11 hónap

A tavasz azért csak megérkezett, mi pedig élvezzük. Nagyon. Mindig van valami program, sokat vagyunk a levegőn. Vivi is megismerkedett már a játszótéri hintával, a homokkal, a fűvel, a csúszdával, a fagyis tölcsérrel. Végre előkerültek az igazi szupi csajos ruhák is. És még a folytonos köhögésnek is búcsút intettünk, hála a IV. kerületi gyermek szakrendelő egyik fül-orr-gégész főorvosnőjének, aki homeopátiás szerekkel segített kilábalni a folyamatos göthösségből, valamint rámutatott arra is, hogy jól gondolom, abból amit elmondtam, azt szűri le, hogy Vivi még nem nőtt ki a csecsemőkori refluxból, így nem ártana neki egy antireflux tápszer esetleg. És láss csodát, hát nem igaza lett. Így most már csak reggelire van cumisüveg, akkor is ez a spéci tápszer (fincsi banános), estére pedig tápszerrel kikevert gabonapépet eszik a kicsilány, hogy sűrűbb étel kerüljön a pocijába, ne jöjjön vissza olyan könnyen. Ennek köszönhetően csuklás is jóval ritkábban van és bukás, visszanyelés is. Köhögés meg nincs.

Illetve az most van, mivel azért egy kis náthás sikerült a lányommal karöltve benyelni, de hála a fent említett orvosnőnek, akitől újat tanultam a megfázásra használatos homeós szerek alkalmazásáról, úgy mint Ferrum phosphoricum D12 és Kalium Chloratum D6 (mit, hogyan, mikor, mennyit), valamint a jó kis napsütésnek, szépen javulunk. Meg még sokat segít az Aloe Vera First is, amit most jelenleg orrcseppként használok. Hihetetlen jó. Sosem gondoltam volna, de tényleg nagyon hatékony orrba csöppentve náthára, orrfolyásra, orrdugulásra, torokba fújva pedig torokfájásra.

Közben Vivi 11 hónapos lett, de a betegségnek köszönhetően a védőnőhöz nem jutottunk el méricskélésre. Így magasságra vonatkozó adatom nincs, majd megmérjük egy adandó alkalommal, vagy legkésőbb az 1 éves státuszon Ági védőnéni. A súlyát viszont sikerült becserkészni, 10 kg pontosan. Fogak száma változatlanul 6 db. Nyála ömlik, kezét rágja, újabb fog sehol. Valószínűleg mondjuk nem lesz 6 fogú örökké. :)

Jelentem mászás kérdés is kipipálva. 11 hónapos koráig adtam Nyunyinak haladékot, hogy ha addig nem kezd el mászni, akkor azért felhívom Margitot, hogy most ezzel foglalkozzunk-e vagy sem. Mert hát annyi mindent hall az ember. Bár rémképeim szerint Margitunk azt mondta anno, hogy mindegy, hogy kúszik-e vagy mászik, a lényeg, hogy az egyiket csinálja, de ez már rég volt, és az emlékei az embernek megkopnak. Aztán mások jönnek azzal, hogy ha valamelyik kimarad, akkor tanulási nehézségek lehetnek, diszlexiás lehet a gyerek. Amikben annyira azért nem hiszek, de hát ugye a kisördög ott motoszkál az ember fejében azért, hogy nehogy mégis..... Na, de hát most már teljesen mindegy, mert a lányom tökéletesen betartotta a határidőt és szépen mászni kezdett. Most már leginkább így közlekedik, meg bútorokba kapaszkodva lépeget. Valahogy az egész család úgy érzi, hogy szerencse, hogy a júliusi nyaralásra jó sokan megyünk, hogy mindig legyen egy friss ember, aki fut utána ;)

Megtanultam egyedül is a hátamra kötni Nyunyikát, először a csatossal, majd rájöttem, hogy hasonló technikával a mei tai-al is menni fog (csípőről hátra forgat) és lőn. És most már az idő is jó, a hacuka is kevesebb, szóval minden ideális a hordozáshoz újra. Na, nem mintha eddig azért ne használtuk volna a babaerszényt. Bevásárláshoz rengetegszer, mert szuperjó.

