Helyzetjelentés - 23+1

Nem, még nem vittek el a wuclik és a muclik (Malacka és Micimackó után szabadon), csak a blog írásig nem sikerült eljutnom az elmúlt időben.
Hol is hagytam abba? Valahol a 13. hét magasságában úgy rémlik, és ott, hogy veszélyeztetett terhes lettem. Ennek köszönhetően azóta itthonról dolgozom...még néhány napig...aztán szabadság, meg táppénz következik május elejéig. Onnan már igényelhetem a TGYÁS-t.
Aztán túl vagyunk a 16. heti AFP vizsgálaton, és vele együtt a integrált teszt második részén. Az eredmény 3 nap után a kezemben volt, illetve a mailboxomban. Ez volt az a pillanat, amikor nagyon-nagyon jó döntésnek éreztem, hogy nem hagyatkoztam csak a kötelező AFP vizsgálatra, hanem rászántuk azt a 29.000 konvertibilis magyar forintot az integrált tesztre. Ugyanis az AFP eredményem ugyan jó lett, de az alsó határhoz közel. Ha nem lett volna a jó integrált teszt eredmény, így lehetőségem lett volna az UH-ig rágni a körmömet, hogy minden rendben van-e. De a teszt eredménye megnyugatott (Down szindróma 1:5600; nyitott gerinc 1:7000, azaz negatív eredmény, ami azt tekintve, hogy a korom alapján 1:320-ról indultam, szerintem tök jó). Bogyót - 100% biztossággal - mocorogni december 12-én érzetem és szerencsére azóta is rendszeresen jelentkezik, főleg este van nagy buli odabent.
A 18. heti genetikai UH 1 nappal a szülinapom után, december 28-án volt esedékes. Mindent rendben találtak, hála az égnek, és sikerült bekukkantani Bogyó lába közé is, annak ellenére, hogy nem volt túl mozgékony, épp az igazak álmát aludta. Szóval az a helyzet, hogy nagyon úgy néz ki, hogy Bogyó idekint majd a Vivien keresztnévre fog hallgatni. Ez ugyebár azt jelenti, hogy Bogyó KISLÁNY!!!!!!!!! Kicsit furcsa, még meg kell szoknunk a gondolatot, hogy nem kukaca lesz, de örülünk neki. :)))
Azóta Bogyó, pardon Vivi, már bemutatkozott Apának és a nagy és okos bátyjának is egy-egy jól irányzott rúgással. :)))
Pocakfotók készültek, csak fel kéne őket tölteni. De ami késik, nem múlik. ;)))

In memoriam Huszta László

Égnek a gyertyák az asztalon, és képtelen vagyok felfogni még ennyi idő után is, hogy érte gyújtottam most meg. A legtöbbször az a kép jelenik meg előttem róla, ahogy az első olyan Budapest Bajnokságon, ahol már a tanítványaiként indultunk benne voltunk abban a 6 párban, aki a selejtezőből redance nélkül jutott tovább az elődöntőbe, és ő rohant le hozzánk a lelátóról hangosan kiabálva, hogy "ez az fiataloooook!!" :))) Mindezt 2001-ben. Ha valaki azt mondja akkor, hogy 7 év múlva a sírjánál fogunk állni....biztos elküldöm a fenébe...
Ma 4 éve, hogy elment... Hiányzol Laci!
Ezt a verset egy táncosa írta hozzá:

"Annyi tánc van a világon
Mindegyik más és más.
De ha táncomat nézed,
engem kell hogy láss.
Imádom a táncot,
közben szabad vagyok.
És látok egy mosolyt,
mely még mindig rám ragyog.
Ha meghallok egy zenét,
egy ismerős dallamot.
Eszembe jutnak azok a szép napok.
A napok, melyek a tánctól voltak szépek.
A napok melyek örök emlékek.
Igyekszem, hogy sok ilyen emlékem legyen.
És hogy a táncot mindig komolyan vegyem.
Van valaki aki segít ebben nekem.
Valaki, aki mindig itt van velem..."

BUÉK!

Invitation card generated with Smilebox

Karácsony

Free greeting generated with Smilebox

Hány gyerekkel szép az élet?

Úgy tűnik, mi megtaláltuk a választ erre a kérdésre. A nyertes szám - a mi számunkra, más nevében nem nyilatkozhatok - a 2-es. :))
2011.08.04.
Szóval úgy tűnik döntöttünk. Megvoltak a pro és kontra érvek, átbeszéltük, és úgy tűnik egyhangúan arra jutottunk, ha tesót akarunk Krisznek, akkor neki lehetőleg 2012-ben meg kéne érkeznie. Tehát belevágunk. :)))

2011.08.09.

