BUÉK!

Invitation card generated with Smilebox

Karácsony

Free greeting generated with Smilebox

Hány gyerekkel szép az élet?

Úgy tűnik, mi megtaláltuk a választ erre a kérdésre. A nyertes szám - a mi számunkra, más nevében nem nyilatkozhatok - a 2-es. :))
2011.08.04.
Szóval úgy tűnik döntöttünk. Megvoltak a pro és kontra érvek, átbeszéltük, és úgy tűnik egyhangúan arra jutottunk, ha tesót akarunk Krisznek, akkor neki lehetőleg 2012-ben meg kéne érkeznie. Tehát belevágunk. :)))

2011.08.09.

Apa feltette a nagy kérdést Krisznek: szeretnél kistesót? A válasz: NEM! :D Persze aztán közölte 1 perc múlva, hogy de mégiscsak szeretne kistesót. A beszélgetés végén pedig már ott tartott, hogy apához bújva, vigyorogva közölte, hogy "IMÁDOM", mármint a tesót. Reméljük így lesz tényleg. Apa elmondta neki, hogy majd ha lesz tesója, először még nagyon picike lesz, enni fog és aludni, és sírni is fog sokat, és sok mindent kell megtanulnia, Kristófka majd segíthet apának és anyának, hogy a tesójának sok mindent megtanít, mert ő lesz a "NAAAAGY ÉS OKOS BÁTYJA" (á lá Nicsak ki beszél 2 :) ). Kristóf közölte, hogy nem sír a tesó és hogy majd ő segíteni fog. :D Annyira édes volt! Majd megzabáltuk. Kíváncsiak vagyunk, ha majd tényleg itt lesz, akkor mit fog hozzá szólni Kristófom. Persze teljesen a féltékenységet nem lehet megakadályozni, biztos lesz valamennyi, de úgy gondolom, hogy a mértékét talán lehet csökkenteni. Ez rajtunk múlik, szülőkön. Meg a nagyszülőkön is.

2011.08.13.
Ma délután a sógornőméknél, Zsuzsiéknál voltunk. Ő óvoda titkár a mi körzetes ovinkban, kicsit elbeszélgettünk az ovis jelentkezésről. Megerősített hitemben, miszerint szinte sci-fi kategóriába tartozik, hogy Kriszt felvegyék, ha már tesó van, de elmondta a kiskapukat és trükköket, szóval nincs minden veszve. Na, félreértés ne essék, nem akarom én majdan elsőszülöttemet lepasszolni, csak ő a bölcsinek hála megszokta a gyerektársaságot, van egy napi rutinja, nem akarom nagyon belőle kirángatni (ha csak esetleg ő maga nem igényli ezt a tesó érkezésének köszönhetően), mert utána szerintem elég nehéz lenne újra visszaszoknia. Szóval jó lenne, ha sikerülne, ha csak fél napra is, de ha kimarad a kiscsoport az életéből, hát úgyis jó. Nem mondom, hogy nem lenne könnyebb egy gyerekkel itthon, na de nem ez most az elsődleges szempont. Egyébként is ez még a jövő zenéje, ahogy a tesó érkezése is.

2011.08.26.
Hát úgy tűnik ez most nem jött össze. Tegnap csináltam egy tesztet, negatív lett. Tegnap kellett volna megjönnie is. Még nem történt semmi, de szerintem fog. Nem baj, jön a következő ciklus.

2011.09.19.

Mivel a Prága előtt benyelt felfázásomból az állandó WC-re rohangálás többé-kevésbé megmaradt, így kicsit kezdett gyanús lenni a helyzet, így hát előkaptam reggel egy tesztet. És legnagyobb meglepetésemre halványan megjelent egy 2. csík. Délelőtt elmondtam Nórának, hát valakivel mégiscsak meg kell osztani, annak ellenére, hogy ezt még nem célszerű nagydobra verni, ez még csak 3 hét 2 napot jelent, még minden lehet. Szóval drukkolás! Este elmondtam Atinak is. Az orra alá nyomtam a tesztet, nagyon vicces volt, mert az első kérdése az volt, hogy "ez mi", aztán meg, hogy "ezt most hogy kell nézni", a harmadik pedig, hogy "ez most pozitív?".

2011.09.20.

Valami nem 100-as még mindig felfázás vagy miszösz ügyben, így úgy döntöttem, hogy másnap elmegyek az SZTK-ba a nőgyógyásztra, jobb a békesség alapon járjunk a végére a dolognak. Azért megint csináltam egy tesztet is, ezt most délután. Ez is pozitív, és a csík sötétebb egy picit, mint a tegnapi.

2011.09.21.

Újabb teszt reggel, újabb erősődő zebra csík. :)) Az SZTK-ban az agybaj kerülget, csak időpontra lehet már menni, időpont csak jövő hónapra. Király! És mi van, ha valaki pofátlanul nem tudja előre, hogy baja lesz? Hát persze, bekönyörgi magát, és közben csúnyán néznek rá (milyen jó, hogy elvileg az akut problémák ellátása lenne az SZTK feladata, vagy legalábbi az is). Mindegy, bejutok. A doki jó fej, kapok egy gyengébb lórúgásnyi gyógyszert, a problémámon kívül ő még mást nem talál (nem is lepődök meg, hiszen egy 3 hetes 4 napos terhességről beszélünk). Nem örülök a gyógyszernek, de hát muszáj, a bacik és egyebek többet árthatnak. Reméljük a legjobbakat továbbra is.

2011.09.22.

Az átlag számítások szerint ma kellett volna megjönnie. Így reggel újabb teszt, szerencsére a többihez hasonló eredménnyel, sőt jóval erősebb csíkkal. Ati mondja Krisznek: "lehet, hogy lesz kistesód, örülnél neki?". Krisz bólint, majd a később a villamoson ülve határozottan közli: "nekem lesz testvérem!". Kérdezem, hogy ki mondta ezt neki, a válasz: "apa". :))) Azt hittem megzabálom. Azért remélem, azért másnak még nem csacsogja el az örömhírt. Mert hát ahogy öregszem, annál babonásabb vagyok, és vallom a "ne igyunk előre..." kezdetű örökérvényű mondást.

