Abortusz

Nemrég belefutottam az egyik közösségi portálon az alábbi postba:

Egy asszony elmegy a nőgyógyászhoz, és így szól: - Doktor úr, óriási

bajban vagyok és nagyon nagy szükségem lenne a segítségére. A

gyermekem még nincs egy éves, és megint terhes lettem. Nem akarok

ilyen közeli korú gyerekeket. - Rendben, mit szeretne tőlem? - Azt

szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet, nagyon számítok Önre. Az

orvos gondolkodóba esik, majd így szól: - Azt hiszem, van egy jobb

megoldás, ami az Ön számára is kevésbé veszélyes. A nő elmosolyodott,

gondolván a doki megértette, mit szeretne. Az orvos folytatta: -

Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg

azt, amelyik az ölében van most. Így tudna egy kicsit pihenni, mielőtt

a másik megszületik. Ha meg akarjuk ölni az egyiket, mindegy melyik

az. Az Ön testére semmi veszélyt nem jelentene, ha az ölében lévő

babát választaná. A hölgy elszörnyedt. - Na de, doktor úr! Milyen

szörnyű! Megölni egy gyereket, az bűn! - Szerintem is, - mondta az

orvos - de nekem úgy tűnt, ez Önnek nem probléma, és azt gondoltam,

akkor ez a legjobb megoldás. Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető

volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs

különbség aközött, hogy egy már megszületett gyereket ölnek meg, vagy

azt, aki még az anyaméhben van. A bűn ugyanaz!

Ha ezzel egyetértesz, kérlek, oszd meg. Közösen életeket menthetünk

meg. A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb

legyen. Az abortusz azt mondja: Feláldozom a másikat, hogy nekem jobb

legyen.

Megmondom őszintén, hogy kicsit felbosszantott, olyannyira, hogy nem tudom szó nélkül hagyni. Tény, hogy nem szabad, hogy az abortusz egy legyen a fogamzásgátlási módok közül, mert ez csak egy végszükség esetén alkalmazandó megoldás szabad, hogy legyen. Tény, hogy lelki beteg lennék, ha nekem át kéne esnem rajta. De tény, hogy a fenti szöveg nem kicsit sarkítás. Sőt!!!

Az abortusz vad ellenzői mondanák, hogy van más megoldás is, szüld meg és add örökbe. Mert ám, az olyan egyszerű. Aki kitalálta az vagy pasi volt, vagy a büdös életben nem volt még terhes. Aki ezt a bölcsességet kitalálta az tudja, hogy mit jelentenek a hormonváltozások, mennyire leterheli az anya szervezetét a terhesség? Vagy gondolt arra, hogy a nő ezzel a munkáját veszélyezteti, mert esetleg olyan foglalkozása van, amit terhesen nem végezhet vagy esetleg veszélyeztetett terhes lesz? Eszébe jutott a sok okosnak, hogy mivel jár egy szülés? Ráadásul szerintem lelkileg sokkal nagyobb teher az anya számára, ha kihordja, megszüli a babát, majd örökbe adja. És mit mond mondjuk egy nagyobb testvérnek? "Kicsim most megszületik a testvéred, de őt örökbe adjuk"?  Vagy mit? Mert egy várandósságot nem lehet eltitkolni. Míg mondjuk egy koraterhességet az ember nem köt a nagyobbik gyermeke orrára.

Igen, tudom, akkor szülje meg és nevelje fel. Mert ám egy olyan babának, akit ilyen vagy olyan (lelki, fizikai vagy pénzügyi) okok miatt nem akarnak, ez a megoldás sokkal jobb. Sokkal jobb, hogy olyan szülei vannak, akik nem tudják igazán szeretni, mert ott van bennük, hogy nem is igazán szerették volna őt, és ezt akarva-akaratlan éreztetik is vele. Sokkal jobb, nélkülöznie kell, hogy a szüleinek küzdenie kell, hogy enni tudjanak neki adni. Mennyivel jobb ez, nem? Sokkal jobb, ha egy tinédzser apa és anya gyereke lesz, akik még maguk is gyerekek, akiknek így semmi esélyük nem lesz, hogy normális életet biztosíthassanak a babának, sőt a saját életüket is tönkreteszik, hiszen tanulni már nem tudnak, munkát megfelelő képzettség nélkül nem nagyon találnak. És mindezt azért, mert hibáztak? Persze, a tiniknél nagy a felelőssége a szülőknek, nagyon nagy hangsúlyt kell helyezni a védekezésre, de ha már megtörtént a baj, ne büntessük őket egy életre. Elég nagy büntetés a lánynak, hogy végig kell élnie a műtétet, valószínűleg egy egész életében hordozni fogja az emlékét. 