Pótlás

Tavasz nem jönni. Vivi lenni harmadszor is k....a taknyos. Én lenni hasonlószintű idegbeteg. Doki nénink hamarosan lenni palacsinta szép kék-zöld foltokkal, mivel nem volt képes felismerni egy kezdődő középfülgyulladást. Milyen érdekes, hogy Piliscsabán a gyerekdoki azzal kezdte, hogy belenézett Vivi fülébe (kénytelen voltam ambulánsan levinni oda, hát csak nem fogok nekivágni egy köhögő, újra nyakig taknyos, hőemelkedéses gyerekkel a húsvéti hétvégének)! Jé, kaptunk antibiotikumot. A gyerek hogylétéről már elvből nem nyilatkozom. 

Új porszívónk van, a régi beadta a kulcsot, szerintem a sok orrszívást elégelte meg. Mit ne mondjak, én is... meg Ati is... a gyerekekről meg ne is beszéljünk. Én már az ördöggel is lepaktálok, csak legyen végre mindkét gyerek egészséges!!!!!!!! Eladom a lelkem esküszöm!

Na szóval tartozás:

Vivi 9 hónaposan 9000 gr és 73,5 cm volt, a fogak száma pedig 6 db. 9 hónapos korára nagyon ügyesen négykézlábazott, és megült ha felültettük. Még nem volt 10 hónapos mikor felült magától és kapaszkodva feltérdelt. 

Kaja ügyben nem volt nagy változás, csak annyi, hogy a sok betegség miatt leálltunk a tejtermékekkel illetve visszatértünk a HA tápszerre, hogy kizárjuk az esetleges tejfehérje allergiát, mint betegség okozót. Bocsánat, elkezdte kóstolgatni a K betűsöket, na ennyi új volt még. A karfiolt inkább hanyagoljuk még egy ideig, a kelbimbó és a kelkáposzta viszont nem okozott gondot.

Most pedig már elmúlt 10 hónapos. 9450 gr és 76 cm. Fogainak száma továbbra is 6, de most már kijöhetne a következő adag, mert ez is közrejátszhat a betegeskedésben, a rémes újra beinduló nyálzásról meg ne is tegyünk említést.

Március 31-én, húsvét vasárnap (pontosan 4 nappal azután, hogy Apa letette a járókát a legalsó szintre, és 3 nappal azután, hogy a kisággyal is ez történt) Vivi felállt (Apa valahogy beleérzett :) ). Azóta lelkesen feláll, ahol tud, sőt lépegetni is próbál. Annyira édes!

Cuki, ahogy játszik, már igazi nagylány. Hallottunk tőle már néhány "apa"-t és az biztos, hogy a "mamamama" nekem szól (hogy miért nem tudom, mert hát én ugye "Anya" lennék). Táncizik, imádja a zenét és az rugós hintáját. 

Remélem, legközelebb már arról tudok beszámolni, hogy 1, itt a tavasz és 2, mindkét gyerekem totál jól van, nem köhög, nem szörcsög, nem tüsszög, nem folyik az orra és a többi.

Szétesve

Eltelt megint két hónap mióta legutóbb írtam. Azóta nem volt nap, hogy valamelyik gyerek ne lett volna beteg. Minimum köhögött valamelyik. A porszívót 2 hónapja nem volt a helyére téve, mert minimum az egyik kölök orrát szívni kellett. Rosszabb esetben mind a kettőét. Családilag utáljuk. Mármint az orrszívást. Nekünk már bazi unalmas program, a Vivinek már fáj az orra, mert az utóbbi időben főleg az övét szívtuk, Krisz meg csak úgy utálja. 