Apa feltette a nagy kérdést Krisznek: szeretnél kistesót? A válasz: NEM! :D Persze aztán közölte 1 perc múlva, hogy de mégiscsak szeretne kistesót. A beszélgetés végén pedig már ott tartott, hogy apához bújva, vigyorogva közölte, hogy "IMÁDOM", mármint a tesót. Reméljük így lesz tényleg. Apa elmondta neki, hogy majd ha lesz tesója, először még nagyon picike lesz, enni fog és aludni, és sírni is fog sokat, és sok mindent kell megtanulnia, Kristófka majd segíthet apának és anyának, hogy a tesójának sok mindent megtanít, mert ő lesz a "NAAAAGY ÉS OKOS BÁTYJA" (á lá Nicsak ki beszél 2 :) ). Kristóf közölte, hogy nem sír a tesó és hogy majd ő segíteni fog. :D Annyira édes volt! Majd megzabáltuk. Kíváncsiak vagyunk, ha majd tényleg itt lesz, akkor mit fog hozzá szólni Kristófom. Persze teljesen a féltékenységet nem lehet megakadályozni, biztos lesz valamennyi, de úgy gondolom, hogy a mértékét talán lehet csökkenteni. Ez rajtunk múlik, szülőkön. Meg a nagyszülőkön is.

2011.08.13.
Ma délután a sógornőméknél, Zsuzsiéknál voltunk. Ő óvoda titkár a mi körzetes ovinkban, kicsit elbeszélgettünk az ovis jelentkezésről. Megerősített hitemben, miszerint szinte sci-fi kategóriába tartozik, hogy Kriszt felvegyék, ha már tesó van, de elmondta a kiskapukat és trükköket, szóval nincs minden veszve. Na, félreértés ne essék, nem akarom én majdan elsőszülöttemet lepasszolni, csak ő a bölcsinek hála megszokta a gyerektársaságot, van egy napi rutinja, nem akarom nagyon belőle kirángatni (ha csak esetleg ő maga nem igényli ezt a tesó érkezésének köszönhetően), mert utána szerintem elég nehéz lenne újra visszaszoknia. Szóval jó lenne, ha sikerülne, ha csak fél napra is, de ha kimarad a kiscsoport az életéből, hát úgyis jó. Nem mondom, hogy nem lenne könnyebb egy gyerekkel itthon, na de nem ez most az elsődleges szempont. Egyébként is ez még a jövő zenéje, ahogy a tesó érkezése is.

2011.08.26.
Hát úgy tűnik ez most nem jött össze. Tegnap csináltam egy tesztet, negatív lett. Tegnap kellett volna megjönnie is. Még nem történt semmi, de szerintem fog. Nem baj, jön a következő ciklus.

2011.09.19.

Mivel a Prága előtt benyelt felfázásomból az állandó WC-re rohangálás többé-kevésbé megmaradt, így kicsit kezdett gyanús lenni a helyzet, így hát előkaptam reggel egy tesztet. És legnagyobb meglepetésemre halványan megjelent egy 2. csík. Délelőtt elmondtam Nórának, hát valakivel mégiscsak meg kell osztani, annak ellenére, hogy ezt még nem célszerű nagydobra verni, ez még csak 3 hét 2 napot jelent, még minden lehet. Szóval drukkolás! Este elmondtam Atinak is. Az orra alá nyomtam a tesztet, nagyon vicces volt, mert az első kérdése az volt, hogy "ez mi", aztán meg, hogy "ezt most hogy kell nézni", a harmadik pedig, hogy "ez most pozitív?".

2011.09.20.

Valami nem 100-as még mindig felfázás vagy miszösz ügyben, így úgy döntöttem, hogy másnap elmegyek az SZTK-ba a nőgyógyásztra, jobb a békesség alapon járjunk a végére a dolognak. Azért megint csináltam egy tesztet is, ezt most délután. Ez is pozitív, és a csík sötétebb egy picit, mint a tegnapi.

2011.09.21.

Újabb teszt reggel, újabb erősődő zebra csík. :)) Az SZTK-ban az agybaj kerülget, csak időpontra lehet már menni, időpont csak jövő hónapra. Király! És mi van, ha valaki pofátlanul nem tudja előre, hogy baja lesz? Hát persze, bekönyörgi magát, és közben csúnyán néznek rá (milyen jó, hogy elvileg az akut problémák ellátása lenne az SZTK feladata, vagy legalábbi az is). Mindegy, bejutok. A doki jó fej, kapok egy gyengébb lórúgásnyi gyógyszert, a problémámon kívül ő még mást nem talál (nem is lepődök meg, hiszen egy 3 hetes 4 napos terhességről beszélünk). Nem örülök a gyógyszernek, de hát muszáj, a bacik és egyebek többet árthatnak. Reméljük a legjobbakat továbbra is.

2011.09.22.

Az átlag számítások szerint ma kellett volna megjönnie. Így reggel újabb teszt, szerencsére a többihez hasonló eredménnyel, sőt jóval erősebb csíkkal. Ati mondja Krisznek: "lehet, hogy lesz kistesód, örülnél neki?". Krisz bólint, majd a később a villamoson ülve határozottan közli: "nekem lesz testvérem!". Kérdezem, hogy ki mondta ezt neki, a válasz: "apa". :))) Azt hittem megzabálom. Azért remélem, azért másnak még nem csacsogja el az örömhírt. Mert hát ahogy öregszem, annál babonásabb vagyok, és vallom a "ne igyunk előre..." kezdetű örökérvényű mondást.