Nem, valóban nem hiba nélküli megoldás az abortusz, de néha sajnos szükség van rá. Mert igen, védekezni kell, de egyik védekezési mód sem 100%-os még így napjainkban sem, szóval előfordulhatnak balesetek. Láttam én már olyan nőt, aki rendesen szedett fogamzásgátló mellett esett teherbe. És azt is vegyük figyelembe, hogy egy terhesség nem csak a babáról szól, hanem a mamáról is. Az ő testéről, az ő életéről. Sőt egy egész család életéről. Akik pedig foggal-körömmel az abortusz ellen vannak, azok a nőt kifelejtik a számításból. Emberségről beszélnek, és közben ők is embertelenek. Főleg a hívő emberek hangoztatják azt, hogy az abortusz gyilkosság, és közben nem veszik észre, hogy a saját hitükkel mennek szembe. Elfelejtik, hogy "ne ítélj, hogy ne ítéltess", elfelejtik, hogy a vallás a megbocsájtást hirdeti, elfelejtik, hogy hitük szerint segíteni és nem büntetni kéne embertársaikat, azoknak a nőknek, akik elvetetik a magzatjukat, mégis a vérét kívánnák, mégis büntetnének egy életre fiatal lányokat, nőket, családokat. Hol van ilyenkor az a fene nagy hit?

Gondolkozzunk!! Persze, cél, hogy csökkenjen az abortuszok száma, főleg a fiatal lányoknál, nálunk nagy hangsúlyt kell helyezni a felvilágosításra. De ne ítéljük már el ismeretlenül rögtön azt, aki ehhez az eszközhöz kényszerül nyúlni. Soha nem tudhatjuk, mi az ő története. Soha nem tudhatjuk, esetleg nem kerülünk-e véletlenül egyszer mi is ilyen helyzetbe.

Küzdünk

Vivi 8 hónapos lett, 73 cm és 8640 gr, és folytonos küzdelem az élete, az életünk. Küzdött a kúszással, az valamivel a hóforduló előtt sikerült, igaz a technikája elég egyedi, úgy kúszik, mintha az egyik karját ellőtték volna a háborúban, gyakran maga alatt felejti. Mindegy, már megszoktuk, a bátyjának a bal lábát lőtték el egykoron. :D

Mivel a kúszás abszolválva, most küzd a négykézláb állással, ami alakul, pár napja szépen megtartja időnként magát, bár ismét elég egyedi technikával nem a tenyerére, hanem az alkarjára támaszkodva. Küzd az üléssel, folyton ülne, de még nem tudja megtartani magát, a zord anyja meg sokáig nem hagyja, hogy üldögéljen az ölében. És újabban küzd az állással. Pár napja nagyon tetszik neki, hogy az ölünkben áll és rugózik. Ma szerettem volna letenni a járókába, de ő megfeszítette a lábait, semmilyen módon nem bírtam rávenni, hogy lefeküdjön, így fogtam magam és állva tettem a járókába, segítettem neki belekapaszkodni a rácsokba, ő meg vigyorogva álldogált, baromira tetszett neki a dolog. Persze én - az a gonosz anyja - már megint nem hagytam túlzottan beleélni magát ebbe.

Küzdünk a napirenddel, ami kb. 1 hete kissé megborult újfent, ugyanis drága lányom képes este 10-ig is sikongatni, kiabálni, rötyögni, ha úgy hozza kedve, ami főként azért probléma, mert nemrég egy szobába kerültek a bátyjával. Rájöttem, hogy csak úgy szabad bevinni Vivit a szobába, hogy Krisz már majdnem alszik, mert akkor nem veszi észre a hugica, hogy ott van a bátyus, és nyugisan elalszik. Egyébként ha észreveszi, vége a világnak. Kiabál neki, meg visít.

