esetben kifutott és ráégett a tűzhelyre. Most az UHT tejek korában ritkán kell tejet forralnom, de tegnap úgy döntöttem adunk egy (még egy, mert egyszer már kapott kb. másfél éve) esélyt a igazi, echte, tehenet is látott "bocitejnek" (kisfiam után szabadon). Meg is vettük, reggelre Kristóf pedig kávécskát (amiből végül kakaó lett) rendelt "bocitejjel". Hát akkor tán fel kéne forralni. Reggel szépen felkeltem korán, hogy el tudjam még munkába indulás előtt a megrendelt italt készíteni a fiatalúrnak. Felteszem szépen, ahogy anno a gáztűzhelyes korszakomban megszoktam, a kerámia lapos tűzhelyre, aztán várom a csodát. Azon már nem vagyok meglepődve, hogy olyan lassan melegszik, hogy az ember megőszül, mert megszoktam. Na, de azon igen, hogy forrni ugyan nem akar a világ minden kincséért se, ellenben ha nem lettem volna elég szemfüles, és nem lenne olyan a szaglásom mint egy vadászkutyáé, akkor önthettem volna ki az egészet, ugyanis szépen elkezdett odakapni, ahová nem szeretnénk. Úgyhogy tej gyorsan tűzről le, másik lábosba átönt, új lábosra fedő fel, tűzre vissza. Na életemben nem forraltam tejet fedő alatt, de egyszer mindent el kell kezdeni. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, mire a projekt végére értem. Egy dolog biztos: gáztűzhely forever!
Ui: Rékuctól kaptam egy tippet, miszerint a tej beleöntése előtt öblítsem át a lábost vízzel. Tesztelni fogom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése