Összehasonlítósdi

Csináltam egy kollázst a gyerekek 8 hetes fotóiból. Valaki a szemükön kívül lát hasonlóságot?

Adósság törlesztve

Ezzel még tartoztam. :)) Az utolsó pocak kollázs. 4 nappal később (39+1) megszületett Vivi.

Ati azt mondta, hogy úgy néz ki a pocakom, mint Festéktüsszentő Hapcibenő. És nézzétek! Hát nem igaza volt? :D

Az utókornak

Álljon itt emlékeztetőül ama jeles esemény, hogy Nyiri Vivien Lilla a mai napon: 1 ízben - drága jó anyjával karöltve - elaludt magától a játszószőnyegén illetve 1 esetben a kiságyában és egyszer pedig a babakocsijában, minden ringatás, simogatás, és egyéb segéd alkalmatosság nélkül.

Szemfüles olvasó kérdezhetné, hogy akkor mi a búbánatért vagyok most fent... Hát mert most meg ringatni kell, azé'. ;))) Nem olyan családból származik ő, hogy csak úgy feladná. :D

Túrógombóc

Az életben nem csináltam még túrógombócot, de imádom. Nemrég Nóráéktól kaptam egy tök jó szakácskönyvet, amiben belefutottam ebbe finomságba. Gondoltam megcsináljuk Kristóffal, amúgy is szeret segíteni. És igazam lett. Krisz élvezettel vetette bele magát kevergetés-kavargatásba, közben minden hozzávalót megkóstolt, a vajtól kezdve a natúr túrón át, a zsemlemorzsáig mindent megnyalt. Szerintem ez tök jó módszer azoknak, akiknek a gyereke válogatós, vagy pl. nincs túl nagy barátságban egy-egy ételfajtával (zöldség pl.). Érdemes bevonni őt a főzésbe, ha van rá idő, hogy elpepecseljen és mindent összekenjen. Hátha az evéshez is kedvet kap a kis hamis. :)

Tehát közös erővel bekavartuk a gombócot, majd állni hagytuk és délután neki álltunk gömbölyűvé formázni őket, és kifőzni. A golyó gyártás mondjuk a kis kuktámnál inkább palacsinta gyártás lett, így a kifőtt végeredményre a "ronda, de finom" szlogen nagyon ráillett, meg hát egy gombóc, egy nyalakodás volt főleg, de a gyereket lekötötte (elég nehéz feladat így a nyári szünet 4. hetében már egy olyan gyerekkel, akinek érezhetően hiányzik a gyerektársaság), nagyon élvezte és aztán jóízűen és büszkén falatozta a saját gyártmányú vacsit.

Én pedig, mivel a szoptatással való küzdés közben szokásomhoz híven visszakaptam magamra 1-2 plusz kilócskát, szerencsére nem sokat, de mégis, meg hát egyébként is van miből fogyni, így törni kezdtem a fejem egy egészségesebb változaton.

Hátha valaki kedvet kap a gyerkőccel való túrógombóc gyártáshoz, hát íme a recept normál és Update módon.

• 5 dkg vaj
• 3 tojás, sárgája és fehérje külön
• 0,5 kiló túró (Update verziónál sovány túró)
• 10 dkg búzadara (Update verzió: zabkorpa)
• zsemlemorzsa (Update verzió: Update zsemlemorzsa vagy zabkorpa)
• kevés liszt a gombócok formálásához (elhagyható)
• csipet só és cukor (édesítő)

A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját habosra keverjük a vajjal. A túrót összetörjük krumplinyomóval, majd hozzákeverjük a búzadarát (zabkorpát), a sót, cukrot (édesítőt), és a vajas tojás sárgáját. A tojás fehérjét kemény habbá verjük, majd a habot a túrós masszához keverjük. 1 órát állni hagyjuk. 

Lisztes kézzel (vagy simán vizes kézzel) gombócokat formálunk és forró, enyhén sós vízben kifőzzük őket (kb. 5 perc). Zsemlemorzsát (zabkorpát) pirítunk kevés olajon és a kész gombócokat megforgatjuk benne. 

Porcukros (édesítős) tejföllel tálaljuk.

Fotók

Nicsak ki beszél? - Avagy éjszakai műszak gyerekszemmel

"Na jól van, most már aludtam, nem szólhatnak egy  szót sem, ráadásul a pelenkám is kezd eléggé hideg lenni. Áruld el, most mit morogsz? Aludtam. Mi az, hogy csak 1 órát? Tényleg, az csak ennyi volt? És ott a babakocsiban? Ja, hogy szerinted akkor én ott csak addig aludtam, amíg tologattál? Na, mondjuk ez tényleg így van, de hát annyira jó, mikor mozog az az izé, tök jól elszédülök tőle. Ilyen lehet, mikor füvezik az ember. Csak tudnám, mi az a füvezés.