Küzdünk a kajával, mert nem mindig hajlandó a vacsora gyanánt feltálalt tápszert megenni. Gyanús, hogy valószínűleg az a baj, hogy nem a megszokott éjszakai tápszert kapja, és lehet, hogy ez az új márka nem tetszik neki, de gabonapéppel kanalazva hajlandó megenni, így megvárjuk míg elfogy, aztán lecseréljük a régi jól beváltra.

Küzd Vivi a fogakkal. Az elmúlt két napban (2013.01.31. és 02.01.) újabb két foggal lett gazdagabb (bal és jobb fent 2). Ennek köszönhetően naponta 4-5x produkált teli pelust, a popsija pedig olyan színű, mint egy páviánnak, úgyhogy abban a pillanatban, hogy valami a pelenkába kerül, Vivi nyávogni kezd. Bár igazából már akkor is nyávog, ha egy másodpercre kikerülök a látóteréből, ami egyrészt édes, másrészt rém idegesítő (lőjjetek le, de időnként sírni tudnék a magas C-jétől), harmadrészt rém furcsa, mivel Krisz nem volt ilyen anyás. Tehát én meg küzdök Vivi szeparációs szorongásával.

Az egyetlen dolog, amivel nem küzdünk, az a hozzátáplálás. Vivi minden szívesen és jóízűen eszik kanállal, csak ne legyen benne sütőtök. Már kap tésztát, kapott sertéshúst és bébiétel formájában marhahúst is, valamint kóstolgatja a joghurtot.

Egyre többet játszanak Kristóffal, imádják egymást, bár most Krisz szokta mondani, hogy Vivi csúnya, mert nem tud tőle aludni. :) Van, hogy Krisz teljesen magától közli, hogy "anya én most inkább játszom a Vivivel". Hugicája pedig iszonyatosan élvezi, hatalmasakat rötyög rajta. Azért akadnak már "viták" is, mert a kicsilány számára a legnagyobb ösztönzők a különböző mozgásformákra a tesó játékai. És persze nyávogás van, ha Vivi szétszedi a gonddal felépített Duplo várat, vagy épp a nagy mozdonnyal játszik  stb. Kristóf nagyon cuki, ha a tesója PONT olyan játékért van oda, amivel ő is játszana (gyakran van ilyen), akkor kiszámolja, hogy melyiküké legyen. Persze mindig neki jut a játék, de nagylelkűen juttat a testvérének valami mást. 

7 hónap

Hát itt is előkerültem. 2 hónappal vagyok adós.

November 21-én Vivi fél éves lett. 7870 gr és 70 cm volt a védőnő mérése szerint. A féléves szülinap előtt 2 nappal 2, utána 1 nappal pedig 1 fogat sikerült növesztenie hirtelen. Sorrend szerint a jobb felső és bal alsó 1, aztán követte őket a bal felső 1. November 18. mozgalmas nappá avanzsálódott, mert aznap Vivi elkezdett hátról hasra is forogni. Néhány nappal később pedig elkezdett igazán babásan gagyogni. Azóta megy a bababa, dedede, nenene. Annyira édes.

http://www.youtube.com/watch?v=y2sbll5iBG8

http://www.youtube.com/watch?v=Eka2A3fS_oo

Látható a videón, hogy Kristóffal remekül elvannak. Imádják egymást. Kristóf nagyon szeret Vivivel játsztani. Van hogy közli velem, hogy "Anya, én most inkább játszom Vivivel, tedd ide a szőnyegre". :) Imádom őket!

A 7 hónapos szülinap előtt 2 nappal pedig megérkezett egy újabb fogacska, a 4. első metszőfog (jobb alsó). Ezt azért megelőzte egy jó kis nátha, de ahogy a fog kibújt, a nátha is alább hagyott. Mostanra Vivi már úgy gurul, hogy csak lesünk. Bárhová eljut egy szempillantás alatt. 25-én egy másodperc törtrészének leforgása alatt került be a fenyőfa alá és kezdte el rágni az égősor kábelét. De nagyon szereti a dohányzóasztalról leszedni a terítőt vagy rugdosni a TV állvány üveg ajtaját. Bár ő még nem értékelte a karácsonyt, a csillogó fát (majd jövőre), de az ajándékok tetszettek neki, pláne a csomagoló papír. A tépkedés nagyon bejött neki. 

