Visszaszámlálás

Az ultrahangos mérések szerint ma betöltöttem(tük) a 37. hetet (a számított szerint még csak a 36-ot). Egyre izgibb a helyzet. Még 1 hetet szeretnék 2 in 1 maradni, mert jövő héten még sok elintézni valónk van. Kedden nekem a Péterfybe kell mennem vérvételre, találkozni az új dokimmal, meg a szülésznőmmel, Kristófnak ortopédiára kell mennie meg 2 oviba is beiratkozni, és Apának meg kontrollra kell mennie az Uzsokiba (erről majd később). Szerdán még van egy UH is nekem, délután meg ügyvéd (erről is később). Úgyhogy még a jövő hetet MUSZÁJ kihúznunk!!! Remélem, a lányom is hallgat rám, úgy mint anno a bátyja.

Most kezdett el vizesedni a lábam, de szerencsére nem olyan vészes. Krisszel korábban (úgy a 34. hét végén) kezdődött és durvább is volt. Persze ennek köszönhetően azért a súlyom is megugrott, olyan 6,5-7 kiló plusznál tartok. Ami még mindig elég jónak számít.

Végezetül pedig egy újabb kollázs a növekvő pocakról.

Ha az ember nagyon akar valamit ...

Az akkor valamilyen módon sikerülni is fog. Tényleg mindent lehet, csak akarni kell.

Tavaly nyáron két dolgot szerettem volna nagyon. Az egyik egy kistesó Krisznek. A másik pedig eljutni idén tavasszal egy koncertre. Igen ám, de józan paraszti ésszel rá lehet jönni, hogy a kettő együtt nem megy. Vagy az egyik, vagy a másik. Mondhatnám, kislány, nem lehet minden a tiéd. :D 

Jelentem, de lehet! ;)))) Hála a barátomnak, a Zinternetnek, meg Zita barátnőmnek, aki felhívta a figyelmemet a lehetőségre, ma este, még ha virtuálisan is, de Londonban voltam koncerten. Isten áldja azt, aki kitalálta a világhálót! :))) Igaz viszontagságos volt, mert természetesen a számítógép, majd a hálózat pont akkor hibbant meg, mikor a koncert kezdődött, de kb. 2 számról sikerült lemaradnom, így még azt mondom, egye manó, ennyi belefér. Kőkemény 1083 konvertibilis magyar forintomba (azaz 4,99 USD-be) került a történet, de megérte. Persze nem adom fel azt a 20 éves álmomat, hogy a srácokat egyszer élőben közelről lássam a színpadon, de azt hiszem a jelenlegi helyzetből kihoztam a maximumot.

Úgyhogy: NKOTBSB baby! :)) (leginkább NKOTB)

http://www.youtube.com/watch?v=BMvTQKVCaDU&feature=related

Lassan a célegyenesben

Szép lassan közeledik a vége a bulinak. Vagyis inkább a kezdete úgy igazán.

Tegnap voltam utoljára a dokimnál a rendelőben. Múlt héten a védőnőnél, oda sem kell már mennem többet. Május 8-án megyek be a Péterfybe, találkozom az új dokival, meg lesz vérvétel, miegymás, és ha bent van a szülésznőm (Bea), akkor az első NST-t is megejtjük.

Húú, az a hét igencsak sűrű lesz. Azon a héten lesz beiratkozás az oviba (ha mind a 3 helyet ki akarjuk használni, ahová lehet jelentkezni, akkor mind a 3 oviba külön el kell menni), természetesen 8-án kell Kristófot is vinni az ortopédiára kontrollra, meg természetesen azon a héten kell mennem a házi orvosomhoz is a táppénzes papírért, és persze május 9-re van időpontom UH-ra is. Kell majd némi szervezés, hogy mindent el tudjunk intézni. De valahogy megoldjuk, mert - hogy egykori magyar tanárnőmet idézzem -"úgy még nem soha, hogy nem lett volna sehogysem". :D