Most már megint hová viszel? Ja, hogy ki a nagyszobába. Aha, irány a babakocsi. Ez jóóóóóóóó!!! .......... VÁRJ! Mégsem! A gatyám még mindig hideg! És tudod, mit? Éhes is vagyok. Mi az, hogy csak 1 óra múlva kellene? Szerinted. Tanulj már meg számolni, már eltelt 4 óra! Ja, hogy mostanában már aludtam 5-6 órát is. Az akkor volt, ez meg most van. Így jártál.....Most hová tűnt már megint ez a nő??? Nem baj, sírni kezdek, abból baj nem lehet. Arra tuti előkerül. Ja, hogy a kaját melegíted? Nem lehetne gyorsabban? Közben előkerült a szúrós arcú is. Hmm, hát ez sokáig volt itt. Pedig neki szeretek mosolyogni. Mindegy, legalább a pisis pelust kivitte. Most miért ne mosolyogjak neki? És neked miért kéne, hogy vigyorogjak? He? Na, így már mindjárt jobban érzem magam. Száááraz. De még mindig ÉÉÉÉHEEESSS vagyok! Nem vagyok türelmetlen, csak add már ide. .....Végre. Kaja. Hogyhogy egyek már normálisan? Most miért baj, ha közben nyelek egy rakás levegőt, tök jó hülye hangja van, vicces. Szerinted nem? Jó, hát majd nem fogok tudni büfizni...nagy ügy. 

Ne vedd már ki örökké a számból a cumis üveget. Mit morogsz, hogy elhajlítom a mindig a cumi végét? Nem azt mondtad, hogy ezt a cumit csak a tápszer tárolására akarod használni, mert vacak? Hehe, magadra vess. Oké, elnézem neked, mert éjszaka van.

Huhh, ez jól esett....tessék itt egy büfi, meg még egy... csak hogy megnyugodj...most örülsz? Még csuklom is. Hogy neked semmi nem jó! Most meg az a baj, hogy csuklom a nagy büfitől? Nem vagy te egy picit elégedetlen?

Jaj, azért jobb most így, hogy elállt a csuklás, ebben igazad van. Oké, betehetsz a babakocsiba, csípem a járgányt. El kéne jól helyezkedni, azért ficergek, na. Akkor tologatsz? Hmmm, isteniiii!!!! Most miért álltál meg? Azért mocorgok és fogatom a fejemet, mert megálltál és nem értem miért. Jaj, hát legyél már egy kicsit találékony. Ne szenvedj már azon, hogy ha forgatom a fejemet, akkor nem találsz bele a számba a cumival. Old meg! Jó, jó, leteszem a fejem. Oké, nem mocorgok, alszom. Tudod, hogy szeretlek anya, nem túráztatlak szándékosan. Csak olyan jó, ahogy ringat a babakocsi, meg hogy te is itt vagy. Hmmm, mindjárt elaszooooom...... csak .... még...... naaaa, ringass még, ne állj meeeeeg, légysziiiiiiiiiiiii........."

Folyt. köv.

Jó kislányhoz méltóan igyekszem folytatni, amit tegnap elkezdtem. Főképp, hogy Tündének legyen mit olvasnia. :D

Tehát hazajöttünk. Kicsit elfogott a szomorúság, ahogy kiléptem a kórház kapuján, mert az jutott eszembe, hogy ide sem jövök többet. Akkor tudatosult bennem igazán, hogy kész, vége, ennyi volt a pocakos létnek, és már soha többet nem jön vissza. Harmadik gyerkőc köszönöm, már nem kell. Tudom, soha ne, mondd, hogy soha, de én inkább mégis mondanám. A műtét után Asbóth dr. mondta, hogy a következő babával 3 évet várni kell, mondtam neki visszakézből, hogy inkább 103-at.

A pocakom "siratása" többször is előjött bennem az első hetekben, és a mai napig is irigykedéssel nézek minden kismamára. Remélem, nem haragszotok ezért, drága pocakos barátosnéim, de tényleg csuda jó nektek, élvezzétek ki minden percét, mert ez egy csudajó állapot! 