Elég sok mindent eszik már. Gyümölcsből: alma, barack, banán, avokádó, meggy, sárgadinnye, narancs, mandarin (ez utóbbi kettőt úgy, hogy belemászott a tányérba és kiszolgálta magát). Zöldségből: krumpli, sütőtök (ez utóbbit utálja, pedig a legtöbb gyerek szereti), főzőtök, brokkoli, borsó (paszírozva), cékla, zöldbab (paszírozva), spenót, paradicsom, sóska, gesztenyét is evett már, azt almával, krumplival és hússal bővítve. Ebből következik, hogy eszik már csirkehúst, csirkemájat és halat és tojássárgáját, valamint bevezettük a glutént is. Hát itt tartunk.  Jó ízűen eszik, már az 5 étkezésből 3x kanalasat eszik. Reggel fél 8 felé ébred és eszik kb. 2,4 dl tápszert, 10 óra felé olyan 1-1,2 dl gyümölcs következik tízórai gyanánt, majd alszik egy órát. Ebéd fél 1 - 1 felé főzelék 1,5-2 dl, aztán jön egy 2 órás alvás. 3-fél 4 felé ébred és eszik kb. 1 dl tejpépet, ezzel elvan este fél 7-ig. Akkor jön 2,4 dl tápszer (most már erre az étkezésre éjszakai, laktatóbb tápszert kap) és 7 óra körül aludni megy. Nem is olyan rég volt, hogy 6 óra felé ment már aludni és este 10-11 felé még evett, de egyre kevésbé igényelte ezt az utolsó etetést, sőt volt olyan, hogy ha félálomban vettem ki az ágyból, olyannyira felébredt, hogy nem akart visszaaludni (korábban ez simán működött), úgyhogy 22-én úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, megpróbálom későbbre húzni valahogy a vacsorát és elhagyni a 10 órás kaját. Ezért lett az uzsonna gyümölcs helyett tejpép, ez jobban eltelíti, így jóval tovább bírja evés nélkül. Illetve a tápszer adagokat is ekkor emeltem meg. Izgultam, hogy mi lesz, de rögtön az első próbálkozás szuperül sikerült. Kicsi lányom reggel 8-ig húzta a lőbőrt. Aztán volt, hogy 6-kor kelt, meg 7-kor. Mostanra többé-kevésbé beállt a fél 8-as ébredésre. Szuper! Annyira örülök neki, bár meg is lepett, mert Kristóf már 8,5 hónapos volt, mire idáig eljutottunk.

A 7. hófordulókor itthon mértük csak meg. A mérleg 8300 gr-ot mutatott, a centiméter szerint pedig kicsi lányunk 73 cm hosszú. Már a súlya is az átlag felett van valamivel, de a hossza bőven veri az átlagos 7 hónapos lányokét. Mondjuk Kristóf fél évesen volt 73 centi és már rajta is meg voltak döbbenve, hogy akkora, mint egy átlag 1 éves. :) Hogy ezt a magas alkatot kitől örökölték a gyerekek....? :)

A kúszás még várat magára, de nem aggódom, mert még ráér. Kicsi fiam óta tudom, hogy nem kell rögtön megijedni. Oda kell figyelni, de hagyni kell időt is a gyereknek.

Karácsony

Hordozok

Mikor Kristófot vártam, eszembe nem jutott volna, hogy egyszer ezt kimondom. Sőt még akkor sem, mikor Vivit vártam. De az ember változik, és megismer, tanul új dolgokat. Úgyhogy elmondhatom: hordozom Vivit. És csuda jó dolog. Na, ezt is, mint minden mást, ésszel és mértékkel érdemes csinálni. Szóval nálam a babakocsi is opció a közlekedésre. Attól függ, hová és mivel megyünk. BKV-zásra pl. csak a mei tait használom, babakocsit majd csak akkor ha már elég lesz a kis esernyőkocsink is, de az még kb. 1 év.