Egyébként fáj a hasam, ami Krisznél is volt, és utáltam, mert bár tudom, hogy normális, de folyton olyan érzés, mintha meg akarna jönni, és ettől folyton megijedek. És arra is rá kellett ébrednem, hogy ha minden rendben megy, nagyon gyorsan nem fogok beleférni a vadonatúj melltartóimban. :)) A folytonos pisilésről meg már ne is beszéljünk. :))) De hát ez már csak ezzel jár. Ami viszont újdonság számomra, hogy enyhe émelygéssel ébredek reggel. Na, hát ezt még meg kell szoknom. De nem panaszkodom, mert tudom a tünetek a barátaink, jót jelentenek. Így a folytonos álmosságnak is igyekszem örülni, bár amikor a klaviatúra kezd napközben egyre közelebb kerülni a fejemhez, na akkor nem díjazom annyira.

2011.10.03
Igen, most már biztos. Odabent valaki lakik. Láttam. :))) 5+2-nél tartunk. A szülés várható időpontja: június 2.
Október 18-án megyek be a Péterfybe. Lecsapolnak, lesz UH meg minden, ami csak kell. Aztán ha minden oké, megkapom az útlevelet a védőnénihez.

2011.10.11.
Két lehetőség van: vagy hányingerem van, vagy éhségrohamom. Azért ez annyira nem vicces. :) És mennyire jó lenne aludniiiiiiiiiiiii!!!!! Fele királyságom egy nyugodt alvásért.

2011.11.01.
9+2
Már nagyon szeretnék túl lenni az első 12 héten, átjutni a második trimeszterbe és búcsút inteni a rosszulléteknek és az örökös álmosságnak. Krisszel valahogy nem volt ilyen durva. Legalábbis a rosszullét része. Néha már nagyon tudnék örülni egy rókakomának, hátha akkor jobb lenne... Október 18-án voltam bent a kórházban vérvételen, meg újra csinált a dokim UH-t, közben kicsit rám hozta a szívbajt, de aztán kiderült, hogy minden rendben, csak el kellett mennem WC-re és kitisztult a kép. :D
November 14-én újabb kontroll, 23-án pedig a 12 hetes kötelező UH. Várom már nagyon.
Kristóf sokszor kérdezgeti, hogy hol a kistesó, bent van a pocakodban? Nagyon cuki. Próbálunk megszabadulni a régi babakocsinktól, ami egy gyerekkel szuper, de kettővel jobb lenne egy könnyebb és ezáltal könnyebben mozgatható (akár egykézzel irányítható), esernyőre csukható verzió. Használtan találtam jónéhány elfogadható áru és állapotban lévő darabot, de amíg a cuki kis Disney Hauck-unk meg van, addig csak nézegetem őket. Szóval nem kell valakinek egy hibátlan jó babakocsi? :))

2011.11.23.
12+4, helyett 13+3

Ahogy az ma a 12. hetes UH-n kiderült, Bogyó nagyobb 1 héttel, mint számolták eredetileg, így minden egyéb kötelező vizsgálatot ehhez fognak igazítani. AFP tehát 3 hét múlva, az integrált teszt második vérvételével együtt. Bogyó egyébként jól van, a nyaki redője 1,3 mm (Kriszé is ennyi volt :D), az ülőmagassága (CRL) 71 mm (Krisz 61 mm volt, de ő 1 héttel kisebb is volt a vizsgálatkor). Ezek a jó hírek.
A rosszak: a placenta majdnem a méhszájon van, a széle rajta is van, a hasam feszülget már péntek óta, a méhnyak kicsit rövidebb, úgyhogy mindent összevetve az ítélet: pihenés. Remek, már a 13. héten! Boldog vagyok marhára! No rohangászás (egy 2,5 éves mellett?), no takarítás (hehe, takarítónőt fogadok, úrinő leszek :D) és társai. Ez van.

Prága

Create your own photo album Szeptember 10-11-én végre hosszú tervezés után eljutottunk Prágába, az egyik kedvenc városomba. A táncpáromékkal és 2 barátjukkal vágtunk útnak. Némi kavarodás és egy jókora adag ebéd után elhelyezkedtünk a szálláson, majd nekivágtunk a városnak. Megismerkedtünk a cseh tömegközlekedéssel is. Bejártuk az Óvárost, majd folytattuk utunkat a Károly-hídon át a Hradzsinba (prágai vár), oda már sötétben értünk fel, de az élményen semmit nem rontott. Bár azt nagyon sajnáltam, hogy a legnagyobb kedvencemet, az Aranyművesek utcáját sajnos a sötétben nem találtam, így az kimaradt. Jó sokat gyalogoltunk, ami egyébként baromi jó - lett volna, ha nálam nem nehezítette volna a helyzetet egy kiadós felfázás némi lufiszindrómával vegyítve. Így én úton-útfélen WC-t kerestem, de szerencsére Prága kétbetűs kitérő tekintetében is jól vizsgázott.

DJ Sammy - Heaven - 911 Remix

9/11

A nap, amely az egész világot megrázta. Amely bár az USA-t érintette, mégis az egész világ számára tragédia. Amelyet sosem felejtünk. A nap, amelyre mindenki emlékszik. Mindenki tudja, mit csinált az nap, éljen a világ bármely pontján. A nap, amelynek eseményei még mindig könnyeket csalnak az emberek szemébe. Nincs ember, aki ne tudná mit jelent: 9/11. Tíz éve történt.