Az elmúlt 1,5 hétben senki nem aludt a saját helyén. Vivi mellettem, mert köhögött (jó másfél hónapja folyamatosan ezt teszi, aztán lázas lett és taknyos), így apa kiköltözött a nappaliba, és ezek után "ha Vivinek lehet, nekem miért nem" alapon Kristóf apa mellé szegődött. Én meg nem aludtam, mert ha Vivi nem köhögött, akkor lázas volt, ha nem köhögött és volt lázas, akkor nyelte millióval a trutyit lefelé az orrából, és ha egyik sem, akkor szimplán forgolódott jobbra-balra. Előtte nem sokkal Kristóf aludt mellettem, mert ő köhögött.

A konyhapultom egy gyógyszertárra hasonlít. Tele van köhögéscsillapítóval, köptetővel, hörgőtágítóval, orrspraykkel (minden gyereknek névre szóló), vitaminokkal, illóolajakkal a párologtatáshoz.

Egyébként is tele a hócipőm a dokinőnkkel. Miután mind a két kiskorúval felváltva jártam a nyakára, hogy köhögnek, majdnem 2 hónapja ,de más bajuk nincs, Vivivel akkor kezdett érdemben foglalkozni (tehát nem csak a "szívja az orrát, C vitamin, Nasivin" vagy rosszabb esetben "és Spiropent" lett a tanács), mikor "végre" láza is lett, és olyan baromi náthás, amilyennek még életemben nem láttam gyereket, pedig az elmúlt 4 évben nagyobbikom volt párszor. Akkor is elfajultunk egészen az antibiotikumos orrcseppig, és azt is csak azért, mert közöltem, hogy a gyerek orrából távozó lavina mennyiségű termék színe némileg kezd sárga lenni. Felvetettem neki, hogy gyanús nekem, hogy a köhögés sorozat akkor kezdődött, mikor a joghurtot kezdtem bevezetni, ezért most nem kap tejterméket, és a tápszer is HA újra (nem tejfehérje allergia e a ludas). Válasz: ha láz is van, akkor az nem lehet allergia. Én: doktornő, az elején jó 1 hónapig nem volt láz. Ő: ja, tényleg! Meg hát ekcémás a lába, hát akkor egyelőre A vitaminos krém, fürdetőkrém (jó öreg cimborám, hogy én hogy rühellem, azt kenegetném vele, aki kitalálta, lemosás után is úgy csúszik a gyerek, mint egy angolna), és figyeljük. Remek, erre magamtól is rájöttem! :S

Kristófnál az orrszívás volt a legjobb megoldás az antibiotikumos orrcsepp mellett, mert a cuki kis orrmandulája miatt (meg hát úgy egyébként is a gyerekek 6 éves korukig nem tudnak rendesen orrot fújni - ezt jó tudni ám) nem jön máshogy ki, aminek ki kell. Az első 2-3-at végigüvöltötte, vagy inkább kiabálta, aztán rájött, hogy tulajdonképpen holt felesleges erőpazarlás visítani, azóta simán tűri.

Ma sikerült végre minden nyamvadt ágyneműt a helyére pakolnom, a neki megfelelő ágyra, és remélem, most már mindenki ott is fogja rendeltetésszerűen használni. 2 napja végre reggel már sikerül magamra pakolni némi alapozót és szempillaspirált reggel, hogy embernek érezzem magam. A héten szeretnék végre újra nekiállni Zumbázni. 

Egy szó, mint száz, szét voltunk/vagyunk esve kicsit (főleg én), és baromira szeretnék végre nyugit és 2 db teljesen egészséges gyereket. Olyan sokat akarnék? Nem hiszem. Vírusok, bacik és egyéb kórokozók, betegségek kíméljenek!!!!!! TAVAAAAAAAASZ, HOL A FRANCBAN VAGY MÁR??????