És hogy hogy jutottam el idáig? Kellett hozzá egy nyűgös, sírós kicsilány. Aki sírt reggel, délben, de legfőképp este. Valamint kellett hozzá egy kenguru, és az a gondolat, hogy lehet, hogy meg kéne mégis csak újra próbálni azt a korábban Kristófnál csúfosan leszerepelt kengurut, hiszen két gyerek mellé kell a két üres kéz időnként. Ebből az lett, hogy Vivi 5-6 hetes korában kipróbáltuk és láss csodát, a lányom nyugodtan szunyókált benne. Ám a kenguru nekem kényelmetlen volt, nehéz volt és merev. És úgy láttam Vivi sem a legideálisabb helyzetben van benne. 

Már korábban hallottam, hogy a kenguru nem tesz jót a babák csípőjének és gerincének, de akkor azt gondoltam, ugyan már, hülyeség, miért lenne jobb bármilyen más hordozó. Aztán Vivi terpeszpelust kapott. Én meg a következő kenguruzós alkalommal belenéztem a tükörbe és megdöbbenve láttam, hogy tényleg nincs olyan terpeszben benne a lányom lába, mint ahogy kéne (minimum úgy, ahogy a terpeszpelus is igazítja), sőt szinte lóg benne. Megkérdeztem barátomat a Google-t is, ő is egyetértett a tézissel, miszerint, kengurut nem igazán kéne. Akkor kezdtem visszakeresni fórumtársnőm ilyen témájú hozzászólásait, majd beálltam a sorba sok más fórumtársunk közé, és rendeltem egy mei tai-t (MT). És szerelem lett első látásra. Kényelmes volt, nekem is, Vivinek is. Könnyű és rugalmas, a megkötése gyorsan megtanulható. Az újszülöttet is bele lehet kötni egy speciális kötési móddal, úgy hogy számára az megfelelő legyen.

Sokszor tett már jó szolgálatot. Egész piciként volt, hogy itthon is rám volt kötve, így ő megnyugodott, én pedig tettem a dolgomat, amennyire lehetett. Főzni nem mertem így, féltem a forró gőztől, víztől, hogy őt meg ne égessem, de a kaját előkészíteni kitűnően lehet még úgy is, hogy közben egy 3,5 éves kuktáskodik. Teregetni és mosógépet bepakolni is lehet. Iszonyat jó combizom erősítés így guggolgatni (hiszen lehajolni nem lehet :)). De sétálni vagy vásárolni is jó így, mert van szabad kezed és ráadásul az aerob edzés is megvan, sőt nehezített pályán, hiszen plusz súly is van rajtad. :)

Mondták, hogy majd jól hozzászokik és sírós marad, meg folyton igényelni fogja, hogy rajtam legyen. Jelentem, nem lett igazuk. Vivi ahogy egy varázsütésre nyugis lett, úgy csökkent le szinte nullára az otthon magamra kötések számra is. Ő, köszöni szépen, nagyon jól el van a járókában is, és felfedezi a világot. Csak ha valami "égszakadás-földindulás" van, akkor használjuk itthon a MT-t. És mielőtt valaki megjegyezné: nem, kézben sincs sokat. :D

Közben megismerkedtem több hordozó eszközzel is. A kendő továbbra sem az én világom. Illetve a rugalmas kendő tetszene, de arról már Vivi súlya miatt lecsúsztunk. A MT-t imádom, ezért rendeltem egy csatos hordozót (SSC) is (ez hasonlít a MT-hoz, de csatokkal rögzíthető), már alig várom, hogy megérkezzen. És most épp kacérkodok egy babaerszénnyel is, ami egy-egy gyors bevásárlásra, kocsiból való kiszállásra nagyon jó eszköz.

Jó dolog ez na! :))

Közben Vivi már 5 hónapos lett. Le is mértük őt gyorsan, a súlya 6950 gr. A hosszát nem tudom :) De biztos nőtt. :) Most már a tízórai csak gyümölcs, azokat szereti. Kóstolgat főzelékeket is, a sütőtök továbbra is a "nemszeretem", a krumpli csúszik, a répa még mindig tabu, de lassan újra megpróbálom.