Edzésre indultam, olyan délután 4 óra körül volt. Már a kezemben volt a táskám, mikor csörgött a telefon. Apu hívott, kérdezte, hogy hallottuk-e mi történt. Mondtam nem, én indulok éppen, anyu még szunyókál. Mondta, hogy belerepült egy repülő egy épületbe. Először azt hittem viccel. Kérdeztem hol. Mondta, hogy az USA-ban. "Na, az akkor nem itt volt, úgyhogy én megyek"- válaszoltam. Erre ő: " De a valamelyik ismert épületbe repült bele New Yorkban egy utasszállító...jaj, melyik is....nem az Empire State Building...melyik az a két nagy torony?" Én: " na ne már....a World Trade Center?" Apu: "Az, az. Kapcsoljátok be TV-t, mindenhol erről beszélnek...nagyon nagy balhé van, úgy néz ki direkt történt."
Berohantam a nagyszobába, bekapcsoltuk a TV-t. Néztük a közvetítést megdöbbenve. A tornyok akkor omlottak össze... Aznap késve értem oda edzésre.

Remembering all those who died on 9/11. R.I.P.

Reggeli futás Balatonfüreden

Egész nyáron szerettem volna megint eljutni Balatonfüredig, mert imádom, de sajnos a Balcsi közelébe se kerültem. Aztán úgy hozta a sors, hogy 2 napos meetingünk volt hétfőn-kedden épp Füreden. Kihasználtam a kellemes időt - bár hétfő éjjel irgalmatlan szélvihar volt, de szerencsére nem nagyon hűtötte le az időt, épp jó lett - és reggel nekiindultam futni. Sütött a nap, de kicsit esett az eső. Alig voltak az utcán. Hihetetlen jó volt végigfutni a Tagore sétányon, majd futás után még elsétálni a Kisfaludy Strand felé, ahol annyit voltunk olyan 10-11 évvel ezelőtt. Bizonyítéknak készültek fotók is. Bár a képeken 8 óra körüli idő van, én valójában 7-kor vágtam neki. Jó lenne minden reggel futni a Balaton partján.

Create your own free picture collage

Kenyér fotó

Kenyeret és cirkuszt...

A kettő közül én az előbbit választottam. Meg is sütöttem. ÉN. Életem első kenyerét! Na erre varrjon valaki gombot! Ne kérdezzétek, miért. Egyszerűen csak jött.
Alapból imádom az olivás kenyeret. Nyammiiii! Padlizsánkrémmel, vagy fetás, uborkás sajtkrémmel. Igazi mediterrán reggeli. Vagy vacsi és akkor egy pohár finom vörös bor jöhet mellé. Imádom a mediterrán ételeket.
Bele is futottam egy receptbe Stahl Judit könyvében, amit én kicsit megreformáltam á lá Norbi (meg Réka). Az eredmény szuper lett így első nekifutásra. Na, jó talán kicsit kevesebb sót kell beletenni, mint ahogy a recept írja, de Atinak meg pont így jó.

Olajbogyós kenyér (Update verzió Adri módra)

Hozzávalók:
7 gramm szárított élesztő
4 evőkanál + 3 deci meleg víz
1 evőkanál olivaolaj
1 evőkanál só (szerintem elég csak fél evőkanál, mert az oliva bogyó konzerv is sós kicsit)
fél teáskanál frissen őrölt bors
2 mokkáskanál Negyed kanál Update 1 édesítő (eredeti receptben: 2 teáskanál cukor)
25 deka Update 1 Master Mix por
25 deka Napraforgómagos kenyérliszt keverék (de lehet sima finomliszt vagy rétesliszt is - az eredeti receptben 50 deka liszt szerepel, amit én felbontottam 25-25 dekára, hogy update legyen)
5 deka magozott olajbogyó (én zöldet vettem, az eredeti recept feketét ír)
olaj a tál kikenéséhez
liszt a gyúródeszka megszórásához
1 tojássárgája + 1 teáskanál víz a tészta megkenéséhez

Egy tálban simára keverem az élesztőt 4 evőkanál meleg vízzel.
Összekeverek egy másik tálban a 3 dl meleg vizet, az olivaolajat, sót, borsot, cukrot. Ezt a löttyöt hozzáöntöm az élesztőhöz és összekeverem.
Kézzel vagy robotgéppel összedolgozom a lisztet a lötyivel, majd addig dagasztom, amíg fényes, sima és lukacsos lesz.
A tésztára rádobom az apróra darabolt olajbogyót és beledolgozom a tésztába.
Vékonyan kiolajozok egy tálat és abban megforgatom a tésztát, hogy mindenhol érje az olaj. A tálat lefedem, meleg helyre rakom és hagyom olyan 45-60 percig kelni (kb. 2x-esére nő). Ha kész, akkor ököllel megcsapkodom, hogy kimenjen belőle a levegő, aztán lisztezett gyúródeszkán átgyúrom a tésztát és veknivé formázom. Vékonyan kiolajozok egy kis tepsit (kenyér formát, sütőlapot, kinek mi szimpi) és beleteszem a veknit. Megint letakarom és fél órát hagyom állni. Ismét 2x-esére fog dagadni. Közben előmelegítem a sütőt 200 fokra (gázsütő 6-os fokozat). Ha megkelt, vízzel elkevert tojássárgájával megkenem és mehet a sütőbe. 45 percig sütöm. Ha kész hagyom kihűlni.
Hát ennyi! :)))) Nekem egy délután alatt elkészült.

Idézetek a táncról

"A tánc közben az vagy aki akarsz! A tánc a tested.... A tánc a lelked könnye és öröme.... A tánc az ébredésed.... A tánc út önmagadhoz.... A tánc minden amit kerestél.... A tánc álmod és sóhajod.... A tánc vágyaid követe.... A tánc lánc közted és köztünk.... A tánc titok és megoldás.... A tánc:Te vagy!!!"

"A tánc csakis érzésekről szól, nem pedig arról, hogy lépsz egyet, miután elszámolsz négyig. Ha mindig mindent csak számolnék, könyvelő lennék, nem pedig táncos."

