BUÉK!

Invitation card generated with Smilebox

Karácsony

Free greeting generated with Smilebox

Hány gyerekkel szép az élet?

Úgy tűnik, mi megtaláltuk a választ erre a kérdésre. A nyertes szám - a mi számunkra, más nevében nem nyilatkozhatok - a 2-es. :))
2011.08.04.
Szóval úgy tűnik döntöttünk. Megvoltak a pro és kontra érvek, átbeszéltük, és úgy tűnik egyhangúan arra jutottunk, ha tesót akarunk Krisznek, akkor neki lehetőleg 2012-ben meg kéne érkeznie. Tehát belevágunk. :)))

2011.08.09.

Apa feltette a nagy kérdést Krisznek: szeretnél kistesót? A válasz: NEM! :D Persze aztán közölte 1 perc múlva, hogy de mégiscsak szeretne kistesót. A beszélgetés végén pedig már ott tartott, hogy apához bújva, vigyorogva közölte, hogy "IMÁDOM", mármint a tesót. Reméljük így lesz tényleg. Apa elmondta neki, hogy majd ha lesz tesója, először még nagyon picike lesz, enni fog és aludni, és sírni is fog sokat, és sok mindent kell megtanulnia, Kristófka majd segíthet apának és anyának, hogy a tesójának sok mindent megtanít, mert ő lesz a "NAAAAGY ÉS OKOS BÁTYJA" (á lá Nicsak ki beszél 2 :) ). Kristóf közölte, hogy nem sír a tesó és hogy majd ő segíteni fog. :D Annyira édes volt! Majd megzabáltuk. Kíváncsiak vagyunk, ha majd tényleg itt lesz, akkor mit fog hozzá szólni Kristófom. Persze teljesen a féltékenységet nem lehet megakadályozni, biztos lesz valamennyi, de úgy gondolom, hogy a mértékét talán lehet csökkenteni. Ez rajtunk múlik, szülőkön. Meg a nagyszülőkön is.

2011.08.13.
Ma délután a sógornőméknél, Zsuzsiéknál voltunk. Ő óvoda titkár a mi körzetes ovinkban, kicsit elbeszélgettünk az ovis jelentkezésről. Megerősített hitemben, miszerint szinte sci-fi kategóriába tartozik, hogy Kriszt felvegyék, ha már tesó van, de elmondta a kiskapukat és trükköket, szóval nincs minden veszve. Na, félreértés ne essék, nem akarom én majdan elsőszülöttemet lepasszolni, csak ő a bölcsinek hála megszokta a gyerektársaságot, van egy napi rutinja, nem akarom nagyon belőle kirángatni (ha csak esetleg ő maga nem igényli ezt a tesó érkezésének köszönhetően), mert utána szerintem elég nehéz lenne újra visszaszoknia. Szóval jó lenne, ha sikerülne, ha csak fél napra is, de ha kimarad a kiscsoport az életéből, hát úgyis jó. Nem mondom, hogy nem lenne könnyebb egy gyerekkel itthon, na de nem ez most az elsődleges szempont. Egyébként is ez még a jövő zenéje, ahogy a tesó érkezése is.

2011.08.26.
Hát úgy tűnik ez most nem jött össze. Tegnap csináltam egy tesztet, negatív lett. Tegnap kellett volna megjönnie is. Még nem történt semmi, de szerintem fog. Nem baj, jön a következő ciklus.

2011.09.19.

Mivel a Prága előtt benyelt felfázásomból az állandó WC-re rohangálás többé-kevésbé megmaradt, így kicsit kezdett gyanús lenni a helyzet, így hát előkaptam reggel egy tesztet. És legnagyobb meglepetésemre halványan megjelent egy 2. csík. Délelőtt elmondtam Nórának, hát valakivel mégiscsak meg kell osztani, annak ellenére, hogy ezt még nem célszerű nagydobra verni, ez még csak 3 hét 2 napot jelent, még minden lehet. Szóval drukkolás! Este elmondtam Atinak is. Az orra alá nyomtam a tesztet, nagyon vicces volt, mert az első kérdése az volt, hogy "ez mi", aztán meg, hogy "ezt most hogy kell nézni", a harmadik pedig, hogy "ez most pozitív?".

2011.09.20.

Valami nem 100-as még mindig felfázás vagy miszösz ügyben, így úgy döntöttem, hogy másnap elmegyek az SZTK-ba a nőgyógyásztra, jobb a békesség alapon járjunk a végére a dolognak. Azért megint csináltam egy tesztet is, ezt most délután. Ez is pozitív, és a csík sötétebb egy picit, mint a tegnapi.