Egyébként fáj a hasam, ami Krisznél is volt, és utáltam, mert bár tudom, hogy normális, de folyton olyan érzés, mintha meg akarna jönni, és ettől folyton megijedek. És arra is rá kellett ébrednem, hogy ha minden rendben megy, nagyon gyorsan nem fogok beleférni a vadonatúj melltartóimban. :)) A folytonos pisilésről meg már ne is beszéljünk. :))) De hát ez már csak ezzel jár. Ami viszont újdonság számomra, hogy enyhe émelygéssel ébredek reggel. Na, hát ezt még meg kell szoknom. De nem panaszkodom, mert tudom a tünetek a barátaink, jót jelentenek. Így a folytonos álmosságnak is igyekszem örülni, bár amikor a klaviatúra kezd napközben egyre közelebb kerülni a fejemhez, na akkor nem díjazom annyira.

2011.10.03
Igen, most már biztos. Odabent valaki lakik. Láttam. :))) 5+2-nél tartunk. A szülés várható időpontja: június 2.
Október 18-án megyek be a Péterfybe. Lecsapolnak, lesz UH meg minden, ami csak kell. Aztán ha minden oké, megkapom az útlevelet a védőnénihez.

2011.10.11.
Két lehetőség van: vagy hányingerem van, vagy éhségrohamom. Azért ez annyira nem vicces. :) És mennyire jó lenne aludniiiiiiiiiiiii!!!!! Fele királyságom egy nyugodt alvásért.

2011.11.01.
9+2
Már nagyon szeretnék túl lenni az első 12 héten, átjutni a második trimeszterbe és búcsút inteni a rosszulléteknek és az örökös álmosságnak. Krisszel valahogy nem volt ilyen durva. Legalábbis a rosszullét része. Néha már nagyon tudnék örülni egy rókakomának, hátha akkor jobb lenne... Október 18-án voltam bent a kórházban vérvételen, meg újra csinált a dokim UH-t, közben kicsit rám hozta a szívbajt, de aztán kiderült, hogy minden rendben, csak el kellett mennem WC-re és kitisztult a kép. :D
November 14-én újabb kontroll, 23-án pedig a 12 hetes kötelező UH. Várom már nagyon.
Kristóf sokszor kérdezgeti, hogy hol a kistesó, bent van a pocakodban? Nagyon cuki. Próbálunk megszabadulni a régi babakocsinktól, ami egy gyerekkel szuper, de kettővel jobb lenne egy könnyebb és ezáltal könnyebben mozgatható (akár egykézzel irányítható), esernyőre csukható verzió. Használtan találtam jónéhány elfogadható áru és állapotban lévő darabot, de amíg a cuki kis Disney Hauck-unk meg van, addig csak nézegetem őket. Szóval nem kell valakinek egy hibátlan jó babakocsi? :))

2011.11.23.
12+4, helyett 13+3

Ahogy az ma a 12. hetes UH-n kiderült, Bogyó nagyobb 1 héttel, mint számolták eredetileg, így minden egyéb kötelező vizsgálatot ehhez fognak igazítani. AFP tehát 3 hét múlva, az integrált teszt második vérvételével együtt. Bogyó egyébként jól van, a nyaki redője 1,3 mm (Kriszé is ennyi volt :D), az ülőmagassága (CRL) 71 mm (Krisz 61 mm volt, de ő 1 héttel kisebb is volt a vizsgálatkor). Ezek a jó hírek.
A rosszak: a placenta majdnem a méhszájon van, a széle rajta is van, a hasam feszülget már péntek óta, a méhnyak kicsit rövidebb, úgyhogy mindent összevetve az ítélet: pihenés. Remek, már a 13. héten! Boldog vagyok marhára! No rohangászás (egy 2,5 éves mellett?), no takarítás (hehe, takarítónőt fogadok, úrinő leszek :D) és társai. Ez van.

Prága

Create your own photo album Szeptember 10-11-én végre hosszú tervezés után eljutottunk Prágába, az egyik kedvenc városomba. A táncpáromékkal és 2 barátjukkal vágtunk útnak. Némi kavarodás és egy jókora adag ebéd után elhelyezkedtünk a szálláson, majd nekivágtunk a városnak. Megismerkedtünk a cseh tömegközlekedéssel is. Bejártuk az Óvárost, majd folytattuk utunkat a Károly-hídon át a Hradzsinba (prágai vár), oda már sötétben értünk fel, de az élményen semmit nem rontott. Bár azt nagyon sajnáltam, hogy a legnagyobb kedvencemet, az Aranyművesek utcáját sajnos a sötétben nem találtam, így az kimaradt. Jó sokat gyalogoltunk, ami egyébként baromi jó - lett volna, ha nálam nem nehezítette volna a helyzetet egy kiadós felfázás némi lufiszindrómával vegyítve. Így én úton-útfélen WC-t kerestem, de szerencsére Prága kétbetűs kitérő tekintetében is jól vizsgázott.

DJ Sammy - Heaven - 911 Remix