Így a vége felé közeledve meg kell állapítanom, hogy tényleg minden terhesség más. Eltekintve a kezdeti nehézségektől ezt valahogy jobban viselem, mint Kristóffal. Szerencsére most megúsztam a kórházi túrákat, a második trimeszter közepe-végétől elég jól bírok mozogni is, időnként pörgök, mint a búgócsiga. Persze most már itt fáj, ott szúr, és különben is adjon valaki levegőt, valamint oltsa el a tüzet a torkomban, mert átmegyek tűzokádó sárkányba, de ettől eltekintve tök jól vagyok. Jó, erre az időszakra már véletlenül sem lehet mondani, hogy áldott állapot, mert ez itt már kérem szépen terhesség a javából. :D Valamint itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy nyilvánosan is búcsút intsek a kiadós alvásnak. Az mégis micsoda? Nekem már jó ideje nem volt benne részem, és most majd nem is lesz egy ideig. Nem baj, edződöm. Bár bízom benne, hogy lánykám hasonlóan jó alvó lesz, mint a bátyja. Én kis naív, mi? ;)

Végezetül némi pocakfotó és hasonlók.

Alakulóban a babasarok

Pocakfotó kollázs

Kristóf birtokba vette a szopifotelt :)

Helyzetjelentés - 34+2

Az elmúlt majdnem 1 hónapban szépen növekedett Vivi és ezzel egyenesen arányosan én is. Március 28-án voltam a 30-32. heti kötelező UH-n. Mindent rendben találtak, Vivi szép nagy baba, akkor kb. 1845 gr volt a becsült súlya (azóta már kb. 2300 gr-nál tarthat). Vivi súlyával együtt persze az enyém is nő. A 34. hét betöltésekor már +4,5-5 kg-nál tarottam. Tudom, ez nem is sok, Ati is közölte, hogy fejezzem be a parázást, egyáltalán nem híztam. Hát oké, legyen így, de én akkor is bálnának érzem magam.

Mozogni már elég nehézkesen tudok, földről felvenni bármit is, hát az a sci-fi kategóriába tartozik. Vivi babasarka már készen van, csak az ágyneműknek kell megszáradniuk. Babaruhák kimosva, szopifotel a helyén tisztán és csillivillin, apasági nyilatkozat megvan. A kórházi csomaghoz már csak olyanok hiányoznak, mint ásványvíz és szőlőcukor, szóval majdnem kész, már csak be kéne pakolni a táskába. Szóval szépen alakulnak a dolgok, de ennek ellenére még sok elintéznivaló van Vivi érkezéséig. Például Kriszt be kell iratni oviba május második hetében (az nálam a 38. hét). Így arra próbálom rávenni lánykámat, hogy csak a betöltött 38. hét után érkezzen. Remélem, hallgat rám.

Be kell valljam, azért kicsit félek. Egyrészt attól, hogy milyen lesz két gyerekkel, hogy fogom tudni szeretni mind a kettőt. Jó, tudom a szeretet nem osztódik, hanem megsokszorozódik, de akkor is olyan furcsa egyenlőre. Annyira imádom Kristófot, és kicsit sajnálom, hogy majd kevesebbet kap belőlem, de bízom benne, hogy meg tudom oldani valahogy.

Másrészt van némi para bennem a szüléssel kapcsolatban. Leginkább attól, hogy megint műtét lesz és katétert kell kapnom. Az volt a legrosszabb élmény, ami megmaradt bennem az előző szülésből. Brrrr!!! Rémes! Na, de fő a pozitív gondolkodás. :D

Készültek fotók a babasarokról, meg ilyesmikről, és persze rólam illetve a pocakomról, csak fel kéne őket tölteni. Talán holnap ezt is sikerül megvalósítani.