Abortusz

Nemrég belefutottam az egyik közösségi portálon az alábbi postba:

Egy asszony elmegy a nőgyógyászhoz, és így szól: - Doktor úr, óriási

bajban vagyok és nagyon nagy szükségem lenne a segítségére. A

gyermekem még nincs egy éves, és megint terhes lettem. Nem akarok

ilyen közeli korú gyerekeket. - Rendben, mit szeretne tőlem? - Azt

szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet, nagyon számítok Önre. Az

orvos gondolkodóba esik, majd így szól: - Azt hiszem, van egy jobb

megoldás, ami az Ön számára is kevésbé veszélyes. A nő elmosolyodott,

gondolván a doki megértette, mit szeretne. Az orvos folytatta: -

Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg

azt, amelyik az ölében van most. Így tudna egy kicsit pihenni, mielőtt

a másik megszületik. Ha meg akarjuk ölni az egyiket, mindegy melyik

az. Az Ön testére semmi veszélyt nem jelentene, ha az ölében lévő

babát választaná. A hölgy elszörnyedt. - Na de, doktor úr! Milyen

szörnyű! Megölni egy gyereket, az bűn! - Szerintem is, - mondta az

orvos - de nekem úgy tűnt, ez Önnek nem probléma, és azt gondoltam,

akkor ez a legjobb megoldás. Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető

volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs

különbség aközött, hogy egy már megszületett gyereket ölnek meg, vagy

azt, aki még az anyaméhben van. A bűn ugyanaz!

Ha ezzel egyetértesz, kérlek, oszd meg. Közösen életeket menthetünk

meg. A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb

legyen. Az abortusz azt mondja: Feláldozom a másikat, hogy nekem jobb

legyen.

Megmondom őszintén, hogy kicsit felbosszantott, olyannyira, hogy nem tudom szó nélkül hagyni. Tény, hogy nem szabad, hogy az abortusz egy legyen a fogamzásgátlási módok közül, mert ez csak egy végszükség esetén alkalmazandó megoldás szabad, hogy legyen. Tény, hogy lelki beteg lennék, ha nekem át kéne esnem rajta. De tény, hogy a fenti szöveg nem kicsit sarkítás. Sőt!!!

Az abortusz vad ellenzői mondanák, hogy van más megoldás is, szüld meg és add örökbe. Mert ám, az olyan egyszerű. Aki kitalálta az vagy pasi volt, vagy a büdös életben nem volt még terhes. Aki ezt a bölcsességet kitalálta az tudja, hogy mit jelentenek a hormonváltozások, mennyire leterheli az anya szervezetét a terhesség? Vagy gondolt arra, hogy a nő ezzel a munkáját veszélyezteti, mert esetleg olyan foglalkozása van, amit terhesen nem végezhet vagy esetleg veszélyeztetett terhes lesz? Eszébe jutott a sok okosnak, hogy mivel jár egy szülés? Ráadásul szerintem lelkileg sokkal nagyobb teher az anya számára, ha kihordja, megszüli a babát, majd örökbe adja. És mit mond mondjuk egy nagyobb testvérnek? "Kicsim most megszületik a testvéred, de őt örökbe adjuk"?  Vagy mit? Mert egy várandósságot nem lehet eltitkolni. Míg mondjuk egy koraterhességet az ember nem köt a nagyobbik gyermeke orrára.

Igen, tudom, akkor szülje meg és nevelje fel. Mert ám egy olyan babának, akit ilyen vagy olyan (lelki, fizikai vagy pénzügyi) okok miatt nem akarnak, ez a megoldás sokkal jobb. Sokkal jobb, hogy olyan szülei vannak, akik nem tudják igazán szeretni, mert ott van bennük, hogy nem is igazán szerették volna őt, és ezt akarva-akaratlan éreztetik is vele. Sokkal jobb, nélkülöznie kell, hogy a szüleinek küzdenie kell, hogy enni tudjanak neki adni. Mennyivel jobb ez, nem? Sokkal jobb, ha egy tinédzser apa és anya gyereke lesz, akik még maguk is gyerekek, akiknek így semmi esélyük nem lesz, hogy normális életet biztosíthassanak a babának, sőt a saját életüket is tönkreteszik, hiszen tanulni már nem tudnak, munkát megfelelő képzettség nélkül nem nagyon találnak. És mindezt azért, mert hibáztak? Persze, a tiniknél nagy a felelőssége a szülőknek, nagyon nagy hangsúlyt kell helyezni a védekezésre, de ha már megtörtént a baj, ne büntessük őket egy életre. Elég nagy büntetés a lánynak, hogy végig kell élnie a műtétet, valószínűleg egy egész életében hordozni fogja az emlékét. 