"Táncoljunk ,Uraim! A zene majdcsak megjön valahonnan..."(Paul Geraldy)

"Amikor jönnek a fények, amik fénylenek rajtad fentről. Te előadóművész vagy. Elfelejtesz mindent, amit megtanultál, a technika eljárása, a félelem, a fájdalom, ráadásul elfelejted, hogy te ki vagy, a zenével eggyé válsz, és valóban egy vagy a tánccal."

"Olyan bűnös ereje van a táncnak , hogy ha bánatod van, derűsebben távozol, mintha valami feledést adó varázsitalt ittál volna."

"A tánc a pulzusod, a szívverésed, a légzésed. Ez az életed ritmusa. Ez a kifejezés az időben és mozgásban, boldogságban, örömben, szomorúságban és irigységben."

"Mi a tánc? Valami, ami szavakkal nehezen megfogalmazható.Valami, ami érzelmes és érzéki. Közöl, noha nem beszél. Kérdez, miközben szavai nincsenek. Néha megráz, felkavar. Néha gyönyörködtet csupán. Anyaga az emberi test, de eredője mindig az emberi lélek, és mindig az emberi lélek felé tart. Az ember táncol örömében, bánatában, a párjának vagy a párjával, közönség vagy egy szűkebb közösség előtt. Az együtt táncoló emberek igazi közösséget alkotnak. Minden ember életében jelen van a tánc, mindenki táncol valahogy."

Az örök szerelem

Olyan ez, mint egy kábítószer, sőt minden drognál jobb. Magával ragad, elvarázsolt. Tánc, dance, baila, tanze, le danse... Imádom. A legjobb mozgásforma. Emellett minden táncban más és más lehettem/lehetek a királynőtől a reménytelen szerelmesig. Ez az oka, hogy újra és újra visszatérek a tánchoz.

Imádom nézni a táncos videókat. A zene, a táncosok mozdulatai, a ruhák...az egész fantasztikus. De a legjobb csinálni. Mindenkit csak biztatni tudok: ha még nem tette, próbálja ki.

Laura kérésére :)))

Fotó az elkészült sütiről, illetve arról, ami megmaradt belőle még. Egy a szépséghibája, hogy az én darálóm kicsit hanyag munkát végzett, így kicsit süni lett a süti. :)) Valamint a fényképezőgép sem akart ma reggel normális képet készíteni, de remélem, azért látszik. :)

Süti - megreformálva

A kolléganőm segítségével leltem rá egy eszméletlen finom és egyszerű mandulás sütire (jééé, háát nekem ez a könyv meg van....tééényleg, ez ebben van benneee.... :)) - lehet, ki kellett volna többször nyitnom :D) kicsit megreformáltam és kész is az egészséges(ebb) süti. Bár a mandula Update 3-as kódnak van feltűntetve. De mondjuk egy 10 órai kávéhoz 1 db szuper.

Mandulás puszedli

Hozzávalók:
15 dkg (+ 15 szem hámozott mandulabél - opcionális)
2 tojásfehérje
1 teáskanál liszt + 1 teáskanál Update 1 MasterMix szénhidrátcsökkentő por (az eredeti recept szerint 1 evőkanál liszt)
5 dkg Negyed kanál édesítőszer (az eredeti recept szerint 15 dkg cukor)
1 citrom héja
1/2 teáskanál mandulaaroma

A sütőt előmelegítem 175 fokra (gázsütő 4-es fokozat), sütőpapírt teszek egy nagy tepsibe. A 15 deka mandulát finomra darálom, a tojásfehérjékből habot készítek. Egy másik tálban összekeverem a ledarált mandulát, a lisztet, az édesítőt (cukrot) és a belereszelem a citrom héját. Majd hozzákeverem a tojáshabot, végül a mandulaaromát. Evőkanállal kb. 3 cm-es darabokat szaggatok ki és a sütőpapírra teszem kb. 1 centis távolságokra, a közepébe lehet egy-egy mandulaszemet tenni (én nem tettem). 15-16 db jön ki belőle. 17-20 percig sütöm, amíg aranybarnák nem lesznek. Ha kihűlt lehet enni. Nagyon fincsi.
1 db kalóriatartalma reform verzióban 93 kcal (eredeti verzióban nem tudom, úgy biztos jóval több ;)).

Kristófomnak is nagyon ízlett. Túlságosan is. Aznap éjjel 2,5 órán keresztül görcsölt a hasa. :( Kicsit sokat evett belőle. :D

A nagybetűs PAPÍR kérdés

Amivel engem a világból ki lehet üldözni. Mikor akármilyen érvekkel próbálom elmagyarázni, hogy miért is lehet ugyanolyan erős egy élettársi kapcsolat, mint egy házasság, és akármit mondok, csak megmagyarázzák, hogy miért is van nekik igazuk. Előre bocsátom, nekem édes mindegy, hogy ki milyen kapcsolatban él. Ha valakinek a házasság a jó, akkor legyen, ha valakinek meg nem, úgy is jó.

Egy volt kolléganőm osztott meg Facebook-on egy cikket. Ez és az írójával történt "levélváltásunk" ihlette meg ezt a bejegyzést, így hajnali negyed kettő magasságában, ha már úgy sem bírok aludni, mert olyan özönvíz és égiháború van odakint.

Annyira szeretem, mikor a "házasságpártiak" jönnek azzal a dumával, hogy aki élettársi kapcsolatban él, az nem vállalja a kötöttséget, az menekülési lehetőséget ad magának, az nem is gondolja komolyan. Az én drága Istenem áldja meg őket, hát ha egy pár több éve együtt él, esetleg gyereke(i) is van(nak), akkor az mi, ha nem kötöttség meg komolyan gondolás? Hátmajdvalamilesz alapon vegyünk közösen lakást, csináljunk néhány gyereket, de egyébként én nem gondolom komolyan veled ezt a kapcsolatot? Vagy mi? Menekülési lehetőség meg egy házasságból is van. Aki akar, az elmegy. Ha van papír, ha nincs. Mert - és most jön az a bizonyos, jól ismert közhely, ami viszont nagyon igaz - nem a papíron múlik. Nem is az eskün. Hanem az érzelmeken, gondolatokon, a két emberen. Nem attól család, egy család, hogy apa és anya házasok.