És a végére némi atrakció, avagy, mire képes, ha nincs rajta terpeszpelus ;)

http://www.youtube.com/watch?v=1Un8-5IHeRE&list=UUC_3SS83SsdbKsrnnUYP8mg&index=1&feature=plcp

Egy nem puffogós bejegyzés

Jó, rendben, írok végre egy normális bejegyzést is. Ígérem, nem puffogok...nagyon :)) Azért vicces volt az előző bejegyzés után, ahogy csomóan megdöbbenve kérdezték, hogy úristen mi történt. Ebből is látszik, hogy tőlem ez véletlenül sem megszokott. Pontosan ezért is készült ama iromány. Időnként nekem is muszáj kiengednem a fáradt gőzt.

De evezzünk más vizekre. Vivikém már 4,5 hónapos. A hófordulón 6350 gr-ot mutatott a mérleg és 63 cm hosszúnak mértük. Hivatalos mérésre holnap kerül majd sor. És ha minden jól megy szerdán megkapja a 4 hónapos oltást is, ami némi nátha következtében húzódott el ennyire. Nem voltam túl boldog, mit ne mondjak, hogy náthás lett. Bár néhányan úgy gondolják, hogy mit vagyok úgy fennakadva, ez csak nátha, de az ő kedvükért elárulom a titkot: ez a "csak nátha" egy pár hónapos babánál azért gáz, mert a csecsemők CSAK az orrukon tudnak levegőt venni. Hoppácska! Köszönhetünk eme ténynek jópár nagyon nyűgös éjszakát és nappalt, valamint tekergős-mekergős-nyögvenyelős evést. Na, mind1, talán most már kimászunk a sok trutymóból. Vicces, hogy nem a kicsi kapta el a nagytól, ahogy az normális lenne, hanem a nagy a kicsitől. 

Vivcsikém amúgy 3 hónaposan párszor bemutatta, hogy ő bizony tud hasról hátra forogni, aztán slussz. Rajtam kívül senki sem látta az esetet. Ja, de bocsánat, 3 fordulatnak Margit, a gyógytornászunk is szemtanúja volt, mikor nála voltunk, hogy ő is nézze meg Vivi csípőjét. Ő sajnos semmit nem tud tenni, az egyedüli megoldás a terpeszpelenka rendületlen hordása, mert az izületnek kell megfelelően rögzülni. Egyébként a kicsicsaj elsőosztályú. Viszont a terpeszpelusnak köszönhetően forgás nuku egyelőre. De a lényeg, hogy rendben lesz a csípője. Novemberben kell mennünk újra ortopédiai kontrollra, reméljük akkor már megszabadulunk a kínzóeszköztől.

Két gyerkőcöm egyébként imádja egymást, Kristóf folyton babusgatja, szeretgeti Vivit. Mesél, beszél, magyaráz neki, játszik vele. A nyanyóca pedig istenként néz a bátyjára. Ma a következő jelenet zajlott le:

Kristófom játszik a nappaliban, Vivi mellette a járókában sírni kezd. Krisz odamegy hozzá és mondj: "Miért sírsz Vivike? Mert nem játszom veled? Hát tudod, nekem most építkezni kell, de ha hívsz, azonnal jövök. Na, szia!" 

Egyszerűen imádnivaló a fiam.

Tejem már nincs. De hogy őszinte legyek, már nem is bánom. Boldog vagyok, mert 4 hónapig tudtam a lányomnak anyatejet adni, még ha keveset is. Számomra ez már nagy szó. Őszinte leszek, most már örülök, hogy vége. Én mindent megtettem, de mostanra már nagyon felőrölt az örökös küzdelem, fejés, kínlódás, teák, kapszulák, sör, szénhidrát. Egyedül a két utolsónak lett igazán eredménye.... +5 kiló, hogy a franc essen bele. Ami nem jött fel a terhesség alatt, az most igen. De tulajdonképpen bánja a fene. Ez a 4 hónap megérte. Aztán most majd neki lehet esni, hogy leadjam .... újra. :) Az, hogy tápszert kell adnom Vivinek sosem zavart, a bunkó emberek annál inkább, de erről már írtam. 