Nem, valóban nem hiba nélküli megoldás az abortusz, de néha sajnos szükség van rá. Mert igen, védekezni kell, de egyik védekezési mód sem 100%-os még így napjainkban sem, szóval előfordulhatnak balesetek. Láttam én már olyan nőt, aki rendesen szedett fogamzásgátló mellett esett teherbe. És azt is vegyük figyelembe, hogy egy terhesség nem csak a babáról szól, hanem a mamáról is. Az ő testéről, az ő életéről. Sőt egy egész család életéről. Akik pedig foggal-körömmel az abortusz ellen vannak, azok a nőt kifelejtik a számításból. Emberségről beszélnek, és közben ők is embertelenek. Főleg a hívő emberek hangoztatják azt, hogy az abortusz gyilkosság, és közben nem veszik észre, hogy a saját hitükkel mennek szembe. Elfelejtik, hogy "ne ítélj, hogy ne ítéltess", elfelejtik, hogy a vallás a megbocsájtást hirdeti, elfelejtik, hogy hitük szerint segíteni és nem büntetni kéne embertársaikat, azoknak a nőknek, akik elvetetik a magzatjukat, mégis a vérét kívánnák, mégis büntetnének egy életre fiatal lányokat, nőket, családokat. Hol van ilyenkor az a fene nagy hit?

Gondolkozzunk!! Persze, cél, hogy csökkenjen az abortuszok száma, főleg a fiatal lányoknál, nálunk nagy hangsúlyt kell helyezni a felvilágosításra. De ne ítéljük már el ismeretlenül rögtön azt, aki ehhez az eszközhöz kényszerül nyúlni. Soha nem tudhatjuk, mi az ő története. Soha nem tudhatjuk, esetleg nem kerülünk-e véletlenül egyszer mi is ilyen helyzetbe.

Küzdünk

Vivi 8 hónapos lett, 73 cm és 8640 gr, és folytonos küzdelem az élete, az életünk. Küzdött a kúszással, az valamivel a hóforduló előtt sikerült, igaz a technikája elég egyedi, úgy kúszik, mintha az egyik karját ellőtték volna a háborúban, gyakran maga alatt felejti. Mindegy, már megszoktuk, a bátyjának a bal lábát lőtték el egykoron. :D

Mivel a kúszás abszolválva, most küzd a négykézláb állással, ami alakul, pár napja szépen megtartja időnként magát, bár ismét elég egyedi technikával nem a tenyerére, hanem az alkarjára támaszkodva. Küzd az üléssel, folyton ülne, de még nem tudja megtartani magát, a zord anyja meg sokáig nem hagyja, hogy üldögéljen az ölében. És újabban küzd az állással. Pár napja nagyon tetszik neki, hogy az ölünkben áll és rugózik. Ma szerettem volna letenni a járókába, de ő megfeszítette a lábait, semmilyen módon nem bírtam rávenni, hogy lefeküdjön, így fogtam magam és állva tettem a járókába, segítettem neki belekapaszkodni a rácsokba, ő meg vigyorogva álldogált, baromira tetszett neki a dolog. Persze én - az a gonosz anyja - már megint nem hagytam túlzottan beleélni magát ebbe.