És már jöhet is a következő kedvencem, a 'mi lesz a gyerekkel' című kérdés. Mi lenne? Van neki neve, úgy hívják, mint az édesapját. Van neki szerető családja. És már megint oda lyukadtunk, ki, hogy nem a papíron múlik. A szereteten. Nem attól lesz boldog egy gyerek élete, mert anya és apa házasok, és azért sem lesz rossz, mert nem azok.

Erdei Zita, aki a már említett cikket írta, az én hozzászólásomra küldött válaszában ezt is írta:
"Persze, nem feltétele a boldogságnak, de kifejez egy bizonyos hozzáállást. Azt, hogy szeretlek, és vállalak, erre teszem fel az életem. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de az élettársi kapcsolat általában nem így indul."
Szeretem és vállalom a páromat, erre teszem fel az életemet. Ő dettó. És nem hiszem, hogy ez anélkül, hogy ország-világ előtt esküt tennék, ne lenne komoly és biztos.

"Szerintem, ha a kapcsolat igazán mély és elkötelezett, akkor boldogan, és teljes szívvel “megszentelem” egy esküvel, és igen “papírral is”! Mert a világ, és a társadalmi rend előtt is a társad vagyok. Nem véletlenül alakultak ki a házastársi kapcsolatokra vonatkozó jogok, és nem mellékes ez a gyermekeink szempontjából sem."
Esküvő nélkül is a társam a világ előtt, akinek ez nem egyértelmű, azt nagyon tudom sajnálni. A társadalmi rend pedig egy ideje átalakult, a társadalom szempontjából az élettársi kapcsolat is elfogadott. Valamint ha azért házasodik valaki, hogy a társadalmi elvárásoknak megfeleljen, már régen rossz. Gyermekeink szempontját meg továbbra sem értem. Van családja, neve, szeretik, ő fog majd utánunk örökölni....

Szoktam sokat hallani ezt, az "elismer mindenki előtt", "felvállal", "bebizonyítja, hogy tényleg szeret és komolyan gondolja", "megszenteljük egy esküvel" szövegeket is. Akik "csak" élettársak, azok is felvállalják, elismerik a másikat, de nem érzik szükségét, hogy ezt nagy plénum előtt még bizonygassák is. Ha csak egy esküvővel tudják a felek bebizonyítani egymásnak, hogy tényleg szeretik egymást és komolyan gondolják, megint csak már régen rossz. Nekem ezek a szövegek kicsit olyanok, hogy maguknak bizonygatják, azok, akik ezzel jönnek, hogy igen, tök jó, mi hej de nagyon szeretjük egymást.

A legnagyobb favoritom:
"A ma élettársi kapcsolatban élő nemzedék nem nagyon ismeri azt az élményt, milyen az, amikor életednek van egy rossz periódusa, és a másik melletted áll. Hogy tudod, hogy feltétel nélkül megbízhatsz benne, mert a javadat akarja, neki is éppolyan fontos a veled való kapcsolat mint neked. ... Megkockáztatom, hogy az élettársi kapcsolatban élők zöme nem ismeri a biztonságot, a valódi elkötelezett összetartozás élményét. Bármit hangoztat, nincs benne, hogy tutira “egy életen át”, jóban rosszban, hiszen nem meri vállalni a szövetséget."

Pff, micsoda hülyeség ez! Mert az élettársi kapcsolatban élőknek az élet csupa habos torta és rózsaszín felhő, ott nincsenek hétköznapi problémák, nincsenek hullámvölgyek, az addig tart, amíg minden rózsaszín utána kész, vége. Hát persze! Akkor mi valami UFO-k vagyunk (őszintén kétlem), vagy 12 év alatt mi nem is vészeltük át azokat a dolgokat, amikről azt hittük, hogy igen. Tök mindegy, hogy papír vagy nem papír, mindenki átél problémákat, és mi - élettársak - is azért vagyunk a másikkal, mert tudjuk, hogy számíthatunk rá, megbízunk bennünk, tudjuk, hogy neki is fontos a kapcsolatunk. Különben nem lennénk együtt. És egy házasságban is lehet olyan, hogy az egyik félnek nem fontos a kapcsolatuk. Ez vica-verza létezik. Mi már vállaltuk a szövetséget, csak nem kiabáljuk ki a világnak, mert csak ránk tartozik szerintünk. A világ meg szép csendesen rájön magától.

Ha már mindenképpen bizonyíték kell arra, hogy szeret és én vagyok élete párja, akkor számomra teljesen elég, hogy 12 éve velem van, hogy elvisel minden hülyeségem ellenére, hogy van egy gyönyörű kisfiunk, közös életünk. Ennél jobban mit kell még bizonygatni?

Számomra a házasságnak per pillanat egyetlen előnye van, az pedig az öröklés kérdése (azaz, ha velem valami történne, akkor a drágám örökölhesse hatalmas vagyonomat és fordítva), na ez az, ami mellette szól. Én elhiszem, elfogadom, hogy másnak fontos az esküvő, a fogadalom, a papír, és nekik így jó. Nekünk meg így.

Nem tartom kizártnak, hogy egyszer összeházasodunk, hiszen soha ne mondd, hogy soha. Konkrétan eddig felesleges pénzkidobásnak gondoltuk, helyette vettünk egy lakást. Igen, lehet kis lagzit is tartani ... az is pénzbe kerül ... a szűk családunk is nagy, nélkülük meg nem lehet házasodni. De köszönjünk szépen mi nagyon jól meg vagyunk így (ahogy a világban nagyon sokan más párok is). Vállaljuk a kapcsolatunkat, vállaljuk a szövetséget, komolyan gondoljuk, kiállunk a másik mellett ...stb. És kéretik ezt végre elhinni!!!!!