2011.09.21.

Újabb teszt reggel, újabb erősődő zebra csík. :)) Az SZTK-ban az agybaj kerülget, csak időpontra lehet már menni, időpont csak jövő hónapra. Király! És mi van, ha valaki pofátlanul nem tudja előre, hogy baja lesz? Hát persze, bekönyörgi magát, és közben csúnyán néznek rá (milyen jó, hogy elvileg az akut problémák ellátása lenne az SZTK feladata, vagy legalábbi az is). Mindegy, bejutok. A doki jó fej, kapok egy gyengébb lórúgásnyi gyógyszert, a problémámon kívül ő még mást nem talál (nem is lepődök meg, hiszen egy 3 hetes 4 napos terhességről beszélünk). Nem örülök a gyógyszernek, de hát muszáj, a bacik és egyebek többet árthatnak. Reméljük a legjobbakat továbbra is.

2011.09.22.

Az átlag számítások szerint ma kellett volna megjönnie. Így reggel újabb teszt, szerencsére a többihez hasonló eredménnyel, sőt jóval erősebb csíkkal. Ati mondja Krisznek: "lehet, hogy lesz kistesód, örülnél neki?". Krisz bólint, majd a később a villamoson ülve határozottan közli: "nekem lesz testvérem!". Kérdezem, hogy ki mondta ezt neki, a válasz: "apa". :))) Azt hittem megzabálom. Azért remélem, azért másnak még nem csacsogja el az örömhírt. Mert hát ahogy öregszem, annál babonásabb vagyok, és vallom a "ne igyunk előre..." kezdetű örökérvényű mondást.

Egyébként fáj a hasam, ami Krisznél is volt, és utáltam, mert bár tudom, hogy normális, de folyton olyan érzés, mintha meg akarna jönni, és ettől folyton megijedek. És arra is rá kellett ébrednem, hogy ha minden rendben megy, nagyon gyorsan nem fogok beleférni a vadonatúj melltartóimban. :)) A folytonos pisilésről meg már ne is beszéljünk. :))) De hát ez már csak ezzel jár. Ami viszont újdonság számomra, hogy enyhe émelygéssel ébredek reggel. Na, hát ezt még meg kell szoknom. De nem panaszkodom, mert tudom a tünetek a barátaink, jót jelentenek. Így a folytonos álmosságnak is igyekszem örülni, bár amikor a klaviatúra kezd napközben egyre közelebb kerülni a fejemhez, na akkor nem díjazom annyira.

2011.10.03
Igen, most már biztos. Odabent valaki lakik. Láttam. :))) 5+2-nél tartunk. A szülés várható időpontja: június 2.
Október 18-án megyek be a Péterfybe. Lecsapolnak, lesz UH meg minden, ami csak kell. Aztán ha minden oké, megkapom az útlevelet a védőnénihez.

2011.10.11.
Két lehetőség van: vagy hányingerem van, vagy éhségrohamom. Azért ez annyira nem vicces. :) És mennyire jó lenne aludniiiiiiiiiiiii!!!!! Fele királyságom egy nyugodt alvásért.

2011.11.01.
9+2
Már nagyon szeretnék túl lenni az első 12 héten, átjutni a második trimeszterbe és búcsút inteni a rosszulléteknek és az örökös álmosságnak. Krisszel valahogy nem volt ilyen durva. Legalábbis a rosszullét része. Néha már nagyon tudnék örülni egy rókakomának, hátha akkor jobb lenne... Október 18-án voltam bent a kórházban vérvételen, meg újra csinált a dokim UH-t, közben kicsit rám hozta a szívbajt, de aztán kiderült, hogy minden rendben, csak el kellett mennem WC-re és kitisztult a kép. :D
November 14-én újabb kontroll, 23-án pedig a 12 hetes kötelező UH. Várom már nagyon.
Kristóf sokszor kérdezgeti, hogy hol a kistesó, bent van a pocakodban? Nagyon cuki. Próbálunk megszabadulni a régi babakocsinktól, ami egy gyerekkel szuper, de kettővel jobb lenne egy könnyebb és ezáltal könnyebben mozgatható (akár egykézzel irányítható), esernyőre csukható verzió. Használtan találtam jónéhány elfogadható áru és állapotban lévő darabot, de amíg a cuki kis Disney Hauck-unk meg van, addig csak nézegetem őket. Szóval nem kell valakinek egy hibátlan jó babakocsi? :))