Újabb szerzemény és újabb pocakfotó

Abból a megfontolásból, hogy most már nem lehet majd csak úgy letenni Vivinek a játszószőnyeget a földre, mint anno Krisznek, hiszen most már itt van a nagy és okos bátyja, aki rohangászik a lakásban, elkezdtünk járókákat nézegetni. Újonnan olyan 20-25 ezer forintnál kezdődnek a fa járókák, amiket már stabilnak is ítéltünk. Hát, mit ne mondjak, nem ez volt az az összeg, amit erre mi szántunk. Elkezdtem bújni a Vaterát és hát egyszer nekünk is lehet szerencsénk (mondják hülyének van szerencséje, ilyen alapon én bevállalom, hogy hülye vagyok :))). Szinte elsőre belefutottam egy szuper fa járókába, aminek a fekvő felülete 3 szintre állítható, maga a járóka gurul, fékezhető kerekei vannak és összecsukható. Van hozzá matrac és nagyon szuper huzat és fejvédő. Mindezt 11.000 Ft-ért lehetett villámáron megvenni. Licitálhattam volna, akkor lehet, hogy 2.000-et, ha mázlim van spórolok, de az is lehet, hogy valaki meg elvitte volna az orrom elől, és közben megnéztem, hogy ez a járóka így tokkal-vonóval, újonnan olyan 35.000 Ft lenne minimum. Persze, hogy rögtön leütöttem, 2 nap múlva el is hoztuk.

Krisz teljesen be volt zsongva tőle, segített apának összerakni, ki is akarta próbálni, de aztán mikor apa betette és ott hagyta a járókban keserves sírásra fakadt, azt hitte ő onnan már nem jöhet ki. Édes szívem, annyira cuki volt. :) Mondogatta, hogy a kisbaba ágyát be kell tenni abba a szobába, ahol az ő ágya van, így aztán végül muszáj volt vele leülni és megbeszélni, hogy Vivi először anyáék szobájában fog aludni, mert sokat fog sírni éjszaka, és nem akarjuk, hogy őt felébressze. Erre az én drágám bólintott, majd közölte, hogy ha sír, majd ő jön és kiveszi az ágyból, és segít nekem. Remélem, hogy ez a nagy lelkesedés megmarad akkor is, ha már Vivi itt lesz velünk.

Pocakfotók és egyebek

Csak sikerült eljutnom odáig, hogy feltegyem a már említett pocakfotókat. :D

Közben sikerült beszereznünk egy szuper jó, ultrakönnyű és nem utolsó sorban olcsó babakocsit. Ja, és még csajos is. 15000 kőkemény magyar forintba került és mindössze 5 kg a súlya. Mint látható Kristófnak is nagyon tetszett. :D Eleinte valószínűleg a régi piros Hauckot fogjuk használni, mert az újszülöttnek jobb, de aztán ahogy lehet átváltunk erre az új csodára.

Súly kérdés - 27+5

A várandósság egyik központi kérdése, hogy a kismama mennyit hízott. Hát én most akaratlanul is kis hazánk egyik fitness nagyasszonyának lábnyomában járok hízás terén anélkül, hogy ezért bármit is tettem volna. Ugyanis eddig kb annyit híztam, mint Rubint Réka a várandóssága idején. Pedig nem tornázom (nem kísértem a sorsot, az összes mozgásom a takarítás - épp elég az is - és a Kristóffal való foglalkozás), és mindent megeszek, amit megkívánok. Ennek ellenére legnagyobb örömömre összesen 2 kilót híztam a kezdő súlyomhoz mérten, pedig szép lassan a betöltött 28. hét felé araszolok.

Jó, az igazsághoz beletartozik, hogy úgy a 13. hét környékén fogyni kezdtem. Mondjuk, hogy mitől nem tudom. Addig tartottam szépen a kezdő súlyomat (70-70,5 kg). Aztán egyszer csak 69 kilót mutatott a mérleg. Na, ez volt az a szám, amit már nagyon rég nem láttam és nem is számítottam rá, hogy a terhességem alatt ezt fogja kiírni a mérleg. Karácsony előtt pedig benyeltem Kristóftól a hasmenős-hányós vírust, az még segített 1 kilót ledobni, így 18. hétnek 68 kilóval vágtam neki.

Jelenleg pedig 72,5 kiló vagyok, és a cél, hogy ne legyek több a végére, mint anno Kristóffal (76, max. 77 kiló). Hát majd meglátjuk. :)))