Szösszenet

Van úgy, hogy a legegyszerűbb dolgok nem akarnak sikerülni. Mint például a tej felforralása. Régen csak úgy feldobtam a tejes lábost a gáztűzhelyre, és a tej szépen felforrt. Legrosszabb esetben kifutott és ráégett a tűzhelyre. Most az UHT tejek korában ritkán kell tejet forralnom, de tegnap úgy döntöttem adunk egy (még egy, mert egyszer már kapott kb. másfél éve) esélyt a igazi, echte, tehenet is látott "bocitejnek" (kisfiam után szabadon). Meg is vettük, reggelre Kristóf pedig kávécskát (amiből végül kakaó lett) rendelt "bocitejjel". Hát akkor tán fel kéne forralni. Reggel szépen felkeltem korán, hogy el tudjam még munkába indulás előtt a megrendelt italt készíteni a fiatalúrnak. Felteszem szépen, ahogy anno a gáztűzhelyes korszakomban megszoktam, a kerámia lapos tűzhelyre, aztán várom a csodát. Azon már nem vagyok meglepődve, hogy olyan lassan melegszik, hogy az ember megőszül, mert megszoktam. Na, de azon igen, hogy forrni ugyan nem akar a világ minden kincséért se, ellenben ha nem lettem volna elég szemfüles, és nem lenne olyan a szaglásom mint egy vadászkutyáé, akkor önthettem volna ki az egészet, ugyanis szépen elkezdett odakapni, ahová nem szeretnénk. Úgyhogy tej gyorsan tűzről le, másik lábosba átönt, új lábosra fedő fel, tűzre vissza. Na életemben nem forraltam tejet fedő alatt, de egyszer mindent el kell kezdeni. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, mire a projekt végére értem. Egy dolog biztos: gáztűzhely forever!

Ui: Rékuctól kaptam egy tippet, miszerint a tej beleöntése előtt öblítsem át a lábost vízzel. Tesztelni fogom. :)

Tű a szénakazalban....ööö fülben

Mit tesz az ember lánya, ha egy pontról a világ minden kincséért sem szeretne lejjebb mozdulni egy jó ideje a mérleg nyelve. Általában feladja. Na, én viszont úgy voltam vele, hogy ha eddig eljutottam, innen már nem szeretnék visszafordulni. Ekkor jött velem szembe a szerencse. Jobban mondva az unokaöcsémmel szembe jött a szerencse, aki Reni névre hallgat és a barátnője, valamint úgy mellékesen, ért az akupunktúrához. Ez utóbbi meg kapóra jött nekem, mivel ezt a módszert már teszteltem még táncosként. Akkor működött. Jelentem most is. Igaz tűpárna lettem. Bele kellett jönnöm az alvásba tűkkel a fülemben, és a telefonálás is nehezen ment eleinte, de pár nap után megszoktam. Az 1200 kalóriába is igyekszem beleférni (max. 1500-ba), kivéve a szombatot, mert a gulyás levest és a palancsintát nem bírtam kibekkelni. De akkor is visszafogtam magam. Igazából tényleg kevésbé vagyok éhes. És ezt tök jó. 1 hét alatt 1,7 kiló ment le simán.

Nem szégyen a futás, és még hasznos is

Világ életemben azt mondtam, hogy én csak akkor futok, ha kergetnek, ha utánam küldenek 2 jól megtermett pitbull-t vagy maximum futok a busz után. Valahogy nem az én sportom volt. De Anita barátnőm annyit írja, hogy mennyire élvezi a futást, hogy gondoltam újra nekiveselkedek, hátha majd most megkedvelem. Vasárnap reggel közért előtt irány az erdő, MP3 lejátszó beizzít és sipirc. Mit ne mondjak 5 percig bírtam, aztán végem volt mint a botnak, valószínűleg ez másnak vicces teljesítmény, de számomra iszonyatosan nagy eredmény, mert éltemben nem futottam egyfolytában 5 percet. Úgyhogy baromi büszke voltam magamra. Meg rájöttem arra is, hogy élvezem. Kellemesen sütött a nap, még nem volt meleg (8 óra volt csak), szép volt az erdő és nyugis, teljesen kikapcsoltam azalatt az 5 perc alatt.
Ezen felbuzdulva, meg azon hogy napközben elolvastam Anita blogján a legújabb bejegyzést, ma este újra nekivágtam. Hála az égnek, a dél óta készülődő vihar végül elmaradt, és mire Krisz ágyba került, a felhők is eltűntek. Így hát nem volt akadály, irány az egyenes, cél a Farkaserdő (milyen jó hogy ez itt van 1 percre), közben szól a zene, tiszta jó... Most vettem észre, hogy mennyien futnak errefelé, az erdőben pillanatonként jött egy futó. Most kemény 8,5 percig bírtam anélkül, hogy megfulladtam volna. Juhéjj!!!
Ati mondjuk kiakadt, mikor megtudta, hogy az erdőben futok, de hát könyörgöm, még világos volt, tele volt az erdő emberekkel... jó persze félt, de miért fussak a betonon, ha itt van a földút is.
Szóval lelkes vagyok és holnap is megyek. Reggel .... vagy este .... vagy mindkétszer. :D

Ui: Anita, hatalmas gratula neked!! Nagyon szép eredményt értél el! Benny nagyon büszke lehet az anyukájára!! És bocsiii, de csak most vettem észre, hogy írtál az egyik bejegyzéshez hsz-t. És köszi, édes vagy!!! Puszi! :)))

Truly great friends...