Tej tehát nincs, van viszont gyümölcs. Alma, barack, banán, némi krumpli. A sütőtök nem jött be. A többit meg meglátjuk.

Besokalltam

Most így másfél hónap után arról kéne írnom, hogy milyen szép és okos az én lányom (ez így is van), és mennyire imádja őt mindenki, a bátyja is (ez is így van), meg hogy mennyire szépen növöget (legutóbb 6140 g-ot mutatott a mérleg és a 3 hónaposan már 62 cm volt) meg ilyesmi, de nem megy. Az az igazság, hogy tele van a hócipőm. Na nem a gyerekekkel, ők a jó pont az életemben. A felnőttekkel, a felnőttek hülye világával van marhára tele a bakancsom.

Unom, hogy 35 éves fejjel magyarázkodnom kell mindenért. Mit mondok, mit teszek, mit adok enni a gyerekemnek, miért viszem oviba, ha itthon vagyok.... miért veszek egyáltalán levegőt. Unom, hogy mások ferde szemmel néznek rám, ha nem követem a társadalmi elvárásokat és nem szoptatom a gyerekemet (mert NEM TUDOM BASSZUS!!!), hogy magyaráznom kelljen, hogy hát igen, tápszert kap és igen, már kóstolgat némi gyümölcsöt is. Miért KELL ezt nekem mindenkinek magyaráznom?????? Miért van mindenki azzal elfoglalva, hogy nincs tejem, ahelyett hogy vállon veregetnének, hogy hülye majom, király vagy, hogy 4 hónapja vért izzadsz azért, hogy valamennyit kisajtolj magadból???

Unom, hogy magyarázkodnom kell, hogy miért viszem oviba a gyerekemet, ha én itthon vagyok a kicsivel. Unom, hogy magyaráznom kell, hogy nem a hátsómat vakarom egész nap itthon (akármennyire is ezt képzelik egyesek). Unom, hogy mindenki elvárja, hogy kurva jófej legyek vele, én legyek a tündibündi Adrika, aztán meg belém rúg. Unom, hogy én mindenkinek segítek, segíteni akarok és a végén én jövök ki szarul a szituból, én leszek a hülye. Unom, hogy nekem meg nem segít senki (tisztelet a csekély kivételnek).  Unom, hogy én kíváncsi vagyok, kivel mi van, tőlem meg nem kérdezné senki, hogy vagyok. Unom, hogy rám bárki megsértődhet, de ha én merek megsértődni, akkor hisztis p..a vagyok. Unom, hogy másnak addig vagyok fontos, amíg érdekei így kívánják. Unom, hogy ha a gyerekről beszélek, akkor 1. unalmas vagyok ("mi a fenéért kell az anyukáknak folyton a gyerekről beszélni" - banyek, mert egész nap ez történik velem), 2. okoskodó anyuka, aki azt hiszi mindent tud (nem, nem tudok mindent, még két gyerek után is rohadt sok új dolgot hallok, ismerek meg), ha a munkámról, akkor felvágós meg karrierista (kacagnom kell én és a karrierizmus), ha a táncról az meg senkit nem érdekel, tehát szintén unalmas. Beszélhetek még a politikáról, de azt meg utálom, mert tuti veszekedés lesz belőle. Akkor miről beszéljek????? És még sorolhatnám!

Összegzek: unom az embereket, azt is mondhatnám, emberundorom van. Kicsit sok minden történt úgy hirtelenjében, ami felgyülemlett bennem és ez lett az eredménye. ELEGEM VAN! 35 év után a tüncibünci Adrika, akinek fát lehetett vágni a hátán, és mindenkivel segítőkész volt, meg kedves, fellázadt és eltűnt. Van helyette egy hisztis, beszólogatós liba, aki konkrétan elég idegtépő figura, de ha így lehet érvényesülni a világban.... mindent a szent cél érdekében. Azt hiszem valami eltört bennem... Talán Majka és Curtis remekművéből tudnék idézni: "Megváltozott a világ, én is megváltoztam. Ennyi!"