Félreértés ne essék, imádom a lányomat és nagyon jó, hogy itt van már velünk, hiszen erre vártunk. Egyszerűen várandósnak lenni, az valami más. Izgalmas időszak a maga összes nehézségével és kellemetlenségével együtt. Persze az is csodálatos, amikor már itt van a pici, de valljuk be azért nehéz is.  Kedves pocakos ismerőseim, főképp az első babát várók, muszáj elmondanom, hogy a babavárás ideje alatt körülöttetek lebegő rózsaszín felhőket bizony időnként elüldözik némi szürke, időnként fekete felhők. Persze, minden kismama azt mondja magában, hogy ő nem, ő majd kivétel lesz. Ajánlom mindenki figyelmébe a Nicsak ki beszél első részéből azt a jelenetet, mikor Molly olvassa a "nagykönyvben", hogy a kismamák 80%-át utoléri a szülés utáni depresszió, ő karakánul közli, hogy na ő nem, majd a következő jelenetben bőgve ül a kanapén, majd felveszi a síró Mickey-t és a következőt mondja: "Neked valami egzotikus gyerekbetegséged van, én meg eljátszhatnám a főszerepet a Félkegyelműben"! Imádom ezt a jelentet (be akartam linkelni, de nem találtam meg), szerintem a kismamák legalább 80%-a magára ismer benne. :D A Pláne, ha nem olyan tündér jó a baba, mint Kristóf volt, hanem olyan kis hasfájós, nyűgös hercegnő, mint Vivi. Ő most megmutatja nekünk, hogy milyen is egy csecsemő. :D "A bátyám egy nagy nulla volt hozzám képest, megtanuljátok majd hogy ki a főnök!" Szerintem valami ilyesmi járhat a fejében. Karakán nőszemély, előre sajnálom a jövőbeli pasijait, mert ő fogja hordani a nadrágot. A lényeg, hogy az ember lánya képes legyen időnként ironikusan szemlélni saját magát, és néha jót röhögni a kínján. Sokat segít. Meg az is, ha van valaki mellette, aki időnként megfogja a könyökét és felrángatja a földről. :D

Na, de tegyük félre a tréfát. Vivikém sajnos elég hasfájós, és bár a fájdalmak enyhítésére mindent bevetünk, a legősibb módszerektől (pl. kamilla tea) a legújabb, iszonyat drága csodacseppekig, ettől függetlenül volt néhány álmatlan éjszakánk. Főleg az elején szeretett a kicsi lány éjféltől hajnal 6-ig bulizni, ezzel szinte teljesen lenullázva az energiánkat. Eleinte neki nem kellett a babakocsiban tologatás, mint a bátyjának, azóta most már ő is babakocsilakóvá avanzsálódott. De legalább ez megnyugtatja. Általában. Meg rátaláltam a mei tai nevű hordozóra, ami milliószor kényelmesebb a baba és a mama számára is, mint a kenguru, arról nem is beszélve, hogy a baba csípője számára egészségesebb is. És anyának marad 2 szabad keze is. Szóval a mei tai-t is imádja Vivi. Aztán sajnos 1-1 alkalommal ez sem segít. Volt olyan, amikor stafétában ringattuk, itthon Atival, Piliscsabán a nagyikával és a papával, de ő csak üvöltött, mintha ölnék. Általában a ronda büfik és pukik (prózaibban a beszorult levegő) okozza a problémát, mert annyira habzsolháp a drágám, hogy a kaja mellett szerintem mennyiségben kb. ugyanannyi levegőt is nyel. Észveszejtő a hang, amit evés közben kiad magából. Én csak gumikacsának hívom, mert úgy sípol, mint a sípoló gumikacsa. Az apja elnevezte fuldokló szamárnak és rozsdás vasajtónak is. Tényleg nem lehet eldönteni, hogy riasztó vagy vicces, amit időnként művel. Szerencsére az idő haladtával lassan javul a helyzet, időnként már sikerül lassan és nyugodtan enni. 

Túl vagyunk mindenféle szűrésen. A csípő vizsgálaton a bal csípőizületét kicsit lazának találták, így augusztus 13-ig (akkor megyünk kontrollra) terpesz pelusozunk. Az egész család össznépileg utálja. Általában úgy nézett ki az elején a dolog, hogy én rátettem, a következő pelenkázásnál valaki, aki megsajnálta, levette róla. De most már azért mindenki kezdi megszokni, beleértve Vivit is.

A hasi és koponya UH-n szerencsére minden rendben volt, eltekintve attól, hogy Vivi végig üvöltötte, mert nem különösebben díjjazta, hogy a doki trendire zselézte a haját. :D

Lassan két hónapos és kezd belerázódni a picicsaj a kinti létbe. Ügyes és erős, próbál forgolódni, és kitolni magát, néha csak lesünk. Egyre többet mosolyog, főleg Apa a nagy szerelem, rá teli szájjal tud vigyorogni. Édes kis maszat!!!! Kristóf pedig egyenesen imádja.