Megint elmúlt jó 1 hónap, de hát ez van. Krisz blogját sincs időm-energiám vezetni mostanában. Ott is jó, ha havi 1 bejegyzés meg van. Lássuk be, nem egyszerű dolgozni, gyereket nevelni, háztartást vezetni, de hát szerintem ezt mindenki tudja, de ha nem tudja, hát sejti. Esténként néha annyira nincs erőm már gondolkodni (egész nap azt csinálom a munkahelyemen), hogy fogalmazni már egyáltalán nem tudok, így elmarad az írás.
Közben persze zajlik az élet, mi mást is csinálhatna, az bizony nem áll meg. Eljött a május és vele végre a jó idő, amit baromira élvezünk, főképp a gyerek, én inkább annak a gondolatát élvezem, hogy ha már az irodában ülök, legalább van légkondi :D A súlyom stabilan 70 kiló, ami egyrészről baromi szuper, mert bő 4 kiló mínuszt jelent, és sorra veszem fel a régebbi ruháimat, másrészről pedig szégyen és gyalázat, mert ez még mindig távol van az elvárt eredménytől. De igazából én inkább a pozitív oldalát nézem a dolognak, kezdem kicsit megint jól érezni magam a bőrömben, bátrabban öltözködöm és hát szuper! A "kudarc" oldal okát tudom, nem vagyok már annyira motivált, elszánt, mint régen. Azt hiszem 34 éves koromra belefáradtam, hogy az amúgy baromi hízékony természetemmel küzdök tini korom óta. Olyan 16 évesen vettem fel először a harcot és a terhességemig ez töltötte ki az életemet. Főként versenyzőként szerepelt ez kiemelt fontossággal az életemben. Kicsit belefáradtam ebbe a folyamatos feszültségbe. Na, persze most aztán lehet azt mondani, hogy kifogás mindig van. Ez nem kifogás, hiszen nem azt mondtam, hogy nem akarok fogyni, de már nem megy úgy, olyan keményen és gyorsan, mint régen. És mégis jól érezem magam.
Na, de a cím más témát ígért, másról is akartam írni (nem angolos műveltségnek a cím fordítása: Igazán jó barátok....). Ez pedig a barátság. Ami számomra nagyon fontos dolog. És nagyon rosszul érint, ha egy barátban csalódnom kell, ha azt látom, hogy nem érte meg a bele fektetett bizalmat, időt, törődést, ha megbánt.
De ilyenkor arra is ráébredek, hogy valószínűleg, nem is volt igazi barát az illető. Az igazi barát, akkor is barátod marad, ha évekig nem hallasz róla, ha nem is beszéltek...egyszer csak ott van és újra vidámabbá teszi a napjaidat. Velem pont ez történt.
Hol is kezdjem a történetet? Talán valahol a 90-es évek elején.... igen ott kezdődött. Adva volt egy rakás bolond tinilány és néhány fiú, akik iszonyatosan idióták tudtak lenni, folyton röhögtek mindenen, általában igyekeztek rózsaszínnek látni a világot, és összekötötte őket - viccesen fog hangzani, de ez az igazság - 5 srác. :)) Aztán az évek múltak, a lányok és a fiúk felnőttek, az élet elsodorta őket egymástól. Már látták a világ összes színét, nem csak a rózsaszínt, de legbelül megmaradtak tizenévesnek.
És eljött 2011, amikor a közösségi oldalaknak hála, újra összetalálkoztak. Először csak virtuálisan, aztán jött az ötlet: szervezzünk talit. Ment az ötletelés, a tervezés, kerültek elő az emberek.
Ahogy közeledett a találkozó időpontja, annál jobban indult be az élet a Facebook-on létrehozott kis csoportban. Mint a gyerekek karácsony előtt, kb. úgy számolták a napokat. Az eredmény pedig nem okozott csalódást.
Május 7-én délután az idő kereke hirtelen visszafelé kezdett forogni egészen a 90-es évekig. Jó volt kicsit újra tininek lenni, és jó ha csak néhány komment erejéig is, de újra azzá válni nap mint nap. Jó, hogy újra lehetek olyan infantilis, mint akkor, jó, hogy ilyenkor nem néznek hülyének, és jó, hogy nem ciki mindez!! Egyszerűen csak kicsit kikapcsol az ember. A hülyeséghez nem kell gondolkodni, az mindig jött csuklóból. :D :D És nagyon jó volt látni titeket, már várom a júliust, hogy újra találkozzunk. Dudu, ha nem jössz, akkor tuti megverlek! :D Zita, tök jó, hogy itt laktok és hogy tudunk többször találkozni, játszózni, dumálni, night shoppingolni! :D Nélküled sosem tudtam volna meg a nagy tudományos tényt, miszerint "aki tápszeres gyerek volt, annak nagy feje lesz" :D Gábor, te meg szimplán nem vagy komplett, de mindig is így szerettünk. De ha akarsz róla beszélni, tudok egy jó pszichológust. :D És mindenkinek puszi, akit kihagytam! Köszi nektek!
Valamint köszönet a Fejnek, a Görbe lábnak, a 62 éves béreslegénynek, Anna Karenyinának és annak, aki más, de pont így jó. Mert hogy ez a jó kis csapat nem jöhetett volna létre nélkülük annak idején. :D :D
Valaki rájött, hogy mi volt a lényege ennek a bejegyzésnek? Ha nem, elárulom. Az, hogy minden felnőtt legbelül gyerek, de sokan nem merik kimutatni. Merjék, nagyon jó dolog. Meg az, hogy:
"Truly great friends are hard to find, difficult to leave, and impossible to forget" (Igazán jó barátokat nehéz találni, bonyolult elengedni és lehetetlen elfelejteni). Mindig van lehetőség újra kezdeni, a szavak pedig jönnek maguktól, mindegy mennyi ideje nem láttuk egymást.