Küzdünk a napirenddel, ami kb. 1 hete kissé megborult újfent, ugyanis drága lányom képes este 10-ig is sikongatni, kiabálni, rötyögni, ha úgy hozza kedve, ami főként azért probléma, mert nemrég egy szobába kerültek a bátyjával. Rájöttem, hogy csak úgy szabad bevinni Vivit a szobába, hogy Krisz már majdnem alszik, mert akkor nem veszi észre a hugica, hogy ott van a bátyus, és nyugisan elalszik. Egyébként ha észreveszi, vége a világnak. Kiabál neki, meg visít.

Küzdünk a kajával, mert nem mindig hajlandó a vacsora gyanánt feltálalt tápszert megenni. Gyanús, hogy valószínűleg az a baj, hogy nem a megszokott éjszakai tápszert kapja, és lehet, hogy ez az új márka nem tetszik neki, de gabonapéppel kanalazva hajlandó megenni, így megvárjuk míg elfogy, aztán lecseréljük a régi jól beváltra.

Küzd Vivi a fogakkal. Az elmúlt két napban (2013.01.31. és 02.01.) újabb két foggal lett gazdagabb (bal és jobb fent 2). Ennek köszönhetően naponta 4-5x produkált teli pelust, a popsija pedig olyan színű, mint egy páviánnak, úgyhogy abban a pillanatban, hogy valami a pelenkába kerül, Vivi nyávogni kezd. Bár igazából már akkor is nyávog, ha egy másodpercre kikerülök a látóteréből, ami egyrészt édes, másrészt rém idegesítő (lőjjetek le, de időnként sírni tudnék a magas C-jétől), harmadrészt rém furcsa, mivel Krisz nem volt ilyen anyás. Tehát én meg küzdök Vivi szeparációs szorongásával.

Az egyetlen dolog, amivel nem küzdünk, az a hozzátáplálás. Vivi minden szívesen és jóízűen eszik kanállal, csak ne legyen benne sütőtök. Már kap tésztát, kapott sertéshúst és bébiétel formájában marhahúst is, valamint kóstolgatja a joghurtot.

Egyre többet játszanak Kristóffal, imádják egymást, bár most Krisz szokta mondani, hogy Vivi csúnya, mert nem tud tőle aludni. :) Van, hogy Krisz teljesen magától közli, hogy "anya én most inkább játszom a Vivivel". Hugicája pedig iszonyatosan élvezi, hatalmasakat rötyög rajta. Azért akadnak már "viták" is, mert a kicsilány számára a legnagyobb ösztönzők a különböző mozgásformákra a tesó játékai. És persze nyávogás van, ha Vivi szétszedi a gonddal felépített Duplo várat, vagy épp a nagy mozdonnyal játszik  stb. Kristóf nagyon cuki, ha a tesója PONT olyan játékért van oda, amivel ő is játszana (gyakran van ilyen), akkor kiszámolja, hogy melyiküké legyen. Persze mindig neki jut a játék, de nagylelkűen juttat a testvérének valami mást. 

7 hónap

Hát itt is előkerültem. 2 hónappal vagyok adós.

November 21-én Vivi fél éves lett. 7870 gr és 70 cm volt a védőnő mérése szerint. A féléves szülinap előtt 2 nappal 2, utána 1 nappal pedig 1 fogat sikerült növesztenie hirtelen. Sorrend szerint a jobb felső és bal alsó 1, aztán követte őket a bal felső 1. November 18. mozgalmas nappá avanzsálódott, mert aznap Vivi elkezdett hátról hasra is forogni. Néhány nappal később pedig elkezdett igazán babásan gagyogni. Azóta megy a bababa, dedede, nenene. Annyira édes.

http://www.youtube.com/watch?v=y2sbll5iBG8

http://www.youtube.com/watch?v=Eka2A3fS_oo

Látható a videón, hogy Kristóffal remekül elvannak. Imádják egymást. Kristóf nagyon szeret Vivivel játsztani. Van hogy közli velem, hogy "Anya, én most inkább játszom Vivivel, tedd ide a szőnyegre". :) Imádom őket!