2011.11.23.
12+4, helyett 13+3

Ahogy az ma a 12. hetes UH-n kiderült, Bogyó nagyobb 1 héttel, mint számolták eredetileg, így minden egyéb kötelező vizsgálatot ehhez fognak igazítani. AFP tehát 3 hét múlva, az integrált teszt második vérvételével együtt. Bogyó egyébként jól van, a nyaki redője 1,3 mm (Kriszé is ennyi volt :D), az ülőmagassága (CRL) 71 mm (Krisz 61 mm volt, de ő 1 héttel kisebb is volt a vizsgálatkor). Ezek a jó hírek.
A rosszak: a placenta majdnem a méhszájon van, a széle rajta is van, a hasam feszülget már péntek óta, a méhnyak kicsit rövidebb, úgyhogy mindent összevetve az ítélet: pihenés. Remek, már a 13. héten! Boldog vagyok marhára! No rohangászás (egy 2,5 éves mellett?), no takarítás (hehe, takarítónőt fogadok, úrinő leszek :D) és társai. Ez van.

Prága

Create your own photo album Szeptember 10-11-én végre hosszú tervezés után eljutottunk Prágába, az egyik kedvenc városomba. A táncpáromékkal és 2 barátjukkal vágtunk útnak. Némi kavarodás és egy jókora adag ebéd után elhelyezkedtünk a szálláson, majd nekivágtunk a városnak. Megismerkedtünk a cseh tömegközlekedéssel is. Bejártuk az Óvárost, majd folytattuk utunkat a Károly-hídon át a Hradzsinba (prágai vár), oda már sötétben értünk fel, de az élményen semmit nem rontott. Bár azt nagyon sajnáltam, hogy a legnagyobb kedvencemet, az Aranyművesek utcáját sajnos a sötétben nem találtam, így az kimaradt. Jó sokat gyalogoltunk, ami egyébként baromi jó - lett volna, ha nálam nem nehezítette volna a helyzetet egy kiadós felfázás némi lufiszindrómával vegyítve. Így én úton-útfélen WC-t kerestem, de szerencsére Prága kétbetűs kitérő tekintetében is jól vizsgázott.

DJ Sammy - Heaven - 911 Remix

9/11

A nap, amely az egész világot megrázta. Amely bár az USA-t érintette, mégis az egész világ számára tragédia. Amelyet sosem felejtünk. A nap, amelyre mindenki emlékszik. Mindenki tudja, mit csinált az nap, éljen a világ bármely pontján. A nap, amelynek eseményei még mindig könnyeket csalnak az emberek szemébe. Nincs ember, aki ne tudná mit jelent: 9/11. Tíz éve történt.

Edzésre indultam, olyan délután 4 óra körül volt. Már a kezemben volt a táskám, mikor csörgött a telefon. Apu hívott, kérdezte, hogy hallottuk-e mi történt. Mondtam nem, én indulok éppen, anyu még szunyókál. Mondta, hogy belerepült egy repülő egy épületbe. Először azt hittem viccel. Kérdeztem hol. Mondta, hogy az USA-ban. "Na, az akkor nem itt volt, úgyhogy én megyek"- válaszoltam. Erre ő: " De a valamelyik ismert épületbe repült bele New Yorkban egy utasszállító...jaj, melyik is....nem az Empire State Building...melyik az a két nagy torony?" Én: " na ne már....a World Trade Center?" Apu: "Az, az. Kapcsoljátok be TV-t, mindenhol erről beszélnek...nagyon nagy balhé van, úgy néz ki direkt történt."
Berohantam a nagyszobába, bekapcsoltuk a TV-t. Néztük a közvetítést megdöbbenve. A tornyok akkor omlottak össze... Aznap késve értem oda edzésre.

Remembering all those who died on 9/11. R.I.P.

Reggeli futás Balatonfüreden

Egész nyáron szerettem volna megint eljutni Balatonfüredig, mert imádom, de sajnos a Balcsi közelébe se kerültem. Aztán úgy hozta a sors, hogy 2 napos meetingünk volt hétfőn-kedden épp Füreden. Kihasználtam a kellemes időt - bár hétfő éjjel irgalmatlan szélvihar volt, de szerencsére nem nagyon hűtötte le az időt, épp jó lett - és reggel nekiindultam futni. Sütött a nap, de kicsit esett az eső. Alig voltak az utcán. Hihetetlen jó volt végigfutni a Tagore sétányon, majd futás után még elsétálni a Kisfaludy Strand felé, ahol annyit voltunk olyan 10-11 évvel ezelőtt. Bizonyítéknak készültek fotók is. Bár a képeken 8 óra körüli idő van, én valójában 7-kor vágtam neki. Jó lenne minden reggel futni a Balaton partján.

Create your own free picture collage