Még létezem :))

Ismét kicsit elhanyagoltam ezt a blogot, ami szégyen és gyalázat, de hát igazából nem történt semmi igazán említésre méltó. A fogyással jól állok, a mérleggel mostanság nem találkoztam, de a haladást mutatja, hogy ismét egy számmal kisebb nadrágot vehettem (bele is férek :D), most már 40-est és beleférek a régi kedvenc miniszoknyámba is, ami legutoljára a barátnőm, Nóra esküvőjén volt rajtam, mikor éjfél után átöltöztem a koszorúslány ruhából. Mindez 2008. júliusában (már Krisszel a pocakban, bár akkor még nem tudtam róla :))). Szóval ezeknek mind-mind nagyon örülök.

A mozgással kicsit hadilábon állok mostanság, de azért igyekszem. Táncolni nem nagyon jutottunk el az utóbbi időben, de reggelente gyalog megyek fel a 8-dikra a munkahelyemen.

Egyébként március elején Krisz volt beteg, aztán mi lettünk Atival betegek, meg szülinapoztunk, meg ilyenek.

Jövő héten érkezik az új főnököm. Remélem, jól kijövünk majd egymással. Ha mégsem, akkor legfeljebb lesz egy újabb jó érv a tesóprojekt mellett. :D

Zumbaaaaaa

Ez nem valami harci kiáltás akar lenni. :D Csak örülök, hogy itthon ugyan, de jó 3/4 órát tornáztam. Jobban mondva zumbáztam. Nagyon buli, ez a nekem való mozgásforma, erre már korábban is rájöttem, csak hát be kell valljam időnként lusta vagyok. De nagyon jól esett.
Azért nagyon jó, mert nem unalmas gyakorlatokból áll, hanem főleg tánc, (latin!) zene. Isteni!!!

Irtó büszke vagyok egyébként magamra, mert tegnap végre sikerült eljutnom a bőrgyógyászatra is megmutatni az anyajegyeimet, úgyhogy mission completed. Minden évben szoktam menni anyajegyszűrésre, de tavaly valahogy elmaradt. Nagyon örülök, hogy az általam nagyon csúnyának titulált anyajegyemre is azt mondott a dokinő, hogy jóindulatú, nem kell vele foglalkozni. Huhh, örülünk.

Annak viszont nem, hogy kiújult a refluxom (óóóó, igen, köszönöm, kedves munkahelyem, már úgy hiányzott :D). Valószínűsíthetően a januári nagy pörgéssel járó stressznek köszönhető. Úgyhogy most csínján kell bánni a szénsavassal (pedig imádom az enyhén szénsavas Vösslauer vizeket :((( ), a savanyúval, fűszeressel, a tejjel, a csokival is. Hajrá életmódváltás!!!

Kristófomat ma úgy kaptam meg a bölcsiben, hogy tiszta karmolás, horzsolás volt a kis arca. Állítólag összekaptak valakivel (tippjeim vannak, hogy kivel) valami játékon, és a másik volt az erősebb (vagy a gyorsabb, rutinosabb, uram bocsá agresszívebb). Hát nem örültem neki, de úgy vagyok vele, hogy meg kell tanulnia, hogy megvédje magát. Na, mondjuk azért ez így kicsit csúnya lett, de mit tudok tenni. Azért ha többször is előfordul, akkor már nem hagyom szó nélkül.

Haladok

Jaaaajjj, szégyen és gyalázat. Nem vittem túlzásba az írogatást mostanság. Az igazság az, hogy az év eleje elég mozgalmas volt munka szempontjából, így időm túl sok nem volt semmire. Fogyózni se. Meg esélyem se volt. Kinek van, ha mindenféle disznóvágás és 3 napos csapatépítés a program. Persze a súlyom is feljebb csúszott, újra 73 kg-t mutatott ős ellenségem. Aztán 3 hete elkezdtem újra rendelni az Update menüt és lássatok csodát, tegnap reggel, mikor sok idő után újra ráálltam a mérlegre 71 kg-t mutatott. Ez az a súly, amivel a kórházból hazajöttem Krisszel.

Február eleje óta újra táncolok, de most már úgy rendesen. A barátnőm (Nóra) férjével (Ati legjobb barátjával), Zolival. Ők is versenyeztek régen Nórával. Valaha egy klubban kezdtük a táncot, csak ő kicsit hamarabb, mint én. Most pedig visszatértünk a gyökereinkhez, újra az UTSE-ben táncolunk, persze most már csak hobbiból. De nagyon élvezzük, tök jó. És nem utolsó sorban jó kis mozgás.

Emellett végre eljutottam Nórával 2 hete szerdán zumbázni is. Hihetetlen jó volt, pedig azt hittem kiköpöm a tüdőmet. Nagyon jó volt a hangulat. Persze múlt hét szerda reggel sikeresen eltaknyoltam a csúszós kövön Újpest-Központban az aluljáróban, ráestem a bokámra, szerencsére nagy baj nem lett, de hát fájt, így ugrálni nem nagyon tudtam volna rajta. Esti zumba storno. Nem baj, majd a héten.

Már többen megjegyezték megint, hogy fogytam, és ez nagyon jól esik.

A tesó kérdés továbbra is jegelve van. Per pillanat kicsit feszülten várjuk, milyen új rendelkezéseket hoznak. Tervbe vette ugyanis pártunk és kormányunk például, hogy a 6 éven aluli gyerekek nem utazhatnak majd ingyen, hanem 50%-os jegyet kell neki venni. Hmm, ha ezt behozzák, akkor a jelenlegi bérlet árakkal számolva kb. 5000 Ft lenne havonta Kristóf bérlete, amit csak azért kéne megvennem, hogy bölcsibe vihessem. Köszi!!! Közben mindennek megy fel az ára az egekbe (pl. távhő, benzin). Szóval ilyen körülmények között az ember 100x is meggondolja a második gyereket (sokan az elsőt is). Nem élünk rosszul, de annyira csoda jól sem, és hát szeretnénk a gyerekünket(gyerekeinket) biztos háttérrel felnevelni.

Bár hónap elején kicsit azt hittük, hogy jön a tesó, kicsit megviccelt ugyanis a természet. Ha jönni akart volna, akkor maradt volna az biztos, de azért mégis csak jobb így.