A 7 hónapos szülinap előtt 2 nappal pedig megérkezett egy újabb fogacska, a 4. első metszőfog (jobb alsó). Ezt azért megelőzte egy jó kis nátha, de ahogy a fog kibújt, a nátha is alább hagyott. Mostanra Vivi már úgy gurul, hogy csak lesünk. Bárhová eljut egy szempillantás alatt. 25-én egy másodperc törtrészének leforgása alatt került be a fenyőfa alá és kezdte el rágni az égősor kábelét. De nagyon szereti a dohányzóasztalról leszedni a terítőt vagy rugdosni a TV állvány üveg ajtaját. Bár ő még nem értékelte a karácsonyt, a csillogó fát (majd jövőre), de az ajándékok tetszettek neki, pláne a csomagoló papír. A tépkedés nagyon bejött neki. 

Elég sok mindent eszik már. Gyümölcsből: alma, barack, banán, avokádó, meggy, sárgadinnye, narancs, mandarin (ez utóbbi kettőt úgy, hogy belemászott a tányérba és kiszolgálta magát). Zöldségből: krumpli, sütőtök (ez utóbbit utálja, pedig a legtöbb gyerek szereti), főzőtök, brokkoli, borsó (paszírozva), cékla, zöldbab (paszírozva), spenót, paradicsom, sóska, gesztenyét is evett már, azt almával, krumplival és hússal bővítve. Ebből következik, hogy eszik már csirkehúst, csirkemájat és halat és tojássárgáját, valamint bevezettük a glutént is. Hát itt tartunk.  Jó ízűen eszik, már az 5 étkezésből 3x kanalasat eszik. Reggel fél 8 felé ébred és eszik kb. 2,4 dl tápszert, 10 óra felé olyan 1-1,2 dl gyümölcs következik tízórai gyanánt, majd alszik egy órát. Ebéd fél 1 - 1 felé főzelék 1,5-2 dl, aztán jön egy 2 órás alvás. 3-fél 4 felé ébred és eszik kb. 1 dl tejpépet, ezzel elvan este fél 7-ig. Akkor jön 2,4 dl tápszer (most már erre az étkezésre éjszakai, laktatóbb tápszert kap) és 7 óra körül aludni megy. Nem is olyan rég volt, hogy 6 óra felé ment már aludni és este 10-11 felé még evett, de egyre kevésbé igényelte ezt az utolsó etetést, sőt volt olyan, hogy ha félálomban vettem ki az ágyból, olyannyira felébredt, hogy nem akart visszaaludni (korábban ez simán működött), úgyhogy 22-én úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, megpróbálom későbbre húzni valahogy a vacsorát és elhagyni a 10 órás kaját. Ezért lett az uzsonna gyümölcs helyett tejpép, ez jobban eltelíti, így jóval tovább bírja evés nélkül. Illetve a tápszer adagokat is ekkor emeltem meg. Izgultam, hogy mi lesz, de rögtön az első próbálkozás szuperül sikerült. Kicsi lányom reggel 8-ig húzta a lőbőrt. Aztán volt, hogy 6-kor kelt, meg 7-kor. Mostanra többé-kevésbé beállt a fél 8-as ébredésre. Szuper! Annyira örülök neki, bár meg is lepett, mert Kristóf már 8,5 hónapos volt, mire idáig eljutottunk.

A 7. hófordulókor itthon mértük csak meg. A mérleg 8300 gr-ot mutatott, a centiméter szerint pedig kicsi lányunk 73 cm hosszú. Már a súlya is az átlag felett van valamivel, de a hossza bőven veri az átlagos 7 hónapos lányokét. Mondjuk Kristóf fél évesen volt 73 centi és már rajta is meg voltak döbbenve, hogy akkora, mint egy átlag 1 éves. :) Hogy ezt a magas alkatot kitől örökölték a gyerekek....? :)

A kúszás még várat magára, de nem aggódom, mert még ráér. Kicsi fiam óta tudom, hogy nem kell rögtön megijedni. Oda kell figyelni, de hagyni kell időt is a gyereknek.

Karácsony